Magyar Péter (TISZA)

MAGYAR PÉTER miniszterelnök: Tisztelt Szószóló Asszony! Köszönjük szépen a szavait. Én személy szerint nagyon örülök annak, és hálás vagyok, hogy ezek a szavak itt elhangzottak, és megköszönöm a Fidesz és a Mi Hazánk képviselőinek, hogy nem mentek ki, sőt hogy volt, aki még tapsolt is. Szerintem nagyon fontos, amit mondott. A gyermekekben szerintem nincs kompromisszum, mindenkivel egyetértünk, legyen szó ukrán gyerekről, magyar gyerekről vagy bármilyen gyermekről.

Én magam sosem felejtem el, és vannak itt képviselőtársaim, például Tóth Tamás is, akit Toroczkai elnök úr biztonsági embernek szokott nevezni, azért, mert évek óta önkéntesként a saját civil munkája mellett segíti a TISZA küldetését. Ő volt az egyikük, akik, amikor az oroszok lerakétázták Európa legnagyobb gyermekkórházát Kijevben, akkor az első szóra jött, és segített kijönni. Mások is voltak, több képviselőtársunkkal együtt mentünk ki oda, a lebombázott gyermekkórházhoz. Nem láttam önök közül senkit, de nemcsak önöket nem láttam, hanem európai parlamenti képviselőket sem. Mi mentünk oda 20 óra alatt a több mint 30 éves Ricsi nevű Ford Transittal, és vittük el azokat a humanitárius segítségeket, ajándékot, amit a magyar emberek fél nap alatt ‑ legyen szó gyógyszerről gyermekeknek, csecsemőknek, játékokról ‑ segítséget össze tudtunk gyűjteni. Én nagyon-nagyon büszke voltam akkor a magyar nemzetre, hogy felülemelkedett a pártpolitikán, nem hallgatott a gyűlöletkórusra, amit egyébként a mi pénzünkön folytattak itt éveken keresztül, és jó példát mutatott.

Azt tudom önnek mondani, hogy a TISZA-kormány alatt Magyarország minden tőle telhető humanitárius és egyéb segítséget megad az ukrán áldozatoknak, családoknak. Fegyvert nem fogunk küldeni ‑ pontosan ismeri ön is ‑, sem katonát Ukrajnába, pontosan ismeri ön is, ahogy én is a kárpátaljai magyar kisebbség speciális és érzékeny helyzetét. Amikor ott jártunk Kijevben több mint két évvel ezelőtt, akkor utána volt szerencsénk elmenni Ungvárra is, megnézni azt a teret, ahol korábban gyönyörű virágok voltak, most pedig ukrán és magyar zászlók lobognak a több száz elesett katona emlékére. Volt szerencsénk megkoszorúzni a Petőfi-szobrot, beszélni az ott élő magyar és ukrán emberekkel, és ugyanezt tettük a kistelepüléseken is.

Én nagyon remélem ‑ és ez már a nagypolitika része ‑, hogy lehetőségünk lesz új fejezetet nyitni a magyar és ukrán kapcsolatokban. Ahogy tudja ön is, technikai szintű egyeztetések zajlanak jelenleg is az ukrán és a magyar fél között a magyar kisebbség nyelvi, kulturális és oktatási jogainak biztosítása érdekében, folytatva azt a tárgyalást, amit egyébként az Orbán-kormány kezdett el 11 pont keretében. Reményeink szerint az ukrán fél is átérzi a lehetőséget és a felelősséget, és meg fogunk tudni állapodni ebben a 11 pontban.

Amint ez megtörténik, találkoznak a külügyminisztereink is, és én korábban javaslatot tettem Zelenszkij elnöknek, hogy találkozzunk Kárpátalján valamikor június elején, erősítsük meg ezt a politikai megállapodást a magyar kisebbség jogainak visszaállításáról. Ha ez megtörténik, akkor biztos vagyok benne, hogy közösen mind a három, négy párt megszavazza azt, hogy egy új fejezet induljon Ukrajna és Magyarország között. De addig is, bármi is történik, a magyar népre mindenféle humanitárius szempontból eddig is számíthatott az ukrán nép, és a jövőben is számíthat. Köszönöm szépen. (Taps.)