Magyar Péter (TISZA)

MAGYAR PÉTER miniszterelnök: Köszönöm szépen. Kezdem kapiskálni, hogy miért nem haladt előre az ország. Itt, a tisztelt Házban olyan felszólalások történnek, hogy ha az ember megválaszol valamit, ugyanazt elmondják, hogy kirakhassák a Facebookra. Én egyébként ettől függetlenül nagyon szívesen válaszolok Bóka Jánosnak, ha legközelebb megtiszteli annyival a magyar embereket, hogy nem az egyébként is gyengére sikerült Facebook-posztját olvassa fel újrahasznosítva. Tehát ha ezt megteszi, akkor legközelebb nagyon szívesen válaszolok rá.

Addig pedig azt szeretném újra mondani, kedves képviselő úr ‑ én ugyan szeretem, értem a viccet, nem mindig szeretem, de ‑, hogy önök, akik szisztematikusan leépítették a magyar jogállamot, önök beszélnek most a jogállam védelmezőiként. Én értem, hogy azt gondolják, hogy az emberek memóriája, politikai memóriája rövid, de azért ennyire nem rövid. Tehát egy kicsit azért még várnék az önök helyében, mondjuk, elmennék lángosozni, és ott rettegnék egy kicsit a jogállamért, és majd szeptemberben visszatérnék. Ez egy kicsit gyors váltás.

Tehát, tudják, önöket látták 15 éven keresztül ‑ önt is, kedves volt SZDSZ-es Bóka János ‑, amint éppen szisztematikusan leépítették Gulyás Gergellyel és a többiekkel a magyar jogállamot. Nem hallottam ennyire rettegni önt, kedves volt miniszter úr, a poloskázásnál, nem hallottam rettegni önt akkor a gyűlöletkeltéstől, amikor a volt miniszterelnököt kellett képviselni európai fórumokon. Akkor valahogy kevésbé aggódott a szocialista jogalkotás miatt, amikor egy tableten megírta az öntől srévizavi balra előre ülő volt miniszter az Alaptörvényt pár hét alatt, és mindenféle társadalmi egyeztetés nélkül átnyomták a magyar embereken, akkor nem hallottam. Akkor még az SZDSZ-frakcióban ült Bóka János, vagy akkor már a Fideszben volt, amikor az Alaptörvényt elfogadták?

Szóval, nem tudom, hogy érdemes‑e ezt komolyan venni, én azt szeretném kérni önöktől, de tényleg tisztelettel: ez már nem fog menni, ami eddig ment, legyenek szívesek érdemi javaslatokkal jönni, olyan dolgokról beszélni, ami érinti a magyar embereket.

Például Takács Péter nem használta ki éveken keresztül a lehetőséget, hogy államtitkárként segítsen a magyar egészségügynek. (Takács Péter: De kihasználta!) Tegyen most ilyen javaslatokat, tegyen most ilyen javaslatokat! Akkor nem volt ideje elmenni nagyon sok kórházba. Emlékszem, hogy minden kórházban megkérdeztük, hogy járt‑e itt Takács Péter. Kis mosollyal az arcukon azt mondták, hogy nem, tehát ártani még nem tudott. Én azt tudom mondani, hogy most több ideje van, facebookozni tud útközben, amikor elmegy, szerintem menjen el, nézze meg, hogy milyen állapotban vannak a kórházak, és tegyen jobbító javaslatokat akár a jelenlegi egészségügyi miniszternek, de ezt mindenkinek el tudom mondani. (Takács Péter: Nyújtsatok be törvényeket!) Szerintem Borsod-Abaúj-Zemplén megyében is vannak, kedves Koncz Zsófia, megoldatlan problémák. Dolgozzunk együtt, hozza be ide, és ne ezeket a felesleges, senkit nem érdeklő problémákat hozzák ide!

Elmondták, meghallgattuk, mi is el fogjuk mondani, meglesz a javaslat, meg tudják tenni a módosító javaslatokat, ha jó, megfogadjuk, ezt mondtam a polgármester-fizetésnél is, ezt mondtam a végrehajtói maffiáról szóló vizsgálóbizottságnál, pontosan ismerjük egymást, frakcióvezető úr, én nem fogok semmilyen szocialista jogalkotásba belemenni, semmilyen alaptörvény-ellenes dolgokba.

Ön is tudja, és én is tudom, hogy mire szól a kétharmados alkotmányozó felhatalmazás. Nem arra, hogy ebben a paktumban továbbra is részt vegyünk, hanem arra, hogy kezdjünk egy új történetet. A magyar emberek erre adtak felhatalmazást, mi ezt fogjuk tenni. Köszönöm a megértésüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)