Novák Előd (Mi Hazánk)

NOVÁK ELŐD, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Támogatja a Mi Hazánk Mozgalom az országgyűlési képviselők javadalmazásának csökkentését, sőt egy további önkorlátozásra szeretnék javaslatot tenni. Nem támogatjuk viszont a TISZA tervezett luxizását, amit ki is fejtek mindjárt, és néhány kulisszatitkot is szeretnék elárulni. De haladjunk kronológiai sorrendben!

2010-ben, amikor itt néhányan még a Mi Hazánk Mozgalom frakciójából is országgyűlési képviselők lettünk, akkor abban a ciklusban támogattuk az országgyűlési képviselők számának felezését és ezzel együtt költséghatékonyabb működést az Országgyűlés Hivatala számára is, hiszen Trianonnal szembe kell nézni: ezt a Parlamentet, az Országházat méreteiben is Nagy-Magyarországra tervezték, de magukat az üléstermi padsorokat is, és így került aztán átalakításra. Valljuk be, azért elsősorban a Fidesz érdeme ez, még ha azért a saját mandátumaikat nem is egészen felezték meg, csak úgy az egészet egyben, hiszen olyan választási rendszert hoztak létre, aminek most épp a TISZA a haszonélvezője. De mindegy is, napi politikától függetlenül kimondhatjuk, hogy igazságtalan, aránytalan, torz választási rendszer van, amire a TISZA programjában is ígéretet tettek, hogy ezt orvosolják, és egy arányosabb, demokratikusabb választási rendszert kívánnak létrehozni. Ezt egyébként már az Országgyűlés alakuló ülésének napján benyújtottuk, azóta sem kerülhetett még szakbizottságban sem napirendre. Azért bízunk benne, hogy előbb-utóbb mégis fontosnak tartják majd ezt, és ebből valamit tehát láthatunk.

Nos tehát, 2010-ben én egy 47 fős nemzeti radikális frakcióban foglaltam helyet, és őszintén szólva, már azért kis önkritikával élve az akkori csapatunkat illetően éreztem, hogy ennél kisebb létszámban is el lehet látni a képviselői feladatokat, nem kell 47 fős frakció. Hát, bevallom, hogy még akkor gúnyoltuk az LMP-seket, hasonlóan önökhöz; talán azzal viccelődtünk, hogy egy családi autóban is meg tudják tartani a frakcióüléseket. Hát, most én is egy kisebb frakcióba kerültem, és tudom, milyen az, amikor három-négy szakterületet kell egy képviselőnek lefedni, és három-négy bizottságban kell, még ha nem is bizottsági tag, de ott megpróbálni helytállni. És most tehát ismét napirenden van egy hasonló döntés.

De ha kronológiai sorrendben haladunk, és először azért tiszteletünket fejezzük ki az elsősorban Fidesz-érdemnek számító országgyűlési felezés ügyében, amely 2014-től megvalósult, akkor azt viszont hadd tegyem már hozzá büszkén, hogy az viszont már a saját, talán legnagyobb parlamenti eredményem a NER-ben lévő szűkös lehetőségek között, hogy szintén 2014-től sikerült véget vetni a politikusi álláshalmozásnak. Nagyon sokat küzdöttem én azokkal az általam fideszes politikusbűnözőknek nevezett politikusi álláshalmozókkal, akik fel voltak háborodva, hogy így nevezem itt őket, hiszen őket eddig mindig csak polgármester uraknak meg képviselő uraknak szólították, de számtalan alkalommal kimondtam, hogy a politikusbűnözés egy törvényesített formája, hogy valaki két helyről vesz fel főállású fizetést, miközben nyilvánvalóan nem látja el a feladatát Debrecen polgármestereként vagy épp az V. kerület polgármestereként, közben még fővárosi közgyűlési képviselőként is, tehát akár három szinten különböző fontos tisztségeket betöltve, hiszen számos ilyen politikus volt, aki közben még országgyűlési bizottságot is vezetett polgármestersége mellett, és közben megyei vagy fővárosi közgyűlésben is helyet foglalt. Miközben polgármesterként arra hivatkozott, hogy azért nem tart fogadóórákat, mert itt kell helytálljon, itt azért nem lehetett megtalálni, mert folyton a polgármesteri teendőire hivatkozott; tehát könnyen lehet, hogy igazándiból egyik feladatát, feladatkörét sem látta el tisztességesen.

Számtalan javaslat, tiltakozás hatására végül is sikerült elérni azt, hogy 2014-től ennek a legáltalánosabb, akkor még általános gyakorlatnak véget vetettünk, és ma már nem lehet országgyűlési képviselő senki úgy, hogy mellette, mondjuk, önkormányzati tisztséget tölt be. Hozzáteszem, a mellékállásnak tekinthető önkormányzati képviselőség sem támogatható szerintem egy országgyűlési képviselőség mellett, hiszen az egy olyan főállás, olyan odafigyelést követel meg, hogy ha valaki komolyan, lelkiismeretesen végzi a munkáját, akkor gyakorlatilag a nap 24 órája sem elegendő arra, hogy minden feladatot elvégezzünk, amire egy országgyűlési képviselői mandátum lehetőséget biztosít.

(20.00)

És bár megszűnt az országgyűlési képviselők politikusi álláshalmozása, nem szűnt meg ‑ sajnos a mai napig gyakorlat, ezért itt is kifogás, kritika tárgyává teszem ‑, hogy az országgyűlési bizottságokban át lehet adni a szavazati jogot. Ott nem kézzel, hanem akár két kézzel szavaznak, tehát úgy szavazott egy országgyűlési képviselő, hogy a vitában elmondott érveimet nyilvánvalóan meg se hallgatja, hiszen a szavazati jogát átruházta. Jobb esetben előre megmondta, hogy hogyan szavazzanak; rosszabb esetben nem is törődik azzal, hogy mi lesz az ő szavazatával. Egyébként ennek a kialakult rossz gyakorlatnak, még a politikusi álláshalmozás időszakából kialakult gyakorlatnak is véget kellene vetni szerintem, hiszen ha komolyan gondoljuk azt ‑ és önök még most, így a ciklus elején, látom, komolyan gondolják azt ‑, hogy valamit megvitatunk, részt vesznek a vitákon, és ez nagyon helyes, az viszont már kevésbé, hogy a NER alatti éjszakai vitákon jellemzően csak egy-két képviselő volt jelen.

Olyan hosszú napirendeket állítottak össze, amik tulajdonképpen fizikailag is teljesíthetetlenek voltak. Hozzáteszem, hogy ezt a gyakorlatot tulajdonképpen most is elkezdték, most sincsen mondjuk, ebédszünet, vagy akár vacsoraszünet, vagy akár 4-5-6 óránként némi szünet elrendelve, mert aki nem akar részt venni, az úgyis elmegy. Így állnak hozzá, és így volt az, hogy az önök első érdemi napirendjén, mondjuk az első alaptörvény-módosításon is már közel száz TISZA-s képviselő hiányzott, miközben egy oly szent dolog, az Alaptörvény módosítása volt itt napirenden. Tehát nyilvánvalóan önök se győzik, ezért fontolnám meg ennek az ülésezési rendnek a megváltoztatását is.

Ami pedig a kronológiai sorrendet illeti, büszke vagyok rá, hogy 2014-ben, immár a választások után, szintén én akadályoztam meg egy komoly képviselőijavadalmazás-bővítést, hiszen december 15-én egy rekordrövidségű, 39 másodperces előterjesztést tett a Fidesz egyik képviselője, és már gyorsan le is akarták zárni a vitát, amiben például az országgyűlési képviselőknek biztosították volna, hogy ezentúl ingyen parkoljanak. Ugyanis gombot nyomtam, hozzászóltam, és utána mégiscsak sikerült egy kis vitát generálnom, mielőtt lezárták volna. Tulajdonképpen az első érdemi hozzászóló voltam, annak ellenére, hogy nyilvánvalóan előttem kellett volna más pártok vezérszónokainak megszólalnia, de így végül is sikerült egy olyan vitát elindítani, amivel akkor mégis sikerült ‑ az előterjesztés szerint technikai módosításokról van szó, így lehet megtalálni ebben a bizonyos 2014. december 15-ei előterjesztésben, ebben a 39 másodperces előterjesztésben ‑ végül komoly vitát generálnom és megakadályozni ezt.

Én azt gondolom, becsületre méltó az, amivel most nekivágnak, hogy ismét illő egy kicsit önmagunkon kezdeni a korlátozást. Ami a kronológiai sorrendet illeti, 2024-ben a képviselői és a frakcióknak járó juttatásokat a T/10012. számú törvényjavaslat emelte; 2024. december 17-én nemmel szavazott rá a Mi Hazánk Mozgalom összes képviselője, tehát nem támogattuk azokat a keretnöveléseket, amelyekben megemelték az alkalmazotti és irodakeretet és jelentős mértékben a frakciók bér- és működési keretét. Hozzá kell tenni, hogy a párttámogatásokat közben befagyasztották, tehát ami látványosabb vagy nagyobb társadalmi elutasítottságot szül, a pártok támogatása, azért azt közben ‑ már ki tudja, hány éve ‑ befagyasztották.

Tehát ennek a kárpótlása tulajdonképpen egy kicsit túlteljesítés is volt, amit művelt a Fidesz. És nemcsak ezért nem a pártok támogatását növelték akár csak inflációkövető módon, hanem azért se, mert a torz, aránytalan választási rendszerben a Fidesznek jóval nagyobb arányú képviselője volt, mint amilyen arányú választási győzelmet aratott. Tehát nem a választási eredmény alapján járó párttámogatásokat emelte ‑ azokat inkább befagyasztotta ‑, hanem a torz, aránytalan rendszernek ‑ önmaga által ‑ köszönhetően az emeléseket inkább nagyobb mértékű képviselői számhoz kötötték.

Azért az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy amilyen képviselőikeret-maradvány van, és amiről a képviselő ‑ jellemzően eleve tervezetten ‑ lemond a frakció vagy akár áttételesen a párt javára, azért abból közhasznú dolgok is megvalósulnak. A Mi Hazánk Mozgalom háza tájáról tudok jelentést tenni arról, hogy például azokat a hazai vásárokat, amelyeket szerte az országban tartunk, vagy a Hungulf Expót, a majálisunkat, ami az ország legnagyobb majálisa és az ország legtöbb ingyenes gyermekprogramját biztosítja, vagy a Pajtárs gyermekmozgalom ingyenes nyári táborait, vagy a Fekete István Szabadegyetemet, vagy más olyan közhasznú intézményeket említhetnék tehát, amelyek lényegében ezekből a frakciótámogatásokból valósultak meg a mi esetünkben. Hogy a Fidesznél mik történtek, arról nem tudok nyilatkozni, az ő misszióikról kevésbé hallottam, de bizonyára ott is voltak azért nemes, nagylelkű felajánlások.

Itt említeném azért meg, mert miniszterelnök úr ma azzal támadott meg, hogy bár nem szavaztuk meg, de azért felvettük azt az emeltebb javadalmazást. Én egyévi képviselői jövedelmemről is lemondtam, például 2024-ben egy egész évi tiszteletdíjamról. Abból például elsősorban egy hiánypótló anyaotthon létrehozását támogattam, de azt gondolom, hogy a frakciómban ‑ és bizonyára azért más frakcióban is ‑ vannak nagylelkű felajánlások különböző missziók számára.

És akkor eljutottunk tulajdonképpen eddig, az új ciklusig. Még meg se alakult a kormány, de a reklámadó bevezetését már a nulladik percben kizárták egy nagykoalíciós mutyival, a házszabálytól való eltéréssel, még a hozzászólási lehetőségünket is nemhogy korlátozva, kizárva. Még a Fidesz-éra alatt sem volt olyan, hogy egy törvényjavaslathoz egyetlenegy percben se lehet hozzászólni. Olyan sok minden volt már, hogy átnyomtak valamit egy nap alatt, de olyan, hogy hozzá se lehet szólni, és így nyomják át néhány óra alatt ‑ a már TISZA-bábnak is tekinthető államfő aláírását is beleértve ebbe a néhány órába ‑, azért az egészen pikáns volt. Tehát ha spórolni szeretnének, akkor meg nem biztos, hogy a reklámadóval, a Big Tech cégek reklámadójának a mentesítésével kellene kezdeni, ahogy azt tették önök a veszélyhelyzeti rendeletek törvényi szintre emeléséhez csatlakozva, még azt is túllicitálva.

És ha spórolni szeretnének, akkor talán nem kellett volna 15-ről 20-ra emelni a bizottságok létszámát az Országgyűlésben, beleértve a bizottsági elnöki tiszteletdíjak ezáltali növelését, és beleértve az Országgyűlés Hivatala apparátusának növelését, hiszen 15 helyett 20 bizottságot üzemeltetni, működtetni, ahogy azt kifogás tárgyává tettem az Országgyűlés alakuló ülését megelőző tárgyaláson, sikertelenül, mert egyetlenegyből sem engedett a TISZA, és mind a húszhoz ragaszkodtak. Pedig javasoltam, hogy például a Digitalizációs és Technológiai Bizottság azért nyugodtan működhetne albizottságként. És ha már nincs, mondjuk, a GDP jóval nagyobb arányát kitevő turisztikai bizottság sem, akkor nyugodtan működhetne albizottságként, de ezeket mind lesöpörték.

És akkor miért is tiltakozik a TISZA tervezett luxizása ellen a Mi Hazánk, és mit is értettem ezalatt? Nos, cseberből vederbe kerül az ország a TISZA-val, hiszen a képviselőiknek nem elég pazar az eddigi irodarendszer, csak az új építésű, több mint 10 milliárd forintból néhány éve elkészült Szabad György Irodaházba hajlandók önök beülni, az ellenzéket viszont oda nem engedve, megtörve így a képviselők közti egyenlőség hagyományát. Igaz, a Mi Hazánk Mozgalom nem is kívánja igénybe venni a luxuskivitelű irodaházat. A hivatali dolgozókat több tíz millió forintos költözési költséggel eltávolítani onnan azért is abszurd, mert eddig ők dolgoztak ott napi nyolc órában. A képviselők alig vannak bent az irodáikban, hiszen inkább az Országházban tartózkodnak a plenáris, a bizottsági vagy a frakcióüléseken, máskor meg választókerületi irodában, terepen dolgoznak, külső rendezvényeken vannak, így indokolatlan nekik fenntartani a legjobb irodákat.

A korábbi irodaház előtt újságírók és állampolgárok egyaránt találkozhattak a képviselőkkel, kérdéseket téve fel nekik, míg a TISZA által tervezett új megoldás szerint a Magyar Péter által agyhalottaknak nevezett képviselőik elszigetelten, a sorompós mélygarázsból az Országházon át, illetve gyalogos alagúton közelíthetik meg az irodáikat. Tehát most a TISZA képviselőiről van természetesen szó, minket nem sértegetett így Magyar Péter!

Álságos az a kifogás, hogy a régi irodaház az MSZMP-hez is kötődik, hiszen egyrészt a Horthy-korszakban épült ez a kifogásolt irodaház, másrészt ennyi erővel a Parlamentbe se kellene beüljenek önök, hiszen itt is voltak kommunisták, sőt ahol Magyar Péter az első parlamenti beszédét mondta az Országgyűlés alakuló ülését előkészítő tárgyaláson, az konkrétan Kádár János irodája volt. Abszurd módon ebben a teremben ülve jelentették be a TISZA-sok azt is ‑ frakcióvezető asszony, pontosabban a belügyminiszter úr volt azon a tárgyaláson ‑, amikor elmondták, hogy nem hajlandók beülni az MSZMP egykori, bár már átépített irodáiba, és tette ezt a bejelentést Kádár János egykori irodájában, amihez ezúton is gratulálok!

Nos, a TISZA luxizása helyett inkább az idejétmúlt politikusi privilégium, a mentelmi jog eltörlésére van szükség, ha komolyan gondoljuk, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő. Ezt azonban sajnos egyedüli pártként szorgalmazza a Mi Hazánk. Már meg is őrizték például Kocsis Máté mentelmi jogát ilyen nagykoalíciós összeborulással.

Sajnos egyébként a képviselők kettős állampolgárságának nyilvánosságra hozatalát is egyedüliként szorgalmazzuk, amelyet bár Magyar Péter jegyzőkönyvben rögzítetten támogatott az Országgyűlés alakuló ülését előkészítő tárgyaláson, de pár nap múlva mégis kifaroltak az ígéretükből, indokolás nélkül.

(20.10)

Ami a mostani javaslatot illeti, a polgármesterek javadalmának csökkentését viszont nem tudja támogatni a Mi Hazánk Mozgalom, hiszen sok érv elhangzott már polgármesterek részéről is. Ahhoz, hogy alkalmas személyek legyenek ilyen fontos pozíciókban, ahhoz, hogy alapos munkát végezzenek, és a korrupció kockázata ne növekedjen, azt gondolom, úgy helyes, ha ezen nem változtatunk.

És végül zárásként szeretném az Országgyűlés Hivatalának alkalmazottait is védelmembe venni, nehogy túlszaladjon az a bizonyos kés, hiszen azt ígérte Magyar Péter, hogy egyévnyi pénzt megspórolnak az Országgyűlés működésén. Nem volna helyes, ha ezen spórolnának. Ahogy Apáti István képviselőtársam mai bizottsági ülésén is mondta, kétféle hivatali alkalmazottat ismer: első osztályút és osztályon felülit. Tehát azt gondolom, hogy az Országgyűlés Hivatalának alkalmazottain nem volna ildomos spórolni. Köszönöm a figyelmüket. Hazámat szolgálom. (Taps a Mi Hazánk soraiból.)