Palóc André (Fidesz)

PALÓC ANDRÉ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Nos, érdemes tisztázni, hogy az új költségvetés és az adótörvények, amelyeket szintén az elmúlt napokban ismerhetett meg mindenki, összesen 26 új adóintézkedéssel dolgoznak. Ezért mondhatnám, ha humorosan akarnám kezdeni, hogy nem kéne ilyen hosszú vitákat folytatni, ha nem vezetnének be ennyi új adót.

Kezdjük is rögtön azzal, hogy emelkedik a nagyvállalati társasági adó például, az innovációs járulék, a kiskeradó vagy éppen egyes jövedéki adók, nem is beszélve az előbb említett cégautóadóról, illetve a tranzakciós illetéke is a pénzügyi tranzakcióknak emelkedik, de bevezetik például az új szén-dioxid-adót. Miért baj ez? Azért baj, túl azon, hogy alapvetően nem hiszünk az adóemelésekben, mert érdemes úgy tekinteni rá, és szerintem erre kitértek a felszólalók, hogy az adórendszer mindig tükrözi a gazdaságpolitikai célokat, de a gazdaságpolitikai célokat az aktuális gazdaságpolitikai helyzethez érdemes igazítani. Nos, egy olyan helyzetben, amikor annak idején a munkahelyteremtés és a fizetések egyértelmű és dinamikus növekedése volt a cél ‑ mondjuk így ‑, ehhez járult hozzá az az adócsökkentési politika, amely eredményezte, mint erre Bencsik képviselőtársam kitért, annak az egymillió új munkahelynek a létrehozását és azt a bérdinamikát, amely jellemző volt az elmúlt bő másfél évtizedben.

Nos, ehhez képest logikailag következik ebből, hogy ha adóemelésekkel dolgozik ilyen intenzíven egy kabinet, ráadásul kifejezetten a vállalkozásoknál ‑ lefordítom: a vállalkozás más szóval munkahely ‑, a munkahelyeknél adók emelkednek meg, abból két dolog következik. A bérdinamika lassulni fog, tehát a fizetések nem növekednek abban a mértékben, mint az volt jellemző. Itt hívom segítségül magának a kormánynak a saját költségvetésében erre vonatkozó táblázat szerinti számítását, amely szerint az idei 9,2 százalékos bruttó átlagos béremelkedésről jövő évre 5,6 százalékra, tehát egy jelentős, gyakorlatilag 40 százalékos visszaesésre lehet számítani. Ezt a kormányzat maga ismeri el a saját dokumentumában.

A másik, ami következik akkor, amikor vállalatokat ilyen intenzíven igyekeznek megadóztatni, az az, hogy a munkahelyek kerülnek veszélybe. Először csak nem írnak ki új pályázatokat, nem vesznek fel új embereket, aztán azt mondják, hogy elkezdenek azon gondolkodni ‑ ez inkább a bérekkel függ össze ‑, hogy a béremeléseket fogják vissza, ennek a következő lépése, amely már most is látszik lokális problémák szintjén a gyárbezárások kapcsán, hogy elbocsátások indulnak el, és szélsőséges esetben pedig, mondjuk, gyártóüzemek zárnak be.

Miért is fontos ez? Nos, azért, mert például a társasági adótól és innovációs járuléktól, csak ettől a kettőtől a kormányzat összesen mintegy 240 milliárd forintos éves adótöbbletre számít. De ezt megfordíthatjuk. Ez az a pénz, amit a vállalkozásoktól, ahogy három mondattal korábban mondtam, a munkahelyektől kíván elvonni a kabinet. Amikor a munkahelyektől vonja el ezt a kabinet, akkor azzal a kockázattal nem számol, hogy egy ilyen gazdasági nehézségekben lévő országban mit eredményez az, ha a munkahelyektől további adóbevételeket szeretne elvenni, és erre kifejezetten és mondjuk úgy, hogy szélsőségesen erős példa a társasági adó megemelése. A 9-ről 15 százalékra emelés kimondva nem tűnik annyira drasztikusnak, de ha arányosítom, akkor azt jelenti, hogy gyakorlatilag egy bő 65 százalékos adóemelésről van szó.

Miért is volt fontos, hogy a társasági adó ennyire alacsony volt a korábbi években? Azért, mert ez járult hozzá ‑ és igyekeztem felvázolni a képet, hogy mi is eredményezte azt, hogy idejutottunk ‑ ahhoz a versenyelőnyéhez hazánknak, hogy számos új befektető érkezett, hiszen nyilvánvalóan a régióban óriási verseny van arra vonatkozóan, hogy a beruházásokkal kapcsolatban hová és milyen beruházók érkeznek. Egy olyan helyzetben, amikor példának okáért a legutolsó beruházási adat több mint 9 százalékos visszaesést mutat, bizonyosan nem tekinthető bölcs gondolatnak ezt a versenyelőnyét az országnak saját magunk által elveszíteni. Mert, még egyszer mondom, amikor a beruházások visszaesnek, amikor a bérdinamika lassul, akkor nem túl bölcs gondolat ilyen adóemelésekkel dolgozni.

Van itt egy másik érdekesség. Elhangzott egy korábbi felszólalásban, hogy a költségvetés mivel is számol, meg mivel nem, és hogy milyen jó dolog, hogy ennyi adóintézkedés kapcsolódik az új költségvetéshez. Nos, a költségvetéssel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a költségvetés nagyrészt amúgy a fogyasztásbővüléssel számol, de a fogyasztásbővüléssel úgy számolni és a GDP-növekedést arra alapozni, hogy közben saját maguk elismerik, hogy jelentős visszaesés lesz a bérdinamikában, tehát a bérkiáramlás jelentősen visszaesik, mindenképpen egy erős ellentmondásnak hat így első olvasatra. De ami szerintem a legveszélyesebb intézkedés vagy egész gondolat e mögött az adóintézkedés mögött, az az, hogy olyan, mintha a teljesítményt szeretnék büntetni. Ha megnézzük, akkor például azt mondják, hogy bizonyos értékhatár fölött szeretnék csak növelni az adókat. Na, most mit csinál ilyenkor egy vállalkozás? Hát, azt mondja, hogy nem éri meg jobban teljesíteni.

(10.10)

Azt mondja, hogy például, ha 50 fő feletti vállalkozásra vonatkozik, akkor nagyon egyszerű, nem 50 fővel szeretne működni, hanem elbocsát. De a másik, ha az értékhatárra teszünk egy ilyen jellegű lépcsőt, akkor meg az történik a gyakorlatban, hogy szeretné nem átlépni ezt az értékhatárt. Erre különösen érdekes példa lesz, hogy majd az innovációs adó hogyan valósul meg a gyakorlatban.

Itt szeretnék még arra kitérni reakcióként, amit államtitkár úr említett a reprezentációs adó értékhatára kapcsán. Mert én azt gondolom, hogy az mindenképpen félrevezető, ha azt mondjuk, hogy a 100 milliós értékhatár csak a nagyvállalatoknak kedvezett, hiszen az egy értékhatár, tehát az azt jelenti, hogy ha valakinek egymillió forintos a reprezentációs értéke, akkor is vonatkozik rá ez a kedvezmény. A 100 milliós meg azért volt jó, mert ‑ ahogy Bencsik képviselőtársam is említette ‑ főleg az üzleti típusú turisztikai megrendelésekben segített.

Ez azért is fontos jelen helyzetben, mert ha már idehoztam pár aktuális gazdasági számot, akkor a turisztikát is érdemes megnézni, hogy a két rekordéve után milyen nehéz szezonon van túl. Az üzleti turizmus arra volt jó, és direkt azért volt ez az értékhatár-emelés a korábbiakban 50-ről 100 millióra, hogy a turisztikának azt a gondolom, nem túl meglepő szezonon belüli váltakozását megpróbálja kiegyenlíteni, hiszen jellemzően az üzleti jellegű megrendelések a turisztikában nem a nyári csúcsszezonban, hanem az őszi-téli szezonban érkeztek.

Egy ilyen helyzetben, amikor a turisztika ilyen nehéz helyzetben van, és amúgy megint csak hozzáteszem, 400 ezer magyar család megélhetését biztosítja, ezt a kedvezményt, tehát megint csak ezt a jellegű, mondjuk úgy, hogy megrendelésállományát a turizmusnak így kapásból megvágni; mert ez a nagyjából majdnem közel 30 százalékos adó, amiről beszélünk, ez meg tudott jelenni a turizmusban mint megrendelési volumen.

Tehát nyilvánvalóan, ha önök erre ekkora adót újra rátesznek, és az 50 millió fölötti megrendelésekre per cég ezt meglépik, akkor egy dolog fog történni: a nagy megrendelésekre nem számíthat a turisztikai és vendéglátó szektor. Ez pedig azt fogja jelenteni, hogy a már most nagy nehézségekkel küzdő turizmus még inkább veszélybe kerül, és amikor a turizmus veszélybe kerül, akkor, még egyszer mondom, 400 ezer munkahelyről, 400 ezer család megélhetéséről beszélünk.

Én azt gondolom, hogy a legnagyobb kockázata ezeknek a lépéseknek abban áll, hogy a munkahelyeket büntetik, a munkahelyekül szolgáló vállalatok teljesítményét büntetik. Amikor egy vállalat egyre sikeresebb, és így magasabb adókulccsal kellene hogy adózzon, akkor azt fogják ezzel elérni, hogy ne érje meg ezekbe az értékhatárokba beleesniük.

Arról nem is beszélve ‑ itt csak érintőlegesen, de Bencsik képviselőtársam említette a bolthálózatokra vonatkozó értékhatárt. Nevezzük nevén a dolgot: itt arra vonatkozik ez az értékhatár, ez a 0,15 százalékról 0,45 százalékra, tehát a háromszorosára emelkedő értékhatár az 1-től 50 milliárdig terjedő forgalom esetén, hogy pontosan azok a jellemzően kisebb vagy közepes településen lévő, jellemzően inkább magyar tulajdonban lévő kiskereskedelmi láncok kerülnek majd veszélybe, és az ő helyzetüket nehezítik meg, amelyek helyben az egyes, nagyobb nemzetközi szereplők még életben lévő vetélytársai, mert ‑ hogy, hogy nem ‑ nem a nagyoknak az adóztatása indul el.

A másik érdekesség ezzel kapcsolatban szerintem, amivel úgy tűnik, legalábbis a háttéranyag nem számol, vagy rendkívül optimista, hogy nagyon sok ilyen adónem a gyakorlatban a fogyasztót fogja terhelni. Tehát ha különböző adónemek indulnak el a kereskedelmi szektorban emeléssel, az általában nem az árak csökkenését eredményezi. Tudom, hogy egy későbbi vitánk fog majd szólni az árréscsökkentés kivezetéséről, de ezek így együtt egy irányba mutatnak, ez pedig nem az, hogy az árak mérséklődni fognak. Ráadásul, még egyszer mondom, munkahelyeket sodornak veszélybe, és alapvetően a magyar szereplők helyzetét nehezítik meg.

Én azt gondolom, hogy a másik nagyon fontos kérdés ezzel az egész intézkedéssel kapcsolatban, hogy a vállalkozások mire is készülnek. Itt elhangzott Gyuk képviselőtársamtól a felszólalása elején, hogy a vállalkozások készülnek, számolnak. Nos, igen, számolnak. Tudják, mivel? Azzal, hogy mennyivel több adót kell jövőre fizetniük. És itt ez a legnagyobb gond, hogy a vállalkozások nem arra tudnak most számolni, hogy mennyire tudnak béreket emelni, hogy mennyi lesz adott esetben az a kedvezmény, amit igénybe tudnak venni, hogy új beruházások induljanak el, hogy előrébb tudjanak lépni, hanem azon megy most a számolgatás a vállalkozásoknál, különösen a kis- és középvállalkozásoknál, hogy mennyivel fog nőni a terhük, meg tudják‑e tartani a most még ott lévő munkaerőt, vagy esetleg szélsőséges esetben elbocsátásokat kell elindítani, és a legutóbbi foglalkoztatási adatok azért semmiképp sem biztatóak ebből a szempontból.

Úgyhogy a frakció álláspontja e tekintetben az, hogy ne induljanak el a kkv-k és a magyar szereplők ilyen kiemelt és ilyen célzott büntetése útján, ne emeljenek ennyi adót, és különösen fontolják meg a társasági adó emelését, amely társasági adó az országnak egy nagyon komoly versenyelőnyt biztosított a régióban. Tehát magunktól ne mondjunk le a saját versenyelőnyünkről, mert ez egy dolgot fog eredményezni: nem érkeznek új beruházások, nem tud elrugaszkodni a magyar gazdaság, és munkahelyek kerülnek veszélybe. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)