Bujdosó Andrea Anna (TISZA)

BUJDOSÓ ANDREA ANNA (TISZA): Köszönök szépen minden értékes hozzászólást, amit tudunk hasznosítani. Azt gondolom, hogy egy dolgot vállaltunk ‑ ugye, volt szó itt a vállalásokról, ígéretekről ‑, azt vállaltuk, hogy ami jó, azt megtartjuk, és ami nem, azt nem. Na most, ha itt az elmúlt pár év gazdaságpolitikájáról vagy akár adópolitikájáról van szó, akkor szerintem azt el tudjuk ismerni, hogy az elmúlt három-négy évben azért a repülőrajt a föld felé tartott, egyetlenegy számot nem talált el az a gazdaságpolitika, amiben önök is részt vettek. Úgyhogy én azt gondolom, hogy ezt nem tartjuk meg, tehát pontosan ez az, amit nem fogunk megtartani, azt a gazdaságpolitikát vagy azt az irányt, amit a Fidesz vitt. Nem véletlenül döntöttek úgy a választók, hogy váltani szeretnének.

(13.00)

(Az elnöki széket Dúró Dóra, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A másik dolog, hogy az az igazság, hogy nem volt programjuk, tehát nem tudtak vállalásokat teljesíteni. Csak azt láttuk, hogy milyen eredmények jönnek, milyen hatások vannak. Nekünk van egy programunk, ezeket a vállalásokat teljesíteni fogjuk. És szeretnék nyilván honfitársaink felé is szólni, mert szerintem fontos az ő megnyugtatásuk az után a sok ferdítés, és mondjuk úgy, hogy olyan tanács után, ami azoktól jön, akik bedöntötték ezt a gazdaságot. Talán jobb lenne, ha más irányba mennénk. Erre szavaztak a választópolgárok.

Először is ‑ és mindjárt, most fogunk erről beszélni ‑, tisztelt honfitársaim, a nyugdíjminimum megemelése része a vállalásnak, és ezt vállaltuk. Körülbelül 40 százalékát a vállalásainknak már a jövő évi költségvetésben meg fogjuk tenni. Ez egy igazságos és a fejlődést segítő költségvetés lesz, ami a működő és emberséges Magyarország egyik nagyon fontos eleme. Tehát az első: a nyugdíjakról mindjárt szó lesz. A nyugdíjminimumot több mint négyszeresére fogjuk emelni, 120 ezer forintra. Ezzel több százezer idős honfitársunknak fogjuk az életét könnyebbé tenni.

A másik a családi pótlék, ami talán 18 éve nem változott. Ezt fogjuk duplájára emelni. Ez is a vállalásunk volt. Ezzel mintegy 1 millió családnak és 1,7 millió gyereknek a sorsát tesszük jobbá már a jövő évtől kezdve.

A másik: bevezetünk egy adócsökkentést ‑ ezt is megígértük ‑, ahol a mediánbérig adócsökkentést fognak kapni; körülbelül 2-2,5 millió dolgozónak lesz könnyebb az élete, az adócsökkentéssel jövedelemnövekedést fognak elérni. Ezenkívül több mint 600 ezer közszolgálati dolgozó, egészségügyben, oktatásban, rendvédelemben, igazságszolgáltatásban, közgyűjteményekben dolgozó honfitársunk fog kiemelt jövedelemnövekedést kapni a jövő évben e szerint a költségvetés szerint.

És valóban, bevezetjük a vagyonadót a milliárdosoknak, tehát a luxusadót a szupergazdagokra, az adót, amit tegnap hihetetlen vehemenciával ellenzett az ellenzék. De hát, ennek is nyilván van egy oka. (Takács Péter: Mi?)

És hogy mi lesz a gazdaságfejlesztésben? Azt hiszem, elég sok programot bejelentettünk, ami ugyancsak a programunk része volt, és szeretném honfitársainkat emlékeztetni ezekre, illetve megosztani az ellenzéki képviselőkkel is, hiszen úgy tűnik, hogy ők hol olvassák, hol nem azt a programot. Elindítjuk a Baross Gábor vasútfejlesztési programot ‑ azt tudjuk, hogy az elmúlt időszakban maximum bezárások voltak, nagy fejlesztés az elmúlt négy-öt évben nem volt a vasút terén -; energetikai fejlesztési programot; 510 milliárd forinttal több fog az egészségügyre jutni; beindítjuk a Ganz Ábrahám vállalkozásfejlesztési programot; a Szent István-programot, amely a vidékfejlesztést fogja támogatni; víziközmű-fejlesztési program indul; a Wekerle Plusz program pedig a lakásépítést, a fiatalok lakáshoz jutását fogja segíteni; bérlakásépítési program, ami nem történt az elmúlt 16 évben. Tehát elég sok program beindul, és ami nagyon fontos, hogy erre azért van lehetőség, mert az európai uniós forrásokat, amit önök nem voltak képesek hazahozni és nem is szavaztak meg, azt a TISZA hazahozta, és ezekből, ezeknek a segítségével ezeket a programokat is tudjuk támogatni, illetve nyilván természetesen saját forrásokból is.

Úgyhogy én csak annyit akarok mondani, hogy van egy iránytű, van egy igazságos és a fejlődést segítő költségvetés, és van egy örökség. Ez az örökség ezt az országot nem a fejlődés útjára vitte. Ezt látjuk. Azt gondolom, hogy azzal szakítanunk kell; tehát ami jó, azt megtartjuk, de ez nem volt jó. Tehát ezt nem tartjuk meg, amit önök műveltek eddig. Viszont most van egy esélye ennek az országnak, hogy egy teljesen más pályára menjen. Természetesen, ha vannak olyan javaslatok, amelyek jobbá teszik ezt a fejlődést, azt szerintem a frakció is szívesen támogatja. De az, hogy próbáljunk meg visszatérni oda, ahol voltunk, nyilván ezt nem tudjuk támogatni. Nem azért vagyunk itt, hanem azért, hogy teljesen más irányba vigyük ezt az országot, ahol tényleg van gazdasági növekedés, ahol a foglalkoztatás is jó, ahol az embereknek az igazságos közteherviselése egy jobb jövőt ad. A vállalkozásoknak is sokkal jobb lesz, ha igazságos a közteherviselés. Lássuk be, egy vállalkozónak is jó, ha a fogyasztóknak jobb, ha jobban élnek, többet fogyasztanak, a fodrászhoz is többen fognak járni, mert ilyeneket emlegettek tegnap. Tehát ezt szeretnénk elérni, hogy egy olyan országban éljünk, ahol mindenki úgy érzi, hogy először is értékes a munkája, értékes, amit csinál, elismerést kap érte és jó közszolgáltatásokat.

Azt hiszem, hogy tegnap volt egy megjegyzés; ezt muszáj megjegyeznem, mert ez nagyon zavar. Volt egy megjegyzés, hogy majd akkor beszéljünk, ha letettünk valamit az asztalra ‑ talán emlékeznek erre. Én arra gondoltam, hogy akik itt vagyunk, én is 33 éve dolgozom, és itt nagyon sokan szerintem nagyon régóta dolgoznak, gyógyítanak, tanítanak, vállalkoznak, nem tudom; nagyon sokféle szakmából érkeztünk ide. Ez alatt az idő alatt rengeteg pénzt befizettünk a költségvetésbe, rengeteg-rengeteg adóforintot. Azért fizettük be ezeket az adóforintokat, hogy jó közszolgáltatásokat kapjunk, jó egészségügyet, jó oktatást, jó utakat ‑ nem? ‑, vasutat, jó kultúrát, és így tovább. Ezért fizettük be.

Szerintem mindannyian úgy jártunk, hogy a vécépapírt mi vittük be az iskolába, szerintem biztos így van. A közétkeztetés katasztrofális volt. Még a tankönyveket is sokszor ki kellett fizetni, legalábbis egy részét. Az egészségügyről: hát, szerintem akkor ment el az ember, ahogy tudott, a magánegészségügybe, amikor csak lehetett, azon kívül nehezen tudta ezt igénybe venni.

És mi ezt megelégeltük. Szerintem nagyon sokan, 3,5 millióan megelégeltük azt, hogy befizetjük azt az adót minden hónapban, a versenyszférában, a magánvállalkozásban termelt értékből befizetjük ezt az adót, és csak azt látjuk, hogy közszolgáltatások nincsenek, viszont egyesek hihetetlen gazdagodáson mennek keresztül. Én azt hiszem, hogy ebből 3,5 millió embernek ‑ talán most már sokkal többnek ‑ véglegesen elege lett. Ezt a gazdaságpolitikát, ahol kevesen gazdagodnak, a többiek meg, rossz közszolgáltatások mellett, fogják be a szájukat, ezt biztos, hogy nem akarjuk folytatni.

Úgyhogy azt hiszem, megvan az irány, hogy hova szeretnénk menni. Oda szeretnénk menni, hogy mindenki fizessen adót, azért nagyon jó közszolgáltatást kapjon, biztonságot kapjon, növekedjen a gazdaság, és ebből közösen építkezzünk, értéket teremtsünk a hazánknak, magunknak. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárt soraiban.)