Dr. Apáti István (Mi Hazánk)

DR. APÁTI ISTVÁN (Mi Hazánk): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Szeretnék adni önnek, önöknek két tippet, hogy hol kellene kotorászni akkor, amikor a bogrács aljáról kellene összekaparni néhány milliárd forintot. A két javaslatom együtt szerintem több tíz, lehet, hogy talán százmilliárdos nagyságrendre rúg. Azért tartogattam ezeket a végére, mert egyáltalán nem kerültek elő sem a tegnapi, sem a mai viták során.

Az egyik már egy régen, még az elmúlt ciklusokban is emlegetett javaslatom, amely persze a Fidesz-kormányok idején süket fülekre talált ‑ nem véletlenül. A másik ‑ és ezzel kezdeném ‑ egy 2016 és 2017 között terítéken lévő témakör volt, talán valamikor 2016-ban zárult le a határideje. Nagyjából úgy tudnám visszaidézni, hogy akik külföldről hoztak haza Magyarországra vagyonokat, akár számlapénzt vagy más vagyonelemet, azok egy bizonyos határidőig 10 százalék közteher megfizetése ellenében és azzal a feltétellel, hogy befektették itt tartós befektetési számlába vagy más hosszú távú befektetési eszközbe, akkor gyakorlatilag kvázi amnesztiát kaptak, tehát az állam nem firtatta, hogy honnan, miből származnak ezek az összegek.

Én emlékszem, hogy 2016 kora nyarán ezzel kapcsolatban Orbán Viktor miniszterelnök úrhoz, volt miniszterelnök úrhoz intéztem azonnali kérdést, és a válaszaiban finoman szólva sem volt meggyőző, leginkább a mellébeszélés folyt. Ezt kellene továbbgondolni, hiszen arról már van szó, hogy amikor valaki Magyarországról akarja kivinni a bizonyos vagyonelemeit, akkor milyen közterhekbe vagy megemelt terhekbe ütközik, de arról nem, hogy ha esetleg külföldről hozna haza, akkor ezt, mondjuk, milyen szabályok mellett teheti meg. Én már akkor is, tíz évvel ezelőtt is a 10 százalékos mértéket sértően alacsonynak, durván alacsonynak tartottam. Az én álláspontom szerint a 33,5 százalék lehet a belépőszintje ennek abból az egyszerű logikából kiindulva, hogy minden magyar munkavállaló adókedvezmények nélkül 33,5 százalék közterhet fizet szja és tb-járulék jogcímén. Tehát a 10 százalék egy olyan indokolatlan kedvezmény volt, ami durván sértette a társadalom igazságérzetét. Én azt gondolom, hogy 33,5 százaléktól lehet indulni, attól csak magasabb lehet, és lehet sávosan meghatározva vagy egységesen, ez részletkérdés.

Mindenesetre az, ami itt az elmúlt két napban folyik, valószínűleg nem hozza meg az érintetti kör kedvét ‑ és nem a bűnözőkről beszélek, nem a fekete-, koromfekete pénzekről beszélek ‑, valószínűleg nem hozza meg azoknak az embereknek a kedvét, akik esetleg ilyenben gondolkodtak, pedig ezekre a forrásokra égető szüksége lenne a magyar költségvetésnek. Ez az egyik javaslat.

A másik, amit valahogy nem akarnak észrevenni, a Fidesz sem akarta észrevenni, valahogy önöknek sem tűnt fel, és ez akkor is igaz, ha önök most a kaszinókoncessziókat újra akarják gondolni. Ez nem más, mint az én régi becsípődésem, régi javaslatom, ami ismét nagyon sértette nemcsak az én igazságérzetemet, hanem a kisvállalkozókét is. Nevezetesen az, hogy a legjobb tudomásom szerint a kaszinók nyerőgépei, különböző szerencsejáték-eszközei nincsenek bekötve a NAV online rendszerébe.

Például Csengerben, Mátészalkán vagy bárhol egy kozmetikus, egy fodrász a pénztárgépét be kell hogy kösse a NAV online rendszerébe, és ha mondjuk, überelhetetlenül gusztustalan módon a NAV-ellenőrök nem a nagy cápákra vadászva ott állnak a fodrászüzlet közelében, egy húszéves gépjárműben ‑ ami abszolút nem feltűnő ‑ egy laptoppal a kezükben vagy az ölükben, és azt látják, hogy jönnek ki-be a vendégek, és azt nem követi a fodrász pénztárgépének működése, akkor milliós bírságot szabnak ki erre a fodrászra Csengerben, Mátészalkán vagy bárhol, de a sok száz- vagy sok ezermilliárd forint szürke- meg feketepénzt forgató kaszinók gépei, eszközei nincsenek bekötve a NAV online rendszerébe. Annyi adót titkolnak el, amennyit nem szégyellenek ‑ és ez a kör sok minden, csak nem szégyenlős ‑, gátlástalanul megy az adólenyúlás.

Nem kell itt feltétlenül kiemelt adót vagy különadót kiszabni, egy átlagos adóterheléssel százmilliárdokat, de minimum több tíz milliárdot tudnánk behúzni, és több jutna az egészségügyre, önök leszállhatnának a magyar sportról, nem kellene ezeket a pitiáner, de annál ártalmasabb intézkedéseket meghozni, és a társadalom igazságérzetét is helyre tudnánk rakni legalább ezekben a kérdésekben.

Ez azért is fontos ‑ mint ahogy sajnos nem tudtam leszavazni sok mindent az elmúlt 16 évben, de engem nagyon bőségesen leszavaztak az akkori kétharmadok idején ‑, mert ha a kettőből csak az egyik javaslatot megfogadnák, és ezt a frakcióvezető asszonynak is címzem, az nagyon sokkal többet hozna a konyhára, mint amennyibe én az elmúlt 16 és fél évben a magyar adófizetőknek kerültem, és számomra ez nagyon fontos szempont.

Várom ezzel kapcsolatos érdemi észrevételeit, államtitkár úr. Köszönöm szépen. (Szabadi István tapsol.)