Polgár György (TISZA)

POLGÁR GYÖRGY (TISZA): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Finoman szólva is van valami különös abban az országban és abban a rendszerben, ahol egyetlen futballakadémia több támogatást kap, mint világsikereket hozó teljes sportágak. Ez az oka annak, hogy a jelenleg tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat témái közül én most a sporttao, a társasági adónak a sportra fordítható részére szeretnék fókuszálni és ezt szeretném górcső alá venni, bár az előttem felszólalók meg a megnyilvánulásuk alapján ez másokat is rendkívül érdekel.

1408 milliárd forint, ez az a szám, ami szerintem mindent elmond erről a rendszerről, és amikor ekkora összegről beszélünk, akkor nem az a kérdés, hogy épültek‑e stadionok, mert azok épültek, hanem az, hogy megkapta‑e ezért a pénzért cserébe azt a teljesítményt a magyar társadalom, amit megérdemelt volna.

Tisztelt Képviselőtársaim! A jelenlegi törvénymódosítási vita részben a korábbi kormányzat sporttaorendszeréről szól, arról, hogy a magyar emberek adóforintjából finanszírozott rendszer igazságos volt‑e, arról, hogy a magyar emberek adóforintjaiból finanszírozott rendszer vajon átlátható volt‑e, és arról, hogy a magyar emberek adóforintjaiból finanszírozott rendszer elérte‑e azt a célját, amire eredetileg szánták.

(11.30)

Az én személyes válaszom pedig teljesen egyértelmű: a korábbi kormányzat sporttaorendszere nem volt igazságos, nem volt átlátható és nem is volt célravezető. A sporttaorendszer kétségtelenül hozott eredményeket: megújultak pályák, csarnokok épültek, sportlétesítmények születtek országszerte ‑ ezt szerintem senki nem vitatja. De ma már nem lehet elhallgatni azt sem, amit maga az Állami Számvevőszék állapított meg, hogy a rendszer nem a sportszakmai eredményességeket helyezte a középpontba; visszaélésekre adott lehetőséget és fenntarthatósági kockázatokat hordozott, több esetben pedig jogszabályellenes felhasználást is feltártak. Vagyis pontosan az történt, amitől minden felelős gazdálkodó tart ebben az esetben: rengeteg pénz mozdult meg, de egyre kevésbé lehetett követni, hogy valójában hova és milyen eredménnyel került.

Tisztelt Ház! Nézzük meg, hogyan oszlottak el a sporttaoforrások. 11 év alatt 1408 milliárd forint támogatási igazolást állítottak ki. Ennek a legnagyobb nyertese egyértelműen a labdarúgás volt. A Magyar Labdarúgó Szövetség önmagában 120 milliárd forinthoz kapcsolódó támogatási igazolással szerepel a nyilvántartási listán. Szerintem ez talán érthető is, Magyarországon ez az a sportág, amiben a legtöbben jelen vannak és aminek a legnagyobb a rajongótábora. Ezt követi a Magyar Kézilabda Szövetség 56 milliárd forinttal, és harmadik helyen pedig a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége szerepel 49 milliárd forinttal.

Szerintem idáig a lista még rendben van. Ezután van egy olyan adat, ami mindennél beszédesebb: a támogatási rangsor negyedik helyén nem egy országos szövetség szerepel, nem egy teljes sportág szerepel, hanem egyetlenegy alapítvány szerepel, a Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány, körülbelül 45 milliárd forinttal. Egyetlen akadémia, egyetlen település, és mégis 45 milliárd forint. Ez több pénz, mint amennyi a Magyar Jégkorong Szövetséghez és a Magyar Vízilabda Szövetséghez külön-külön kapcsolódott, és alig marad el attól az összegtől, amely a teljes magyar kosárlabdasport országos szövetségéhez kötődik. Szerintem érdemes ennél egy pillanatra megállni, mert itt nem egyszerűen számokról van szó, hanem prioritásokról. Arról, hogy egy korábbi kormány milyen sportpolitikát tartott fontosnak, és arról, hogy kik részesülhettek előnyben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha valahova ennyi pénzt teszünk, akkor szerintem joggal várhatjuk el a kiemelkedő eredményeket. Szerintem ez a minimum, de nézzük meg a valóságot! A magyar férfi vízilabda-válogatott az elmúlt években világbajnoki címet nyert, világbajnoki ezüstérmet szerzett, Európa-bajnoki döntőt játszott. A magyar női vízilabda-válogatott ugyancsak világbajnoki ezüstérmes lett. A magyar jégkorong-válogatott pedig történelmet írt. Korábban elképzelhetetlennek tűnt, hogy Magyarország stabil tagja legyen a világ legjobb 16 csapata közötti elit mezőnynek, és még ma is ott vannak. Egymás után többször harcolták ki a bentmaradást, és sorozatban harmadszor szerepelhetnek a világ elitjében. Ezek világszinten is komoly eredmények.

Most nézzük meg, hogy ugyanebben az időszakban a rendszer egyik legnagyobb kedvezményezettje, a Puskás Akadémia, amely a negyedik legtöbb támogatást kapta, vajon milyen eredményeket tudott felmutatni! A rengeteg támogatás ellenére nem nyert magyar bajnokságot, nem jutott be az európai kupák csoportkörébe; a legutóbbi idényt pedig a hatodik helyen zárta. Hatodik hely. Hangsúlyozom, én itt most nem a játékosokról, nem az edzőkről és nem is a gyermekekről beszélek, akik utánpótlásként ott fociznak, hanem a rendszer logikájáról. Ha a támogatások célja a teljesítmény volt, akkor nehéz megmagyarázni, hogy a nemzetközi sikereket szállító sportágak miért kaptak jóval kevesebb figyelmet, mint azok, amelyek eredményei messze elmaradtak a ráfordításoktól.

A probléma tehát nem az volt, hogy támogattuk a futballt. A probléma az volt, hogy szinte csak a futballt támogattuk kiemelkedően, pedig Magyarország a vízilabdázók országa is, mint ahogy Magyarország a kézilabdázók, a kosárlabdázók, a jégkorongozók és a röplabdázók országa is, és minden olyan fiatalé, aki egy kisvárosi tornateremben vagy egy falusi pályán kezd el egy adott sportot. Ők ugyanúgy megérdemlik ezt a lehetőséget.

Tisztelt Ház! A sporttao korábbi rendszerének átalakítása, a sport támogatásának fenntartása, de végre átlátható formában, végre követhető módon, végre úgy, hogy ne oligarchák, kapcsolati hálók és zárt döntési mechanizmusok határozzák meg, hogy hova kerül az erre szánt pénz, hanem közérdekű, nyilvános és számonkérhető szempontok alapján kerüljön a pénz felhasználásra, ez a különbség. Az új rendszer legfontosabb ígérete, hogy minden magyar állampolgár láthatja majd, mennyi pénz megy sportcélokra, ki kapja azt, mire költi és milyen eredményeket ért el. Ez nem politikai kérdés, ez a közpénzekkel való felelős gazdálkodás, minimum.

Van még egy szempont, amelyet én személy szerint különösen fontosnak tartok: a tömegsport, a szabadidősport és az amatőr sport, mert a sport nemcsak olimpiai érmekről, nem csak NBI-es tabellákról szól, és főleg nem szól politikáról. Ezt azért akartam kihangsúlyozni, mert tegnap Deutsch Tamás részéről láthattunk itt egy felszólalást, egy szürreális performanszot, ahol én azt láttam a hozzászólás alapján, hogy a sportra is szeretne a politika rátelepedni. Tőle hangzott el több olyan gondolat, ami jobboldali és baloldali sportgondolkodást és sportviszonyokat vet fel. Szerintem ez nagyon káros.

Én saját magam is rendszeresen járok a választókörzetemben olyan eseményekre, olyan, falunapokhoz kapcsolódó sporteseményekre, ahol tudok találkozni hobbi-, amatőr és szabadidős-sportolókkal, és meg tudom önöket nyugtatni abban a dologban, hogy nem szoktunk beszélgetni politikáról. Beszélgetünk arról, hogy kinek milyen sportcipője van, ki milyen távot futott le legutóbb, kinek sportol a gyermeke, milyen új hobbisportot próbáltak ki. Beszélgetünk a közösségről, beszélgetünk a gyermekekről, de természetesen beszélgetünk idősebb emberekről, és természetesen beszélünk családokról is; politikáról nem. Arról, hogy egy gyermeknek legyen hol futballoznia, legyen hol kosárlabdáznia, úsznia vagy éppen röplabdáznia, ne az döntse el a tehetség sorsát, hogy mennyi pénz van a szülei pénztárcájában, és ne az döntse el egy sportegyesület jövőjét, hogy mennyire van közel a politikai hatalomhoz.

Tisztelt Ház! Az 1408 milliárd forint története egy remélem, letűnő és hamarosan eltűnő korszak története, egy olyan korszaké, amely túl sokszor hitette el velünk azt, hogy a pénz önmagában eredményt teremthet. De a sportban, ahogy az életben is, nem a pénz mennyisége számít leginkább, hanem az, hogy hogyan használjuk fel ezeket az összegeket.

A következő évek egyik fontos feladata ezért az, hogy igazságosabban, átláthatóbban és eredményesebben támogassuk a sportot, mert a magyar sport nem néhány kiváltságos intézményé, a magyar sport minden magyar emberé. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárt soraiban.)