Gombár Dávid (TISZA)

GOMBÁR DÁVID (TISZA): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim, Honfitársaim! Ma egy olyan törvényjavaslatról vitázunk, amely fontos változást jelent a magyar vállalkozások számára. 2027. január 1-jétől megszűnik a kötelező évi 5 ezer forintos kamarai hozzájárulás. Itt nem feltétlenül az évi 5 ezer forintos teherről van szó, hanem arról az elvről, hogy a vállalkozások felesleges hozzájárulásra ne legyenek kötelezve.

Ezt a kötelezettséget még az Orbán-kormány vezette be 2012-ben, azóta a vállalkozásoknak minden évben fizetniük kellett, függetlenül attól, hogy bármilyen szolgáltatást igénybe vettek-e. De tegyük fel a kérdést: mit is kaptak ezért cserébe a vállalkozók? Tisztelt Képviselőtársaim! Én is vállalkozó voltam. Évről évre befizettem ezt az 5 ezer forintos hozzájárulást. Hogy pontosan mire? Ezt sajnos a mai napig sem tudom.

Volt azonban egy alkalom, amikor valóban szükségem lett volna a kamara segítségére. Egy adott szakképesítésemmel kapcsolatban szerettem volna megtudni, hogy pontosan milyen vállalkozói tevékenységi kört is végezhetek jogszerűen. Elmentem a kormányablakba, ide-oda, az illetékesek végül a kamarához irányítottak, mondván, hogy ott fogom megkapni a kellő szakmai tájékoztatást, ezért fel is vettem velük a kapcsolatot. Több órán keresztül egyeztettünk, próbáltuk tisztázni a kérdést, majd néhány nappal később egy ügyintéző felhívott telefonon. Elmondta, hogy szerinte mely tevékenységeket végezhetem az adott végzettséggel. Én pedig szerettem volna kérni, hogy küldje el e-mailben vagy postán ezt a tájékoztatót. Tudják, mi volt a válasz? Hogy ő ezt bizony írásban már nem adja meg, szóban elmondja, hogy szerinte mit csinálhatok, de írásban nem vállalja ugyanezt.

Na kérem szépen, ennyi volt a segítség. Többórás egyeztetés, napokig tartó várakozás, és a végén egy olyan szóbeli tájékoztatás, amiért már írásban nem vállalják a felelősséget. Közben természetesen a hozzájárulást évről évre befizettem. Sok vállalkozó ismerősöm van, korábbi üzleti partnerekkel, kis- és középvállalkozások vezetőivel a mai napig rendszeresen beszélgetek, és megmondom őszintén, még olyan vállalkozóval nem találkoztam, aki azt mondta volna nekem, hogy a kötelező kamarai hozzájárulásért cserébe bármilyen kézzelfogható segítséget kapott volna. Természetesen ez csak az én személyes véleményem, bár nagyon sok vállalkozóról van szó, úgyhogy nem gondolnám, hogy ezt figyelmen kívül lehet hagyni.

Tisztelt Országgyűlés! 2012-ben a kötelező kamarai hozzájárulás bevezetése stabil bevételi forrást teremtett ennek a kamarának. 2019-ben már 4,7 milliárd forint folyt be ebből a kötelező befizetésből. Miközben a vállalkozásoknak minden forintért meg kellett dolgozniuk, a sajtóban a kamaráról olyan beszámolók jelentek meg, mely szerint ezekből a forrásokból többek között repülőjegyeket, milliós értékű infografikákat és kormányközeli cégek megbízásait is finanszírozták. Jogosan merül fel a kérdés: valóban ezek jelentették‑e a magyar vállalkozások számára a legfontosabb szolgáltatásokat?

Ugyanakkor emellett szeretnék valamit világossá tenni. Ez a törvényjavaslat nem szünteti meg a kamarát, hiszen a kamarákban kiváló, tapasztalt szakemberek is dolgoznak. Magam is találkoztam ilyen szakemberekkel, és elismerem a tudásukat és a munkájukat. Ez alapozza meg például azt is, hogy Porcher Áron államtitkár úr hivatkozott rájuk az előző vita során. Tényleg sok kiváló szakember is van a kamarákban. Nem az ott dolgozó szakemberekkel van a probléma, hanem azzal a rendszerrel, amely hosszú éveken keresztül úgy biztosított kötelező bevételt az intézményrendszernek, hogy közben a vállalkozások jelentős része nem érzékelt megfelelő szolgáltatásokat ezért cserébe. Éppen ezért a jövőben a kamarai rendszer működését is felül kell vizsgálni. Világosan meg kell határozni, milyen feladatot lássanak el a kamarák, milyen szakmai segítséget nyújtsanak, és hogyan tudják valóban támogatni a magyar vállalkozásokat. Mert szükség van erős szakmai érdekképviseletekre, szükség van a vállalkozások támogatására, és szükség van a kamarákban felhalmozott szakmai tudásra is. De egy jól működő kamarának a vállalkozások bizalmából és az általa nyújtott szolgáltatások értékéből kell működnie.

Tisztelt Képviselőtársaim! Lehet azt mondani, hogy az évi 5 ezer forint nem nagy összeg, de itt nem kizárólag az 5 ezer forintról van szó, mint már mondtam, hanem egy alapvető szemléletbeli váltásról és kérdésről. Arról, hogy a vállalkozásoknak ne kelljen olyan kötelezettségért fizetniük, amelyek mögött nem áll számukra érzékelhető haszon vagy szolgáltatás. A kötelező kamarai hozzájárulás megszüntetése ennek a felülvizsgálatnak az első eredménye. A cél nem a kamarai rendszer felszámolása, hanem egy olyan működés kialakítása, amelyben a vállalkozók valódi segítséget kaphatnak, mert a magyar gazdaság fejlődéséhez olyan vállalkozásokra van szükség, amelyeknek az energiáit nem felesleges kötelezettségek, hanem a fejlődés, a beruházások és a munkahelyteremtés kötik le.

A TISZA-kormány a magyar gazdaság erősítésén, a vállalkozók segítésén dolgozik, személy szerint én is legfőképp Békés megyei képviselőként a vidéki vállalkozók és a Békés megyei vállalkozók fejlődéséért. Azt gondolom, ez is hozzájárul, hosszú távon több döntéssel még inkább, úgyhogy kérném önöket, hogy támogassák ezt a törvényjavaslatot. Mi így fogunk tenni. Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypárt padsoraiban.)