Juhász Roland Csongor (TISZA)

JUHÁSZ ROLAND CSONGOR, a TISZA képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági kamaráknak fontos szerepük lenne a magyar gazdaság életében. Feladatuk, hogy képviseljék a vállalkozások érdekeit, segítsék a gazdasági szereplők együttműködését, részt vegyenek a szakképzés fejlesztésében és kapcsolatot teremtsenek az állam és a vállalkozások között. Egy erős gazdasághoz ugyanis erős, felkészült és valóban működő érdekképviseletre van szükség.

De engedjék meg, hogy feltegyek önöknek egy nagyon egyszerű kérdést: vajon a magyar vállalkozások valóban érzik a mindennapokban a kamarák jelenlétét? Azt tapasztalják, hogy van egy szervezet, amelyik mellettük áll, amelyhez segítségért fordulhatnak és amely kézzelfogható támogatást nyújt számukra? Mert ez éppen a törvényjavaslatunk egyik legfontosabb kérdése.

2027. január 1-jétől megszüntetjük a gazdasági kamarák részére fizetendő kötelező, évi 5 ezer forintos kamarai hozzájárulást. Fontos tisztázni: ez a hozzájárulás nem adó, hanem a kamarák közfeladatainak ellátásához kapcsolódó külön, kötelező befizetés, és éppen itt van a probléma. Nagyon sok vállalkozás évek óta fizeti ezt az összeget, miközben nem tapasztalta, hogy ezért cserébe valódi, számára hasznos szolgáltatást kapna. Nem érezte, hogy a kamara ott lenne mellette a nehéz helyzetekben, vagy érdemi segítséget nyújtana a mindennapi működéséhez.

Sokan ezt nem segítségként, hanem egy újabb kötelező teherként élték meg. Egy vállalkozó nem kérhet pénzt a vevőjétől olyan munkáért, amit nem végzett el; nem várhatja el, hogy valaki fizessen egy szolgáltatásért, amelyet nem kapott meg. Akkor miért várjuk el egy vállalkozástól, hogy egy érdekképviseleti szervezet esetében ezt tegye?

A jogszabály jelenleg is meghatároz alapszolgáltatásokat, amelyeket a kamaráknak térítésmentesen kell biztosítaniuk. Ilyen például a gazdasági, pénzügyi, adózási tanácsadás, üzletipartner-keresés vagy pályázatfigyelés. Ezek fontos szolgáltatások, de fel kell tennünk a kérdést, hogy ezek valóban eljutnak‑e a vállalkozásokhoz. Tudnak‑e róluk? Igénybe tudják‑e venni, és érzik‑e, hogy ezek tényleges segítséget jelentenek a számukra? Mert a vállalkozókat nem az érdekli, hogy egy jogszabályban milyen szolgáltatások szerepelnek. Őket az érdekli, hogy amikor segítségre van szükségük, akkor megkapják‑e ezt a segítséget.

Engedjék meg, hogy mindezt Borsod-Abaúj-Zemplén megyei képviselőként saját térségem példáján keresztül is bemutassam önöknek! Borsodban rengeteg olyan kisvállalkozás működik, amely családi vállalkozásként, egyéni vállalkozásként vagy néhány alkalmazottal próbál boldogulni. Kisboltok, vendéglátóhelyek, építőipari vállalkozások, szolgáltatók és szakemberek dolgoznak nap mint nap azért, hogy megéljenek, munkát adjanak másoknak és hozzájáruljanak településeik fejlődéséhez. Ezeknek a vállalkozásoknak általában nincs külön pénzügyi osztályuk, saját jogászcsapatuk vagy adminisztrációs munkatársuk.

(19.20)

Ugyanaz az ember szervezi a munkát, intézi a beszerzést, tartja a kapcsolatot az ügyfelekkel, figyeli a számlákat, és próbálja egyben tartani a vállalkozását. Borsodban minden fillérre szükségük van a vállalkozásoknak.

Gondoljunk csak bele, hogyan telik egy kisvállalkozó napja az Avason vagy Miskolc bármelyik városrészében! Reggel kinyitja az üzletét, dolgozik, kiszolgálja a vevőket, a nap végén pedig leül és számolni kezd. Ki kell fizetni a beszállítókat, a rezsit, a bérleti díjat, a könyvelőt, a munkabéreket, a járulékokat és az adókat. És sokszor a hónap végén azt látja, hogy a kemény munka ellenére alig marad pénze fejlesztésre vagy tartalékképzésre. És akkor jön még egy kötelező befizetés, amelynek talán soha nem is tapasztalta meg a hasznát. Ha megkérdeznénk egy ilyen vállalkozót, valószínűleg valami hasonlót mondana. Én dolgozni szeretnék, kifizetem a költségeimet, teljesítem a kötelezettségeimet, megfizettem az adóimat, de ha valamiért fizetnem kell, szeretném tudni, hogy mit kapok érte. Szeretném érezni, hogy a pénz valóban segítséget jelent nekem, és szeretném én eldönteni, hogy mire fordítom azt a pénzt, amit a saját munkámmal megkerestem, és szerintem ez egy jogos elvárás.

Szeretném hangsúlyozni azt is, itt nem elsősorban az ötezer forintról van szó. Nem az összeg nagysága a legfontosabb kérdés, hanem az igazságosság és a teljesítmény. Arról beszélünk, hogy egy vállalkozásnak joga van elvárni, hogy a befizetett pénzéért valódi értéket kapjon. Egy érdekképviseleti szervezetnek pedig ne a kötelező befizetésekből, hanem a vállalkozások bizalmából és az általa nyújtott teljesítményből kelljen építkeznie.

És ha már a kamarák működéséről beszélünk, nem kerülhetjük meg a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kereskedelmi és Iparkamara, vagyis a BOKIK működésének kérdését sem. A kamarát 1994 óta Bihall Tamás vezeti, aki 2024-ben immár kilencedik alkalommal lett újraválasztva. Több mint 30 éve áll a szervezet élén. Én tiszteletben tartom, hogy egy szervezet vezetőjéről a tagságnak kell döntenie, de képviselőként fel kell tennem néhány kérdést: hol vannak a megújulás lehetőségei? Hol kapnak teret az új generációk? Hogyan biztosítják, hogy a fiatal vállalkozók, az új gazdasági szereplők is frissen és a frissen induló cégek is valódi beleszólást kapjanak a kamarák működésébe? Mert a megújulás nem lehet kihalásos alapon működő folyamat.

Egy gazdasági kamarának nyitottnak, átláthatónak és függetlennek kell lennie. Nem válhat a politikai hatalom kiszolgálójává, és nem működhet úgy, mint egy politikai rendszer meghosszabbított intézményi karja. Az elmúlt években a Fidesz-kormányok és a gazdasági kamarák között szoros intézményi együttműködés alakult ki, de egy kamarai szervezet elsődleges feladata nem az, hogy a mindenkori kormányhoz igazodjon, hanem az, hogy a vállalkozásokat képviselje akkor is, ha ez éppen kényelmetlen a politikai vezetés számára. A kamara nem a kormányé, nem egy párté, hanem a vállalkozásoké. A vállalkozók bizalmát nem lehet kötelező befizetéssel megvásárolni, azt ki kell érdemelni. Ehhez megújulásra, valódi teljesítményre és olyan szolgáltatásokra van szükség, amelyekre a vállalkozásoknak ténylegesen szükségük van, a közfeladat ellátásához pedig átlátható, fenntartható finanszírozási rendszert kell kialakítaniuk.

És hadd hozzak még egy példát saját választókerületemből, Miskolcról! Miskolc főutcáján évek óta folyamatosan üzletek zárnak be, üres kirakatokat látunk, bezárt üzlethelyiségeket, olyan vállalkozásokat, amelyek korábban munkát adtak, szolgáltatást nyújtottak és részei voltak városunk mindennapjainak. Természetesen tudjuk, hogy ennek több oka lehet. Megváltoztak a vásárlói szokások, erősödött az online kereskedelem, megjelentek a bevásárlóközpontok, miközben az üzletek működésének költségei is jelentősen emelkedtek. De éppen ezért lenne fontos, hogy a kamara valóban ismerje a helyi vállalkozások problémáit. Tudja, hogy mi történik a főutcán, miért zárt be egy üzlet, milyen nehézségekkel küzd egy kisvállalkozó, és milyen segítségre lenne szüksége ahhoz, hogy talpon maradhasson. Mert amikor egy üzlet bezár, nem csupán egy üzlethelyiség marad üresen, munkahelyek kerülnek veszélybe, egy szolgáltatással kevesebb lesz a városunkban, és a közösség is veszít valamit.

Miskolci főutcája nem pusztán üzletek sora. A város életének része, nekünk pedig az a feladatunk, hogy ne csak beszéljünk a helyi gazdaság megerősítéséről, hanem tegyünk is érte.

Tisztelt Képviselőtársaim! A most előttünk fekvő törvényjavaslat önmagában természetesen nem fog minden problémát megoldani. Nem fogja egyik napról a másikra megszüntetni a vállalkozások nehézségeit, és nem fogja egy csapásra versenyképessé tenni a magyar gazdaságot. De egy fontos lépést természetesen megteszünk: megszüntetünk egy olyan kötelező befizetést, amelynek a vállalkozások jelentős része nem is érezte a valódi hasznát. Egyúttal lehetőséget teremtünk arra, hogy a kamarák megújuljanak és új alapokra helyezzék a vállalkozásokkal való kapcsolatukat.

A TISZA-kormány számára a gazdaságpolitika központjában a magyar emberek és a magyar vállalkozások állnak, mindig a vállalkozások érdekeiért és a magyar emberek boldogulásáért fogunk dolgozni. A mi felelősségünk, hogy olyan gazdasági környezetet teremtsünk, amelyben a vállalkozóknak nem indokolatlan terhekkel, hanem valódi lehetőségekkel kelljen szembenézniük. Olyan országra van szükségünk, ahol érdemes vállalkozni, munkahelyet teremteni, ahol a tisztességes munkát megbecsülik, és ahol a magyar vállalkozások nem akadályokat, hanem lehetőségeket kapnak. Ezért kérem, hogy támogassák ezt a törvényjavaslatunkat.

De engedjék meg, hogy a végén csupán ne csak egy törvénymódosításról beszéljek, hanem arról, hogy valójában kikért és miért dolgozunk. Mert gondoljanak bele: egy kisvállalkozás mögött nem csak csupán egy cégnév vagy adószám áll, ott van mögötte egy ember, aki talán évtizedek munkájával építette fel vállalkozását. Ott van mögötte egy család, amelynek a megélhetése ettől a munkától függ. Ott vannak az alkalmazottak, akik ebből viszik haza fizetésüket, és ott vannak azok a fiatalok, akik talán éppen most gondolkodnak azon, hogy itt maradjanak, vállalkozzanak és jövőt építsenek.

Amikor egy miskolci üzlet bezár, amikor egy borsodi kisvállalkozó feladja, akkor nem csupán egy céget veszítettünk el. Egy család kerül nehezebb helyzetbe, munkahelyek szűnnek meg, egy utca lesz szegényebb, egy település veszít erejéből, és egy újabb ember érezheti úgy, hogy ebben az országban nem érdemes küzdeni. Mi ezen szeretnénk változtatni.

Azt szeretném, hogy Miskolcon, Borsodban és Magyarország minden településén legyen jövője annak, aki dolgozni akar, aki vállalkozni szeretne, aki munkahelyet akar teremteni és aki saját hazájában szeretne boldogulni. Mert nekünk nem mindegy, hogy egy magyar vállalkozás fejlődik vagy bezár. Nem mindegy, hogy egy fiatal itthon alapít céget vagy külföldön keresi majd a boldogulását, és nem mindegy, hogy a következő generáció egy lehetőségekkel teli országot örököl majd tőlünk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt szeretném, ha néhány év múlva, amikor végigsétálunk Miskolc főutcáján, nem üres üzlethelyiségeket kell látnunk, hanem kivilágított kirakatokat, ha a bezárt műhelyek helyén új vállalkozások nyílnak, ha a fiatalok nem elköltözni akarnak innen, hanem itt látnák jövőjüket. Mi ezért dolgozunk, ezért kell megújítanunk a gazdaságot, megbecsülnünk a vállalkozókat, és olyan rendszert építenünk, amely a magyar embereket szolgálja.

Széchenyi István szavai ma is irányt mutatnak nekünk: „A Múlt elesett hatalmunkból, a Jövendőnek urai vagyunk.” Én hiszek abban, hogy a jövő nem azoké, akik újabb terheket raknak a dolgozó emberek vállára, hanem azoké, akik lehetőséget teremtenek számukra. Mert egy ország erejét nem a kötelező befizetések száma mutatja meg, hanem azok az emberek, akik nap mint nap felkelnek, munkába indulnak, vállalkozást építenek, munkahelyeket teremtenek, és hisznek abban, hogy a munkájuknak van értelme.

(19.30)

Mi az ő oldalukon állunk, a magyar vállalkozások oldalán, a magyar dolgozók oldalán és a magyar családok oldalán. Mert végső soron nem egy intézményért, nem egy hivatalért és nem egy rendszerért dolgozunk, hanem a magyar emberekért. Azokért, akiknek a munkájából ez az ország él. Én értük dolgozom, és kérem, hogy támogassák a T/938. törvényjavaslatunkat. Nagyon köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)