Palóc André (Fidesz)

PALÓC ANDRÉ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Teszek egy kísérletet arra vonatkozóan, hogy az infláció, az, hogy miért kellett ezt létrehozni, és hogy mi a helyzet a kereskedőkkel, hogyan függenek össze.

A Financial Timesban 2023-ban, a Covid után jelent meg az első publikáció azzal kapcsolatban, amely bevezette az úgynevezett „greedflation” kifejezést, mondjuk úgy, hogy a mostani közgazdasági vitákba. A greedflation magyarra fordítva: mohóság vezérelte infláció, talán így lehetne a leginkább lefordítani. Akkor a tanulmány arról szólt a jobboldalisággal egyáltalán nem vádolható Financial Times hasábjain, hogy az akkori kutatások szerint a globális nagyvállalatok 52 százaléka jelentősen a tízéves átlaga feletti profitmarginnal működött. Ez más szóval azt jelenti elegánsan, hogy nem indokolható mértékben növekedett meg a profitjuk, vagyis nem akkora mértékben növekedtek az árak, ami indokolta volna, hogy ugyanolyan profittal tudjanak működni tisztességesen, és ugyanazt a tisztességes eredményt, illetve profitot realizálni, hanem a mohóság vezérelte őket.

Ezt követően 2024 augusztusában a Greedflation and groceries tanulmány szintén a Financial Timesban már azt fejtegette, hogy a mohóság vezérelte infláció az élelmiszerárak vonatkozásában milyen konkrét eredményeket mutat, és hogyan függenek ezek össze. És miért is beszélek erről? Merthogy ezt a lépést, hogy árréscsökkentés, a kormány annak idején nem azért hozta, hogy önmagában egy piacszabályozó lépést hozzon, hanem igenis ez egy globális trend volt valamennyi, mondjuk úgy, hogy az euroatlanti országok közé tartozó országban.

A mohóság vezérelte infláció a gyakorlatban azt eredményezte, hogy mivel volt egy általános valamekkora infláció, a kereskedők úgy gondolták, most meg lehet nézni, hogy meddig tudnak elmenni, és ők el is mentek addig a falig, amíg valóban el tudtak menni. Hoztam a korábbi felszólalásomban pár konkrét példát arra vonatkozóan, hogy olyan elképesztő luxuscikkek, mint a kék tejföl meg a vaj, milyen árakon futottak. De ez nem magától alakult így, hanem a kereskedő nyilván megpróbálta, és meg is csinálta, hogy addig-addig ment, amíg még eladták, amíg még el lehetett adni. Tehát a mohóság vezérelte infláció jelent meg. Ezért kellett belépni, és a magyar belépés nem volt kiugró vagy egyedülálló intézkedés. Számos európai országban valamilyen típusú, valamilyen termékkörre vonatkozó szabályozás vagy korlátozó intézkedés ‑ hol milyen ‑ megjelent.

A másik, ami nagyon fontos ezzel kapcsolatban, és nem győzöm hangsúlyozni, de akkor aláhúzom még egyszer, az önök kormányzatának ugyanis van már ebben az elmúlt fél évben is egy nagyon konkrét példája. A védett árral kapcsolatban ugyanezt a vitát lefolytatta itt a Házban a kormány és ellenzéke, és akkor is azokra a kockázatokra hívta fel szerintem minden kritikus a figyelmet, hogy lehet, hogy most úgy tűnik, hogy az inflációs helyzet jó ‑ mondjuk, teszem hozzá, akkor azt az ellentmondást önök maguk között, kormány és frakció oldják fel, hogy most az árréscsökkentés működött‑e vagy sem, mert az árréscsökkentés hozzájárult az infláció mérsékléséhez, ennélfogva azt a célrendszert, amely az árak mérséklése volt, lényegében teljesítette. Akkor ezt oldjuk fel, hogy ez most igaz‑e vagy nem, a kettő feszültségben áll egymással, de ezen most talán lépjünk is túl.

A lényeg a dologban mégiscsak az, hogy alapvetően attól, hogy az infláció most éppen pont az árréscsökkentésnek, pont a védett árnak köszönhetően kedvezőbb adatokat mutat, nem azt jelenti, hogy a kockázatokat nem figyelembe véve lehet ilyen bátran lépni. Még egyszer mondom: a védett üzemanyagár kivezetése után 111 forintos gázolajár-emelkedés volt tapasztalható. Bárki megnézi a hazafelé úton, hogy mennyiért lehet ma tankolni és mennyiért lehetett áprilisban, de a két szám, a 615 meg a 726 igencsak magáért beszél. Ez nem olyan dolog, amiről komoly gazdasági vagy közgazdaságtani, filozófiai kérdéseket kellene feszegetni.

És még egy dolog, ami a vásárlóerőt, meg úgy általában a családok helyzetét érinti. Na most, a kormányzat maga ismeri el ‑ akkor még egyszer szóba hozom, az előző adótörvényes vitában is szóba hoztam ‑, hogy a várható bruttó átlagkereset-növekedés jelentős mértékben fog a jövő évben visszaesni az idei esztendőhöz képest: 9,2 százalékról 5,6 százalékra fog mérséklődni, ezt maga a költségvetésitörvény-javaslat tartalmazza; tehát önök számolnak ezzel, ezt szeretném aláhúzni. Na most, ez azt jelenti, hogy innentől nézve nagyon nehéz azt feltételezni, hogy kevesebb bérnövekedéssel számolnak önök a családoknál a saját adóintézkedéseiknek is köszönhetően értelemszerűen, de feltételezik, hogy amúgy nem jelent kockázatot kivezetni a védett árat, kivezetni az árréscsökkentést, és arról nem is beszélve, hogy amúgy majd a gazdaságbővülés egyik motorja lesz a fogyasztásbővülés. Ha logikailag kevesebb bérnövekedésre számítanak, de önök a családok árkorlátozó vagy áremelkedéstől védő intézkedéseit kivezetik, nehezen képzelhető el, hogy ennek a helyzetnek a nyertesei a családok lehetnek.

Én arra hívom fel a figyelmet ‑ és akkor most inkább a megengedő hangnemet veszem elő ‑, hogy ne legyenek túlzottan optimisták, ahogy azt a védett árnál tették, mert nem jött be, és fontolják meg azt, hogy talán nem a túlzott optimizmussal vezetnek ki egy olyan intézkedést, amely a családokat védi a magas áraktól. Pont az ellenkezőjét fontolják meg: hogyan lehet olyan lépéseket garantálni, hogy bizonyos alapvető élelmiszerekre ‑ mint például az élelmiszerek egy csoportja és a drogériai termékek egy csoportja, amelyeket amúgy jellemzően és nagyobb arányban a nagycsaládosok és a nyugdíjasok vásárolnak ‑ nem baj, ha valamilyen általános szabályozás érvényben van?

És még egyszer mondom: az meg egy külön érdekessége a kérdésnek, hogy amúgy ugyanaznap van a vitája annak, hogy a közepes méretű, jellemzően magyar hátterű vállalkozásokat, amelyek kereskedők, meg pont háromszor annyival megadóztatják. Ha a kettőt egyben nézem, akkor ennek nem lehetnek magyar nyertesei, hanem következésképpen csak külföldi szereplők lehetnek a nyertesei. A magyar családok számlái emelkedni fognak, a magyar vállalkozások bevétele, a magyar vállalkozások profitja pedig értelemszerűen csökkenni fog.

Ezért ebben a formában, ahogy a délelőtt folyamán tárgyalt törvényjavaslatot sem, úgy ezt sem tudjuk támogatni. Köszönöm szépen, elnök asszony. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)