Palóc André (Fidesz)

PALÓC ANDRÉ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Nos, a helyzet az az, nem igaz, hogy kevesebb termék volt a boltok polcain. Ezekkel kapcsolatban ellenőrzések voltak ugyanis, ez jogszabályilag rögzítve volt, és ezen ellenőrzések alkalmával a helyszínen, fizikai értelemben is ellenőrzéseket folytattak a NAV, illetve a GVH kollégái. Ezzel kapcsolatban heti jelentéseket lehetett olvasni, hogy hány ellenőrzés volt, hol és mennyiben voltak termékhiányok, és alapvetően, azt lehet mondani, hogy nem volt ez a trend jellemző.

A másik érdekesség, hogy más termékek drágultak. Na most, egyszerre nem lehet igaz az, hogy az infláció jelentős mértékben csökkent egy év alatt, teszem hozzá, éppen a védett árnak ‑ amelyet szintén kivezettek, erre mindjárt kitérek ‑, valamint az árcsökkentéseknek köszönhetően mind az élelmiszerek, mint a drogériai termékek esetében, miközben azt állítja, hogy most olyan kedvező az inflációs helyzet, hogy indokolt más lépést tenni. Tehát a kettő egyszerre nem lehet igaz, most akkor vagy mindennek csökkent az ára, vagy nem növekedett az ára nagymértékben, hiszen akkor nem lenne ilyen kedvező inflációs adat, nem lenne 4 százalékos élelmiszerár-csökkenés jellemző, vagy akkor valaki itt nem mond igazat.

Az élelmiszerárrés-csökkentéssel kapcsolatban, mielőtt kitérünk a szabályozásra, csak pár konkrét eredményt, csak hogy hangozzon el egyszer a parlamentben, hogy miért is volt ez az egész. Szóval, például a nádudvari kék tejföl ‑ csak hogy nagyon konkrét példát mondjak, nem úgy általában a tejföl ‑ a brit kereskedőnél, amely oly sok településen jelen van, 759-ről lejött 359-re, kevesebb mint a felére, úgy, hogy volt rajta a bekerárhoz képest 10 százalékos árrés. Hasonlóképpen, mondjuk, a fenyőfás boltban a 450 grammos Vénusz margarin, a háziasszonyok kedvence, ezt szokták használni, 769-ről jött le 453-ra, csak jelzem halkan. A harmadik pedig az egyik kedvenc finomliszt, amit a magyarok leggyakrabban vásárolnak, 400 forintról jött le 251-re. Még egyszer hangsúlyozom, 10 százalékos árrés volt a beszerzési árakhoz képest ezeken a termékeken továbbra is. Szóval, ez nem egy öncélú intézkedés volt, és semmiképpen sem vitatható el, hogy milyen nagyon konkrét, a bolti polcárakon tapasztalható és a családok vásárlásain keresztül tapasztalható eredményei voltak, amelyek, ha a nagy egész képet nézem, joggal kimutathatók azokban a kedvező inflációs adatokban, amelyeket ‑ szerintem helyesen ‑ államtitkár úr az expozéjában felidézett.

Ami aggasztó a kormányzat lépésével kapcsolatban, az pedig az a túlzott optimizmus, amely megjelent a védett ár kivezetésével kapcsolatban is. Hiszen ne feledjük el ‑ most azon az apró politikai csapdán lépjünk is túl, hogy a miniszterelnök azt ígérte, fenntartják a védett árat, mindezt a választásokat követő negyedik napon tette meg, mégis kivezették, de hogy ezen lépjünk is túl, mert az embereket talán az még jobban érdekli, hogy a védettüzemanyagár-árszínvonalhoz képest most mennyiért kell tankolni. Nos, a dízel esetén mintegy bő 100, gyakorlatilag 111 forinttal vagyunk a mai átlagárral a korábbi védett ár felett. Ez azért nagyon fontos, mert az a túlzott optimizmus, ha pozitívan közelítek ehhez, vagy mondhatom úgy is, hogy kevésbé körültekintő előrelátás, ha kicsit kritikusabban fogalmazok, és miért is ne tenném, hiszen a magyaroknak azóta 111 forinttal kell átlagosan drágábban vételezniük minden egyes liter gázolajat, szóval ez a túlzott optimizmus vagy nem kellő körültekintés eredményezte azt, hogy önök kivezettek egy akkor árszabályozó vagy árkorlátozó intézkedést, amely védte a magyar családokat, a magyar vállalkozásokat egy magasabb ártól. Hogy, hogy nem, azóta lényegesen magasabb árak vannak, tehát egy jelentős, bőven 10 százalék feletti áremelkedés volt megfigyelhető az elmúlt időszakban.

Arra hívom fel a figyelmet, hogy ugyanezt a kockázatot futják meg jelenleg, amikor az árréscsökkentéssel kapcsolatban ezt a lépést megteszik, mind az üzemanyagárnál ‑ ugye, ez már megvolt ‑, mind most pedig az élelmiszereknél, valamint a drogériai termékek esetében.

A mai parlamenti munkánk egy korábbi pontján beszéltünk már, akkor nem volt jelen államtitkár úr, de összefügg ez a kettő, merthogy a dolgokat meg is vesszük valahol, a kereskedelmi egységekről. És vélek felfedezni vagy vélhetünk felfedezni egy nagyobb ívű összefüggést azzal kapcsolatban, hogy az egyik oldalon kivezetik az árréscsökkentést, ami miatt a legnagyobb szereplők panaszkodtak, hogy ez nekik profitkiesést okoz, magyarán szólva megengedik nekik, hogy többet tudjanak profitból elkönyvelni a következő időszakban, a másik oldalon viszont a magyar tulajdonú, jellemzően kisebb, az ország keleti felében működő kis- és középvállalkozásokat, amelyek éppen pont az 1 és 50 milliárd forint közötti árbevételű vállalkozások közé tartoznak, nos, ott érdekes módon meg kell háromszorozni az adójukat, 0,15-ről 0,45 százalékra. Ezek jellemzően pont a magyar tulajdonú, a kisebb településeken működő vállalkozások, amelyek nehezebben tudják kimozogni ezt a helyzetet.

A kettő együtt az embernek, ha kicsit rendszerben nézi ezt az intézkedést a korábbi, ma tárgyalt intézkedéssel, azt a képet vetíti elő, hogy valakinek nem áll érdekében, hogy a versenyképes, a kisebb településeken helyben működő, magyar tulajdonú, kevesebb főt foglalkoztató, kisebb cégek életképesen, sőt jól működjenek, hanem pont hogy az ő nemzetközi hátterű vetélytársaikat próbálják helyzetbe hozni. A kettő együtt, megint csak jóindulattal, azt tudom mondani, hogy a kellő előrelátás hiányát feltételezi, de talán kicsit kritikusabb megközelítéssel az is mondható, hogy valaki itt érdekes módon nemzetközi szereplőket szeretne a magyar szereplők helyébe hozni. Mindezt teszik úgy, hogy egyvalami biztos, ahogy utaltam rá, akár makroszinten az inflációs adatokkal úgy általában vagy akár konkrétan a termékekkel, ha megnézzük, mi volt a helyzet az árréscsökkentés bevezetése előtt és azt követően, akkor egyvalami aláhúzható, és ebben nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi a kormányzat álláspontja: várnak‑e ármérséklődést annak a hatására, hogy kivezetik az árcsökkentést? Mert nehogy ott találjuk magunkat a végén, hogy ugyanezt a felszólalást, amit most el tudtam mondani a védett ár kivezetése kapcsán az üzemanyagokat illetően, majd három vagy négy hónap múlva meg lehessen ismételni a harminc élelmiszercsoport, illetőleg a drogériai termékek vonatkozásában.

Ami a külön érdekessége a dolognak, az pedig az, hogy úgy tűnik, önök azt nem veszik figyelembe, legalábbis senki itt eddig nem hozta szóba, hogy az érintett termékek például a nagycsaládosok fogyasztói kosarában jellemző módon lényegesen nagyobb mértékben vannak jelen. Tehát ha van egy szociális lába az intézkedésnek, ami nemcsak gazdasági, hanem egy szociális érzékenységet is feltételez, és higgyék el, föltételezett, merthogy ezen termékeket gyakrabban és nagyobb mennyiségben szokták például gyermekes családok, a nagycsaládosok vásárolni. Éppen ezért érdekes módon sem a kormányzat expozéjában, sem a kormánypárti képviselő expozéjában egy betűt nem hallottam azzal kapcsolatban, hogy a nagycsaládosokra ez milyen hatással van, hanem milyen hatással van a gazdasági szereplőkre. Hát én értem, minden kereskedő szeretne többet keresni, ezért önmagában nem kell őket elítélni, a kereskedő dolga nyilvánvalóan az, hogy kereskedjen. Ha ő ezt úgy szeretné, hogy minél többet keres rajta, ezt megértjük, csakhogy itt mi nem a kereskedőkért dolgozunk alapvetően, felhívom nagy tisztelettel a figyelmet, hanem a választókért, azokért a magyar családokért, nyugdíjasokért, azokért a magyar emberekért, akiknek most egészen bizonyosan nem olcsóbb lesz a bevásárlása, hanem drágább.

Úgyhogy még egyszer, két dolog az, ami szerintem talán itt a legérdekesebb, és mivel tudom, hogy itt ma meg úgy általában is éles politikai viták vannak: tudják‑e azt garantálni, hogy nem lesznek drágábbak az érintett termékek? És figyelembe vették‑e azt, hogy ezen termékeket nagyobb arányban vásárolják a magyar nagycsaládosok, a magyar gyermekesek, hiszen számukra ezek lényegesen nagyobb arányban vannak jelen az ő fogyasztói kosarukban.

(16.50)

Amíg ezek a kérdések nem tisztázottak, amíg azt látom, hogy megint felelőtlenül kivezetnek egy korábbi intézkedést, hasonlóan a védett üzemanyagárhoz, aminek ugyanaz a kockázata megvan, hogy rövid időn belül drasztikus áremelkedés legyen, ahogyan az a benzinkutakon van ‑ és ez nem vélemény, ez ténykérdés, mert egyvalami egészen biztos, teljesen mindegy, hogy valaki a TISZA-s, a fideszes, a mi hazánkos vagy a KDNP-s frakcióban ül -: ma a benzinkutakon magasabb árak vannak, mint volt áprilisban, és én nagyon félek, hogy ugyanez lesz a bevásárlási számlákon a következő hónapokban. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)