Ferenczi Gábor (TISZA)

FERENCZI GÁBOR, a TISZA képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai vitánk középpontjában a T/937. törvényjavaslat módosítása, azaz a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény módosítása áll, melynek fő célja az élelmiszerekre és a drogériai termékekre vonatkozó árréscsökkentő intézkedések kivezetése.

(16.30)

Az árrésstopot az előző kormány az élelmiszerárak emelkedésének megfékezésére vezette be. Ezt a célt önmagában senki sem vitatja, a kérdés azonban az, hogy egy rendkívüli intézkedés tartós fenntartása valóban eléri‑e ezt a célt, vagy idővel olyan mellékhatásokat okoz, amelyek végül éppen a fogyasztóknak, a magyar termelőknek és a hazai vállalkozásoknak ártanak. A törvényjavaslat éppen ezért fontos lépés, a kormány az inflációs folyamatok normalizálódására, a forint erősödésére hivatkozva javasolja az árréskorlátozások kivezetését.

Nézzük meg, milyen gazdasági folyamatok vezettek oda, hogy ezt a döntést meghozzuk! Tisztelt Ház! Elsősorban az árrésstop egyik alapvető problémája, hogy a termékek árképzésébe közvetlenül avatkozik be, miközben a láncok költségei, a beszerzési árak és egyes üzletek működési feltételei jelentősen eltérnek egymástól. Egy nagy kereskedelmi lánc vagy egy vidéki kisbolt nem azonos feltételek mellett működik, más a beszerzési erejük, más a forgalmuk, mások a logisztikai költségeik, és eltérő lehet az is, hogy milyen termékkörökből tartják fenn magukat. Ha az állam az egyes termékek árrését tartósan korlátozza, akkor az érintett termékek értékesítésének gazdasági feltételeit is megváltoztatja.

Ennek következménye nem feltétlenül az, hogy minden kereskedő azonos mértékű veszteséget szenved el. A vállalkozások különböző módon alkalmazkodhatnak: csökkenthetik a költségeiket, újratárgyalhatják a beszerzési árakat, átalakíthatják a termékkínálatukat vagy éppen visszafoghatják a beruházásaikat.

A Magyar Nemzeti Bank 2026-os inflációs jelentése négy nagy élelmiszerlánc 2025-ös pénzügyi beszámolóit vizsgálta, és a négy vállalat együttes üzemi vesztesége 20,9 milliárd forint volt. Az MNB elemzése azt is megállapítja, hogy a kereskedők jelentős alkalmazkodáson mentek keresztül. Az árréskorlátozás költségei tehát nem feltétlenül kizárólag a boltok eredménykimutatásaiban jelennek meg, az alkalmazkodás más piaci szereplőkre is átvetődhet.

Ezzel eljutunk a következő, a magyar gazdaság szempontjából különösen fontos kérdéshez: mi történt a hazai beszállítókkal? A magyar élelmiszer-gazdaság egyik alapvető érdeke, hogy a termelők és a feldolgozók kiszámítható feltételek között tudjanak értékesíteni, fejleszteni, illetve munkahelyeket fenntartani. Az élelmiszerláncban a termelő, a feldolgozó, a nagykereskedő, a kiskereskedő egymásra van utalva: ha az egyik szereplő mozgásterét tartósan korlátozzuk, annak következményei a lánc többi tagjánál is megjelenhetnek. Az MNB elemzése szerint a kereskedelmi láncok az árréskorlátozáshoz részben az érintett szabályozás alá nem tartozó termékek beszerzési árainak újratárgyalásával, költségcsökkentéssel, illetve hatékonyságjavítással alkalmazkodhattak. Ez egy fontos gazdasági összefüggés.

A kereskedő számára az alacsonyabb beszerzési ár javíthatja a költséghelyzetet, a beszállító számára viszont kisebb értékesítési árbevételt és szűkülő árrést jelenthet, ha a költségei közben nem csökkennek ugyanilyen mértékben. Ez különösen érzékenyen érintheti azokat a magyar termelőket és feldolgozókat, amelyeknek nincs akkora piaci erejük, hogy könnyen érvényesítsék az érdekeiket a nagykereskedelmi láncokkal szemben. A probléma nem pusztán az adott évi nyereség nagysága: ha egy élelmiszeripari vállalkozás tartósan kisebb árréssel működik, kevesebb forrása maradhat technológiai fejlesztésre, energiahatékonysági beruházásokra, termékfejlesztésre vagy éppen a munkavállalók bérének emelésére.

A tartósan kiszámíthatatlan értékesítési feltételek a beruházási döntéseket is befolyásolhatják, ezért a hazai beszállítók helyzetét nem szabad pusztán a bolti árak felől megközelíteni; azt is vizsgálni kell, hogy milyen feltételek mellett tudnak versenyképesen termelni és értékesíteni. A szabályozás egyes hazai beszállítók versenyhelyzetét komolyan nehezítette, például az importtermékek egyre nagyobb arányban jelentek meg a hazai termékek helyett a polcokon. A magyar termelőknek és a feldolgozóknak olyan piaci környezetre van szükségük, amelyben érdemes beruházni, fejleszteni és magas minőségű élelmiszereket előállítani. A hazai termelés erősítése nemcsak gazdasági, hanem ellátásbiztonsági kérdés is.

Tisztelt Ház! Az árrésstop vitájában könnyű szembeállítani egymással a fogyasztók és a vállalkozók érdekeit, pedig hosszú távon ugyanaz a gazdaság működik mindkét fél mögött. A fogyasztóknak az az érdeke, hogy megfizethető áron, megfelelő minőségben és széles választékban tudjanak vásárolni. Ehhez azonban olyan kereskedelmi piacra van szükség, ahol a vállalkozások versenyeznek egymással, a beszállítók képesek fejleszteni, és a kereskedőknek érdekükben áll a hatékony működés és a fogyasztók megnyerése.

Az Országos Kereskedelmi Szövetség az árrésstop bevezetését követően arra hívta fel a figyelmet, hogy a korlátozás csökkentette az érintett termékek akciózásának mozgásterét. A szövetség szerint a kivezetés lehetőséget adhat szélesebb körű és mélyebb árengedményekre, így az árverseny a korlátozás alá tartozó termékeknél is erősödhet. A verseny lehetőséget teremt a kedvezőbb árakra, de nem garantálja azokat automatikusan. A cél nem egyszerűen az, hogy a kereskedők nagyobb árképzési szabadságot kapjanak. A cél az, hogy a nagyobb mozgástér valódi versenyt eredményezzen, és abból a vásárlók is részesüljenek.

Most pedig nézzük meg, hogy mit mondanak az inflációs adatok! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat indoklása szerint az élelmiszerek és a drogériai termékek inflációs folyamatai normalizálódtak, a forint erősödése pedig kedvezőbb környezetet teremt a kivezetéshez. Nézzük a KSH legfrissebb, a javaslat benyújtásakor elérhető adatait, miszerint az éves infláció 1,6 százalék volt, miközben az élelmiszerek ára a vendéglátási szolgáltatások nélkül 1,3 százalékkal csökkent az előző év azonos hónapjához képest. Ez kedvező fejlemény, de itt is fontos a pontosság.

Az átlagos élelmiszerár-csökkenés nem jelenti azt, hogy minden élelmiszer olcsóbb lett. A KSH ugyanebben az időszakban például a húskonzerv, a vaj, a vajkrém árának éves csökkenését mérte, miközben a büféáruké, az étolajé vagy a mézé növekedett. Vagyis a piaci folyamatok termékenként eltérnek egymástól, és az átlag mögött jelentős különbségek is meghúzódhatnak.

Az MNB 2026. júniusi elemzése külön is foglalkozott az árréskorlátozások kivezetésének várható inflációs hatásaival. A jegybank becslése szerint az intézkedés bevezetésekor mért, összesen 1,4 százalékpontos technikai árcsökkentő hatás mintegy negyede épülhetne vissza az árakba a kivezetés következtében. Ez nem azt jelenti, hogy minden érintett termék ára 0,35 százalékkal emelkedne; a jegybank a teljes fogyasztói árszínvonalra gyakorolt hatást becsülte, nem az egyes termékek árváltozását.

A legfontosabb üzenet a fogyasztók számára: a kivezetés nem garantálja az árak változatlanságát, de a jegybank elemzése szerint a várható inflációs hatás jóval kisebb lehet, mint a bevezetéskor tapasztalt technikai árcsökkentő hatás.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kivezetés mellett szól, hogy az inflációs környezet kedvezőbbé vált. Az MNB elemzése szerint a várható inflációs hatás mérsékelt lehet, és a piaci szereplők közötti verseny ismét nagyobb szerepet kaphat az árak alakításában. De a feladatunk ezzel nem ér véget: a kivezetés után is figyelnünk kell az árakat, a hazai termelők helyzetét, a kisboltok működését és a kereskedelmi verseny tisztaságát. A magyar termelőknek nem csupán piacra van szükségük, hanem olyan feltételekre, amelyek között érdemes fejleszteni és beruházni. A magyar gazdaságnak pedig nem tartós piaci korlátozásokra, hanem versenyképes vállalkozásokra, erős hazai élelmiszeriparra és tisztességes versenyre van szüksége.

(16.40)

Ezért a kivezetés értelmét abban kell mérnünk, hogy a gazdasági szereplők közötti együttműködés kiszámíthatóbbá válik‑e, a hazai élelmiszer-gazdaság versenyképesebb lesz‑e és a fogyasztók hosszú távon is jól járnak-e. A cél egyértelműen a szabad verseny helyreállítása és a gazdasági környezet további stabilizálása és természetesen a magyar fogyasztók védelme. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárt soraiból.)