Magyar Péter (TISZA)

MAGYAR PÉTER miniszterelnök: Köszönöm. Elnézést kérek, miniszter úr, majd átadjuk a szót, ha lehet, de mivel hozzám beszélt folyamatosan a képviselő asszony, ezért talán helyes, ha én válaszolok. És engem idézett II. János Pál pápa kapcsán is.

Hát, érdekes felszólalás volt, hogy így kezdjem, képviselő asszony. Érdekes volt önöktől hallani bocsánatkérésről, keresztény kultúráról, már-már jézusi tanításról. Ahogy tudja, én piarista diák voltam, fontos nekem a keresztény kultúra, s valóban példaképemnek tekintem II. János Pált, és nagyon örültem, hogy leróhattam a tiszteletemet a krakkói székesegyház előtti szobránál, és nagyon örülök, hogy ilyen élő emlékezete van itt Magyarországon is, hiszen rengeteget tett Magyarországért, és nemcsak a kereszténységért. Részben, nagy részben neki is köszönhető a ’89-90-es rendszerváltás Közép-Európában, úgyhogy örökké hálásak leszünk neki.

De hogy ön szólít fel minket bocsánatkérésre, az mégiscsak furcsa. Önök, akik 16 évig kormányoztak, hazánkat a legszegényebb országgá tették, magára hagyták a gyermekvédelemben nevelkedő gyerekeket, tudták és eltűrték azt, hogy pedofil rémek tegyék tönkre az életüket. Tudták, önök nevezték ki közösen, van, aki ki is tüntette, ott ül például Szentkirályi Alexandra, aki Vásárhelyi Jánost kitüntette, és mosolyogva kezet fogott vele, akkoriban, amikor már kiskorúak tömegei jelezték a visszaéléseket, amikor szakértők és gyermekvédelmi szakemberek tömegei jelezték, hogy egy rémről van szó, önök adtak kegyelmet ennek a rémnek, és önök tárgyalták azt a titkos jelentést, amiben feketén-fehéren le volt írva, hogy legalább háromezer kiskorú gyermeknek tették tönkre az életét szexuálisan ‑ ha már genderlobbit emleget ‑, fizikailag és lelkileg. Én nem tudom, hogy akkor hol volt ez a kereszténység.

Ön azt állította, hogy nem volt állami megbízatása. Szerintem az országgyűlési képviselő az egyik legfontosabb állami megbízatás.

Én értem, hogy önöknél ez úgy szokás, hogy elintézik a kereszténységet azzal, hogy most jöttem a templomból, néha a reformátusból, néha katolikusból; én értem, hogy önöknek az a kereszténység, hogy bizonyos egyházakat betiltanak, ellehetetlenítenek olyan embereket, akik a gyereküket megkeresztelik, személyes bosszúból tönkretesznek, s még az iskoláit is, ahol szegény vagy éppen speciális igényű gyerekeket oktattak. Nem tudom, hogy képviselő asszonynak rémlik‑e a Bibliának az a passzusa, amikor Jézus kiűzte a templomból a farizeusokat. (Dr. Juhász Hajnalka: A kufárokat!) A kufárokat bocsánat, s amikor beszélt a farizeusokról. Ha esetleg nem, akkor javaslom elolvasásra.

Ha valakinek bocsánatot kellene kérni ‑ nem tőlünk és nem ettől a Háztól, hanem a magyar emberektől, elsősorban az üldözött művészektől, civilektől, bíráktól, újságíróktól, a magára hagyott, tönkretett gyerekektől, a tönkretett családoktól, attól a hárommillió embertől, akik az önök kormányzása alatt, az ön képviselősége alatt mélyszegénységben éltek, azoktól a nyugdíjasoktól, akiknek a hónap közepén választaniuk kellett az élelmiszer vagy éppen a gyógyszer megvásárlása, esetleg a rezsiszámla befizetése között, vagy, képviselő asszony, azoktól a honfitársainktól vagy az ő családtagjaiktól, több százan vannak, akik megfagytak telente ebben az országban, azoktól a gyerekektől és családjuktól, akik 13-14 fokban tanultak, azoktól a tiszavasvári gyerekektől, akiktől még az iskolabuszt is elvették, és mint Móra Ferenc regényeiben, néha nem tudtak iskolába menni, mert csak egy pár cipő volt az adott családban. Önök ezt tették ezzel az országgal.

S közben kialakult egy uralkodói réteg, közben az ön főnökének, a miniszterelnöknek a családja egy 20 milliárdos uradalmi birtokot építtetett, az ön képviselőtársai ‑ ugyan most sincs jelen, ha jól látom, Lázár János vagy éppen Rogán Antal ‑ tízmilliárdokat, százmilliárdokat loptak el, összességében több ezer milliárd forinttal rövidítették meg a magyar embereket.

Mi nem akartuk a kereszténység védelmét kivenni az Alaptörvényből, számtalan helyen szerepel az Alaptörvényben ez, ezért aztán nekünk nincs is miért bocsánatot kérni. A kereszténység védelmében, a keresztény kultúra tiszteletében rám mindig számíthat. Viszont azt tudom mondani, hogy sok millió magyar ember nevében kérem, hogy kérjen itt ön a Fidesz nevében bocsánatot. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Nagy taps a kormánypári padsorokban.)