Dr. Apáti István (Mi Hazánk)

DR. APÁTI ISTVÁN (Mi Hazánk): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Lesznek kérdéseim is. Akkor jól értjük‑e ‑ jól értjük‑e, az előterjesztőket kérdezem ‑, hogy akkor innentől kezdve a profitorientált, rabló, hiéna végrehajtási maffiózó, gengszter végrehajtási rendszerből a törvény erejénél fogva átkerülnek ezek az ügyek majd az állami végrehajtási rendszerbe? Tehát az 1994 előtti vagy a ’94-es állapotoknak egy modern kori formája visszaállhat‑e, vagy a felfüggesztés megszűnése után minden ott folytatódik, ahol eddig? Merthogy a rendszernek nagyon sok rákfenéje volt, gyakorlatilag minden elemében a maffia javára lejtett ez a pálya, tehát joggal érezték úgy magukat az adósok ‑ mondtam e Ház falai között ezt a példát is korábban ‑, mint amit annak idején a kiváló angol futballista, Gary Lineker adott elő részben jogos panaszként, hogy a futball egy olyan játék, ahol 22-en kergetik a labdát, és a végén mindig a németek nyernek.

(A jegyzői székben dr. Csuzda Gábort F. Kovács Sándor váltja fel.)

Na, most ez egy olyan ‑ idézőjelbe téve ‑ játék volt az emberek zsírjára, bőrére, ahol csak és kizárólag a bank, a követeléskezelő és a végrehajtó nyerhetett. Felsorolni nem tudom azokat a jogcímeket, amelyek valódi munkavégzést nem takartak, még költségelemet sem, nemhogy munkadíjat, és lerabolták az embereket. Ez egy folyamatosan kiújuló, rosszindulatú daganat volt. Gyakorlatilag úgy van kialakítva a rendszer, hogy még egy nagyobb jövedelemből való közvetlen letiltás vagy önkéntes törlesztés esetén is lehetetlen szabadulni a kötelemből. Gyakorlatilag ez egy pénzügyi terrorcselekmény, amely életfogytiglanra ítéli az adósokat, vagy erőn felül kell vagyont értékesíteni, ha még van mit. A legtöbb honfitársunknak nincs mit, nincs tartalék, amit tudnának értékesíteni. Automatikusan átkerül‑e, és egyszer s mindenkorra megszűnik ez a rabló rendszer? Ez az egyik kérdésem.

(A jegyzői székben Bodóczi Istvánt Rózsahegyi Áron váltja fel.)

A másik ‑ és ezt tegnap az Igazságügyi Bizottság ülésén is feszegettem ‑, amire nagyon fontos lenne érdemi válaszokat kapni: föl kell mérni azt, tisztelt előterjesztők, hogy hány tízezer vagy százezer ügy tart abban a fázisban, hogy a követeléskezelőkkel próbálnak egyezkedni az úgynevezett adósok, tehát a bűnözővel vagy a maffia egyik elemével egyezkednek az adósok. Ez egy rendkívül előnytelen pozíció jelenleg, mert nem nehéz kitalálni, hogy amikor a farkas meg a bárány elkezd arról egyeztetni, hogy melyik lesz a vacsora, és ki fogja elfogyasztani a vacsorát, akkor ennek a beszélgetésnek mi lesz a vége. Ennek mindig egyfajta vége lehet.

Nyugodtan megérdemli a leginkorrektebb követeléskezelők egyike, az EOS Faktor Zrt. ‑ itt a Westenddel szemben székelnek, biztos majd jól beperelnek, de teszek rá ‑, akik a legkevésbé rugalmasak, általában a teljes összeget kérik, a többségében jogtalanul felszámított összeget az adósoktól. A személyes ismeretségi körömben is van olyan, aki most is ezzel a problémával küzd. Az ő részükre az alkufolyamatot meg kell könnyíteni, ugyanis ők nem bíróságon vannak, tehát az ügyük nem bíróságon van, nem is a végrehajtónál, hanem egy köztes fázisban, a követeléskezelőknél. A jelenlegi javaslat szerint ez a radar alatt marad. Nekik is segíteni kell.

Ha mondjuk, olyan az ügy típusa, hogy az adós elismeri, hogy részben vagy egészben jogos a tartozás ‑ lehet ilyen is, ez a ritkább, de lehet ilyen is ‑, kötelező legyen szabad szemmel is jól látható mértékű fizetési könnyítést adni a követeléskezelőnek az adós részére, mert most azt játsszák, hogy egy összegben a tele összeget, a teljes összeget kérik, amiről pontosan tudják, hogy nem fogja tudni ‑ nem fogja tudni ‑ visszafizetni az adós. Ez pont olyan, mint amikor az egyetemi vizsgán a rosszindulatú vizsgáztató nem mondja azt, hogy meg akarja buktatni a vizsgázót, nem akar ő megbuktatni senkit, csak pont olyan kérdéseket tesz fel, amelyekre a vizsgázó nem fog tudni válaszolni. A vége ugyanaz lesz.

És ennek még van egy további altípusa. Előfordulhat, hogy akár termőföldvagyon vagy más lakóingatlan, mondjuk, megörökölt lakóingatlan formájában vagy résztulajdon formájában lehetősége lenne az adósnak a kötelemből akár egy egyösszegű törlesztéssel, még akár egy méltánytalan összeg megfizetésével is menekülni, hiszen már kikészítették, tönkretették az idegrendszerét, már irreális összeget is megfizetne, csak szabaduljon ebből az őrületből, csak nyerje vissza a szabadságát, lenne esetleg még ehhez is bevethető vagyontárgy, csak azt is beterhelték a végrehajtási joggal, akár egy ingatlan-résztulajdont például. Nem tud hozzáférni, mert a végrehajtási jog nem engedi. Tehát semmi ‑ semmi! ‑ esélye nincs az adósnak még egy korrekt alkura sem, és mondjuk, nincs 5-8-10 millió forint parázspénze, de ezzel az ingatlan-résztulajdoni hányadnak az értékesítésével ki tudna jönni ebből az életveszélyes helyzetből. Nem hagyja neki ezt sem a követeléskezelő.

Na, itt is lazítani kellene a szabályokon annak érdekében, hogy az ilyen vagyonnak ne csak a közös értékesítése ‑ mert mit mond a követeléskezelő a végrehajtóval karöltve? Hogy közös értékesítés. Hát hogyne! Azon a ponton is lehúzzák az adósokat. Tehát rengeteg olyan részletszabály van ‑ és az ördög mindig a részletekben lakozik ‑ a követeléskezelőnél lévő ügyeknél is, amire tekintettel kell lenni, és a másodperc törtrésze alatt kellene nyilván minél hamarabb ezekre a problémákra reagálni.

Talán önök is hallották, legalábbis hallhatták a sok évvel ezelőtti telefonbeszélgetésről azt a hangfelvételt, ami a Mi Hazánk elnöke, Toroczkai László és Schadl György ‑ bocsánat, S. György ‑ között folyt, amikor Schadl György szintén röhögve, tele szájjal röhögve, gúnyolódva a parlamenten, a jogalkotáson, a jogalkalmazáson, mindenkin ‑ és főleg az áldozatokon ‑, elmondja, hogy ő bemegy valahova, hogy Toroczkai László neki 10 millió forinttal tartozik, a közjegyző vagy vizsgálja, vagy nem, hogy ez jogos‑e, vagy megalapozott‑e, kibocsátja a fizetési meghagyás iránti kérelmet, és ha Toroczkai László esetleg postai tévesztés vagy egyéb, esetleg szintén szándékolt magatartás révén nem él ellentmondással, akkor Toroczkai László 10 millió forinttal tartozik neki; teljesen kamura, abszolút hasraütésszerűen, és ez utána végrehajthatóvá válik. A közjegyzők nem mindig vizsgálják, tisztelet a kivételnek, nem mindig vizsgálják, hogy megalapozott‑e a követelés, vagy sem.

Az elévülés jogintézménye is egy óriási probléma. Erre sem látok egyelőre megoldást. Tehát már elévült követeléseket hajtanak és hajtatnak végre, és abszolút nem zavarják őket a tények. Az a lényeg, hogy a profit maximalizálása megtörténjen, mindent és még a mindentől is többet elvenni az emberektől teljesen törvénytelen módszerekkel. Egyelőre ez a javaslat sem biztos, hogy ezt orvosolja, főleg, ha már nincs, még nincs, vagy már nincs bírósági vagy végrehajtási fázisban, tehát nem dőlhetünk hátra.

Én nem kárhoztatom önöket, hogy rögtön nem egy teljesen precíz javaslatot nyújtottak be, csak a teljesség igénye nélkül felhívtam az önök figyelmét arra, hogy nagyon komoly rések tátonganak ezen a pajzson. Ezt az ügytípust szinte a pártunk megalakulásától kezdve elsőként, nem mondom azt, hogy úttörőként, mert ez a párt profiljába nem esik bele, de zászlóvivőként, jégtörő hajóként Toroczkai László és dr. Fiszter Zsuzsanna kezdte el kibontani. Nem várunk ezért dicséretet meg vörös szőnyeget, ez a dolgunk, ez a kötelességünk, hogy segítsünk a magyar embereknek. De higgyék el nekem, főleg egy törékeny nő esetében nem olyan vicces dolog bűnözőkkel, szervezett bűnözői körökkel tengelyt akasztani. Ez nem az adrenalinfüggőség miatt van, vagy azért, mert éppen nem lett volna jobb dolga Toroczkai Lászlónak meg fiatal édesanyaként dr. Fiszter Zsuzsannának, hanem ha mi nem csináltuk volna, vagy ők nem csinálták volna, senki nem csinált volna ebben az ügyben semmit.

Az akkori balközép meg szélsőbalos ellenzék nem foglalkozott ezzel, a kétharmados kormányzat segített úgy, ahogy segített ‑ ezt előbb kiveséztük ‑, és gyakorlatilag minden ment változatlanul tovább, felfoghatatlan társadalmi károkat okozva.

(14.10)

Csak azért, a jegyzőkönyv és a történelmi hűség kedvéért, ezért se vonja se Hantosi elnök úr, se más kétségbe azt, hogy a szó legnemesebb értelmében véve ebben az ügyben mi vagyunk az igazi tálibok. Mi vagyunk az igazi ultrafundamentalisták, és a legdrasztikusabb eszközöket kell bevetni, példaértékű elszámoltatást a végrehajtó-maffiának is, annak érdekében, hogy 100 év múlva is úgy emlékezzenek arra vissza, hogy úgy járnak 1500 év fegyházakkal; úgy jár az életfogytiglani börtönnel és egyebekkel, aki a magyar embereket ilyen gyalázatos módon megkárosítja, főleg egy olyan kialakuló világrend kellős közepén, amikor a magántulajdont más oldalról is támadások érik, és ezt nekünk több oldalról is meg kell támasztani, és meg kell védeni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Mi Hazánk soraiban.)