Dr. Apáti István (Mi Hazánk)

DR. APÁTI ISTVÁN, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Hát akkor én most igyekszem belerondítani a ventilátor megszokott és normális működésébe, ha megengedik, ha nem, mert amit itt ‑ már ne haragudjon ‑ az egykori kormánypárti képviselőktől hallottam, az nagyon rossz irányba vitte a pillanatnyi egészségi állapotomat, a vérnyomásomat, a pulzusszámomat és általában a kedélyállapotomat: úgy tűnt, mintha nem önök kormányoztak volna az elmúlt 16 évből 13 évig gyakorlatilag totális hatalom birtokában.

Én már 2010-ben is itt voltam, és 2010-től folyamatosan, megszakítás nélkül felhívtuk az önök figyelmét a devizaalapúhitel-károsultak tarthatatlan helyzetére. 2010-től kezdve a tehénből a borjút kibeszéltem én magam is számtalan alkalommal, sokszor éjszakákba nyúlóan, hogy ez nem más, mint a törvényesített uzsorabűnözés; hogy ez nem más, mint legalább egy generáció totális kifosztása; hogy a magyar politikai felsővezetés folyamatosan a bankok, a követeléskezelők és a végrehajtók, majd a végrehajtómaffia javára téved.

Minden lehetőség, minden eszköz az önök kezében volt, hogy véglegesen lezárják ezt az őrületet, legalább egy generáció teljes kifosztását ‑ nem tették meg. Nagyon sok embert nemhogy az út szélén hagytak, hanem belerugdosták őket az árokba. Én nem vonom kétségbe, hogy egy bizonyos rétegnek segítettek, ezt elismerjük, és ha az elmúlt 16 évben olyan javaslat érkezett a Ház elé, amely legalább egy honfitársunknak segített, azt lelkesen megszavaztuk. Nyilván ezt is támogatni fogjuk, ahogy tegnap az Igazságügyi Bizottság ülésén mondtam, olyan erővel fogom megnyomni az igen gombot, hogy szét fogja szakítani a parlamenti padokat vagy a saját padomat, aztán majd a kártérítést én kifizetem.

Viszont Hantosi István igazságügyi bizottsági elnök úrhoz is kell szólnom néhány szót, mert állítólag ön kifogásolta, hogy nem vagyunk itt a vita kezdetén. Elnézést kérek az érintetti körtől, azért ez nem volt elegáns öntől, elnök úr. Tehát a mi elkötelezettségünket ebben a témakörben ilyen kicsinyes módon kétségbe vonni, nem szép dolog, ez egy övön aluli támadás. Én azt gondolom, hogy a választók csináltak itt egy tabula rasát április 12-én. Én is úgy állok önökhöz kollektíven és külön-külön egyenként is, hogy mindenki tiszta lappal indul, és nagyon szeretném, ha korrekt, kulturált hangnemben, a kölcsönös tisztelet jegyében tudnánk egymással magvas gondolatokat cserélni. Higgye el, elnök úr, az ilyen övön aluli piszkálódások ebbe nem férnek bele, nincs erre a világon semmi szükség. Mivel ez volt az első hiba, ezért visszafogom heves természetemet, és nem folytatom úgy a mondatot, ahogy esetleg a második vagy harmadik esetben majd folytatnom kellene.

Ugyanakkor rátérve a javaslat lényegére, ha visszamegyünk az őstörténethez, visszamegyünk a kályhához, azt látjuk, hogy ezt a jogintézményt bizony 2001-ben, az első Orbán-kormány ciklusának vége felé vezették be ‑ igaz, hogy azt még a klasszikus devizahitelekre. Tehát az a nagyon szűk kör, amelyik akkor felvette, még devizában, általában svájci frankban kapta meg a hitelösszeget ‑ ez is hozzátartozik az igazsághoz.

Kétségtelen tény, hogy a 2002 és 2010 közötti balliberális, balközép és szélsőbaloldali, szélsőliberális politikai formációk, akik akkor ezt az országot tévútra vezették, elengedték a gyeplőt, megszüntették a kedvezményes forintalapú hiteleket, hagyták, hogy megtévesszék a magyar embereket, tőrbe csalták a honfitársainkat, hiszen hamis kimutatásokat vagy részben hamis kimutatásokat tettek eléjük. 2006-ban, 2007-ben egy svájcifrank-alapú hitel törlesztőrészlete valóban lényegesen kedvezőbb volt, mint egy ugyanolyan összegű, forint alapon felvett hitel törlesztőrészlete, csak arról nem tájékoztatták az embereket, hogy ha az árfolyam majd 160 forint helyett elmegy 250 forintig, 300 forintig meg a fölé, akkor mennyi lesz a havi törlesztőjük. És 2002-től kezdve már valóban devizaalapú hitelszerződésekről beszélhetünk, hiszen onnantól kezdve szinte senki nem devizában kapta meg a hitelösszeget, hanem forintban. Ez volt az óriási nagy átverés: tulajdonképpen egy virtuális trükkel forint/svájci frank, forint/euró vagy forint/japán jen árfolyammal átverték a honfitársainkat, gyakorlatilag egy pénzügyi terrorcselekményt követtek el legalább egy generáció sérelmére.

Itt elhangzottak számok: 500 eljárás van folyamatban meg 677 ezer végrehajtási ügy. Hadd mondjak önöknek én is egy másik sarokszámot, mert az objektív valóság az én tudatomban egészen máshogyan tükröződik. Fényes tekintetű és rossz emlékű Matolcsy György egy korábbi, ma már hivatalban nem lévő ellenzéki képviselő írásbeli kérdésére adott írásbeli válasza akadt tavaly a karácsonyi készülődés során véletlenül a kezembe; el is tettem, lehet, hogy be is fogom kereteztetni, tölgyfa keretbe. Ebből kiderül, hogy 2 millió 108 ezer 898 darab devizaalapú hitelszerződést kötöttek addig, amíg ez a pénzügyi terrorcselekmény elkövethető volt, s amíg ez a hibás pénzügyi termék árusítható volt a piacon; 7330 milliárd forint tőkét helyeztek ki a bankok, és ennek körülbelül a 10 százalékát, egy 730 milliárd forint körüli összeget minősített M. György budapesti lakos tisztességtelenül felszámított összegnek vagy kamatnak ‑ körülbelül a 10 százalékát! Hát, köszönjük szépen, kávét már ittunk, ez egy csekély mértékű vigasz volt a devizaalapúhitel-károsultak számára.

Nemcsak azokról beszélünk itt, tisztelt képviselőtársaim, akik már elbukták gyakorlatilag az életüket, vagy azokról a hozzátartozókról, akik a temetőbe járnak a szeretteikhez, mert öngyilkosságot követtek el emiatt az őrület miatt, vagy daganatos beteggé idegeskedték magukat, vagy szív- és érrendszeri vagy agyi keringési betegségek alakultak ki, mert tönkretették, megnyomorították őket. Ez gyakorlatilag a maffiózók, a fehérgalléros bűnözők ‑ ahogy szokták mondani a kriminológiában ‑ különleges minőségű rétege. Különleges minőségű bánásmódra lenne szükség a történelmi igazságtétel jegyében.

De ha visszamegyünk a kezdetekhez, illetve nem is annyira a kezdetekhez, hanem 2010-hez, akkor ott is csináltak egy tabula rasát a magyar választópolgárok, csak önök ezekkel a lehetőségekkel nem éltek. Valóban segítettek egy rétegnek.

(13.50)

Még azzal a sunyi retorikai fogással sem akarok élni, hogy talán inkább azoknak segítettek, akik kevésbé voltak rászorultak, mert mindenki rászorult volt, mindenkivel szemben igazságtalan volt az, ami történt, hogy hagyták belekergetni ezeket az embereket a csapdába, és nem is nagyon segítettek nekik onnan valahogy kikászálódni.

Aztán 2015-ben 256 forinton forintosították a hiteleket, amelyeket többségében 140 és 160 forint közötti árfolyamon vettek fel. Hát persze, a 400 forintoshoz képest kedvező a 256, attól függ, hogy honnan nézzük. Ez pontosan úgy néz ki, mint amikor néhai Hofi Gézát megkérdezték: Géza, hogy vagy? Hát jól. Kicsit bővebben? Nem jól. Ez pontosan az.

És egyébként a magántulajdon szentségét is súlyosan sértette az egész, amit jó lenne az új világrend kiépülésének kellős közepén figyelembe vennünk. Erre majd még más törvények tárgyalásánál kénytelen leszek visszatérni, hiszen az egész, ami 2001-ben elkezdődött, és még most sem zárult le, az valahogy összefüggésben, logikai, politikai összefüggésben áll a szintén rossz emlékű Klaus Schwab szavaival, aki azt mondta néhány évvel ezelőtt a Covid nevű világprojekt kapcsán, hogy „nem lesz majd semmijük az embereknek, de mégis boldogabbak lesznek, mint valaha”. Ez a magántulajdon felszámolása, ez egy régi kommunista taktika, amit most már nem kommunizmusnak hívhatunk, hanem szélsőséges liberalizmusnak vagy bármi másnak.

Szerintem mindannyiunk számára fontos a magántulajdon, jelentsen ez lakóingatlant, jelentsen ez termőföldet, vagy jelentsen bármi mást, és nemcsak az ingatlan, hanem az ingó javak tulajdonára is kiterjed. Erről is beszélt annak idején a néhai Hofi Géza: Az életszínvonal olyan, mint a léghajó. Ha azt akarod, hogy emelkedjen, ki kell belőle dobálni mindent, és amikor már semmid nem lesz, akkor leszel a legmagasabban. Én nem akarom ezeket a magaslatokat elérni.

Itt történelmi igazságtételről kellene beszélni, mert lehetne ilyen hangzatos címmel is beadni azt a javaslatot, hogy a bankokat, a követeléskezelőket és a végrehajtó-maffiát ‑ ez egy kollektív szelvény amúgy, csak szólok, ez egy kollektív szelvény, ez egy és ugyanazon bűnszervezet különböző, háromoldalú csápja ‑ elszámoltatni, teljes vagyonelkobzásra ítélni, foglalkozástól eltiltani élethossziglan, és 1500 év fegyházra ítélni azokat, akik ezt tették, akik ezt tették egy generációval.

Én jelen voltam kilakoltatásoknál, közte egy közeli barátom kilakoltatásánál. Megrázó élmény volt, tisztelt képviselőtársaim! És az előző kormány, mint a rossz focista, közelről nézte ezt a meccset. De miért nézték közelről ezt a meccset? Tóni, Barbara, vajon kik lehettek ők a végrehajtó-maffia közvetlen közelében? Hát effajta bénultság csak akkor képzelhető el, ha a legfelsőbb politikai vezetés nem akar dönteni, vagy folyamatosan rosszul akar dönteni. Itt nemcsak arról van szó, hogy az összes végrehajtási cselekményt fel kell függeszteni, a közvetlen letiltást, az inkasszót, az ingóvégrehajtást, az ingatlan-végrehajtást, a birtokbaadást és minden ehhez kapcsolódó eszközcselekményt, hanem végre kell hajtani ‑ mert önök erre is felhatalmazást kaptak ‑ a C-630/23 uniós bírósági ítéletet.

Az eredeti állapot helyreállításának, in integrum restitutiónak van helye. Mindenki annyival tartozott, amennyit felvett, minden, e fölött a tőkeösszeg fölött befizetett összeg ‑ kamat, költség, járulék vagy bármilyen egyéb ábrándos jogcímen befizetett összeg ‑ visszajár késedelmi kamataival együtt az adósoknak.

A hitelek, a devizaalapú hitelek 90 százaléka svájcifrank-alapú volt, 7 százaléka euró-, 3 százaléka japánjen-alapú, tehát abszolút a svájci frank dominált. Nyilván ezt helyezzük mi is a fókuszba, csak ez az egyetlen lehetséges megoldás most. Azért kell a felfüggesztéseket megtenni valamennyi folyamatban lévő eljárásra, hogy a magyar Országgyűlésnek legyen ideje kimunkálni rendkívül precíz jogalkotással a teljes igazságtételről szóló törvénycsomagot, amellyel visszaadjuk vagy visszaadhatjuk ‑ az önök térfelén pattog a labda ‑ egy generációnak az életét. És visszaadjuk az elrabolt ingatlanokat is: legalább 38 ezer honfitársunkat lakoltatta ki a maffia rendőrhatósági eszközök felhasználásával legtöbbször az egyetlen vagyonát jelentő lakásból vagy ingatlanból.

Kihúzgálták az embereket a nyálukon ‑ nem akarok csúnyákat mondani ‑, sokszor a vérükön azért, hogy egy rendkívül szűk kör korlátlanul gazdagodjon. A hiénák! És a hiéna pont attól hiéna, hogy soha nincs tele a bendője, nem tudsz nekik annyit adni, amennyi elég lenne. Minden, minden és még attól is több kellene nekik.

És április 12‑e egyik nagy tanulsága, tisztelt fideszes, KDNP-s képviselők ‑ akinek nem inge, ne vegye magára, akinek viszont inge, az nagyon is húzza magára ‑, hogy nem lehet büntetlenül az idők végezetéig azt tenni, hogy az „élni és élni hagyni” politikáját, a „leben und leben lassen” politikáját felszámolják. Hogy csak egy szűk kör, de még az önök léptékével mérve is egy szűk kör tejben, vajban, mézben, 24 karátos aranyban fürödjön, a többi meg pusztuljon el, vagy oldja meg, ahogy tudja! Ez képeződött le esszenciálisan, ez jelent meg a végrehajtó-maffia tevékenységében.

Ezt tehát csak egy első lépésnek tekintjük, tisztelt kormánypárti képviselők és tisztelt képviselőtársaim, az igazságtétel felé vezető rögös úton az első lépések megtételének, hogy megállítjuk, lestoppoljuk ezeket az eljárásokat. Aztán végre kell hajtani a C-630/23 ítéletet! Na, ez már keményebb dió lesz, és igazából ez lesz az önök nagy erőpróbája: erkölcsi, politikai meg külön-külön emberi erőpróbája, hogy szembe mernek‑e menni a világ egyik legerősebb lobbijával, a bankármaffiával, a követeléskezelőkkel és a végrehajtó-maffiával.

De a bankárkasztot emelném ki ezzel kapcsolatban, akik nagyon sok bajt hoztak már az emberiség és a magyar nemzet fejére is. Szólok előre: nem lesz egyszerű, 10 000 milliárd forint körüli vagyon a tét. Nem lesz egyszerű még a legkiválóbb jogászoknak sem megalkotni azokat a szabályokat, amelyek főleg az évekkel ezelőtt elvett ingatlanok egykori tulajdonosainak kártérítéséhez kapcsolódnak, mert nekik a jelenlegi piaci értéken körülbelül olyan ingatlant kell visszakapniuk, mint amilyet elvettek tőlük. Nagyon nehéz történet ez. Közben nem sérthetjük a most már esetleg jogos tulajdonosok jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogait. Nem olyan könnyű, mint ahogy elsőre gondoljuk.

És mi van azokkal, akik erőn felül törlesztenek? A mai napig nyögik ennek a terheit. Mi van azokkal ‑ százezernyien vannak vagy több százan ‑, akik emiatt mentek külföldre, hogy az ottani jóval magasabb jövedelmükből valahogy megmenekítsék az egy szem lakásukat vagy házukat? Nekik vajon milyen jóvátételt tudunk mondani? Nagyon nehéz lesz. Forintban egy része nem is kifejezhető, de a világon nincs olyan pénznem, amiben ez kifejezhető lenne. De a C-630/23 ítéletet végre kell hajtani! Lám, az Unió bírósága is tud jó döntéseket hozni. Lelkesen támogatjuk, az elmúlt egy-másfél évünk erről szólt.

Én nem tudom, hogy hány csatát vívtam Répássy Róbert miniszterhelyettes úrral, aki kiváló jogász, ő nagyon pontosan értette meg tudta, hogy mit mondok, lehet, hogy a szíve mélyén még ugyanazt is gondolta, mint én, de valahogy nem láttam azt a mindent lebíró akaratot, amelyet látnom kellett volna egy olyan felhatalmazás birtokában, amelyet ők is 2022-ben megkaptak.

Az elévülés intézménye. Hát, hogy lehet az…? Ilyen kapukat is be kellene zárni, ezt a bizottsági elnök úrnak is mondom, hogy elévült követeléseket ne lehessen végrehajtani, hogy a közjegyzőknek vizsgálni kelljen, hogy azok az állítólagos kintlévőségek, adósságok valóban léteznek‑e vagy csak a fantázia szüleményei.

Úgyhogy a vitában még folytatni fogom, hiszen tovább is van, mondom még, ez még csak a bemelegítő kör volt, annak érdekében, hogy látótérbővítő vitákat tudjunk folytatni, és a magyar emberek számára az egyik legnagyobb elégtételt meg tudjuk adni. Ha a C-630/23 ítéletet végrehajtjuk, akkor önmagában többet cselekedtünk, mint az elmúlt 36 évben az összes Országgyűlés egybevéve. Ezt biztosan ki merem önöknek jelenteni, úgyhogy, ha ehhez kell támogatás, a Mi Hazánk ezt nagyon nagy örömmel meg fogja adni. Köszönöm szépen a lehetőséget és akkor folytatjuk. (Taps a Mi Hazánk soraiból.)