Dr. Bóka János (Fidesz)

DR. BÓKA JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő javaslat a Nemzetközi Büntetőbíróság római statútumának, illetve a Nemzetközi Büntetőbíróság kiváltságairól és mentességeiről szóló New York-i megállapodás felmondásának visszavonásáról, illetve ez utóbbi megállapodást kihirdető törvény hatályon kívül helyezéséről szól.

Ezt a javaslatot az Országgyűlés kivételes eljárásban tárgyalja, és emberi számítás szerint már a mai ülésnapján el is fogja fogadni. A kivételes eljárást technikai szempontból értem, illetve érteni vélem: ha jól értem, az a cél, hogy a felmondás 2026. június 2-át megelőzően hatályosulhasson, és ezért Magyarországnak ne visszalépnie kelljen a Nemzetközi Büntetőbíróságba, hanem bent maradhasson.

Ettől függetlenül a kivételes eljárás alkalmazását én sajnálatosnak tartom, mert a Nemzetközi Büntetőbíróságból való kilépés folyamatának a megállítása számos technikai és eljárási, jogi és alkotmányossági, illetve politikai kérdést vet fel, amiknek a megtárgyalására, körüljárására néhány óra nyilvánvalóan nem elegendő.

Ez a döntés olyan kérdéseket vet fel, amely kérdések egy részével csak néhány éve, más részével már több mint 25 éve birkózunk, és ezek a kérdések nem azok a kérdések, hogy a genocídium, a háborús bűncselekmények, az emberiesség elleni bűncselekmények vagy az agresszió ellentétes‑e a nemzetközi joggal, illetve ezeknek a cselekményeknek az elkövetőivel szemben a nemzetközi közösség egészének és minden egyes tagjának hatékonyan és határozottan fel kell‑e lépnie.

(10.00)

Ezek nem kérdések, ez közös kiindulópont, ez a civilizált nemzetekhez tartozás alfája és ómegája. A kérdések nem ezek, a kérdések ezek után kezdődnek, és ezek a kérdések nem kizárólag az előttünk fekvő törvényjavaslatra, hanem az Alaptörvény módosítására, illetve a római statútumot kihirdető törvényre is vonatkoznak, ezért érdemes ezeket a kérdéseket egyben vizsgálni, amit most az Országgyűlés nem tehet meg, mert az Alaptörvény módosítására vonatkozó javaslat, illetve a római statútumot kihirdető törvényjavaslat nem fekszik itt előttünk, kizárólag a kilépésre vonatkozó törvényjavaslat.

A problémáimat tehát három kategóriába sorolnám: vannak eljárási és technikai kérdések, vannak jogi és alkotmányossági problémák, illetve vannak politikai problémák.

Kezdeném az eljárási és technikai kérdésekkel. Ezekből én három kiemelkedő jelentőségű kérdést azonosítottam. Ebből az első kérdést a TAB-módosító kezeli. Az eredetileg benyújtott törvényjavaslat nem adott konkrét felhatalmazást a külügyminiszternek a visszavonó nyilatkozat megtételére, nem adott olyan felhatalmazást, ami tükörképe a 2025. évi XXX. törvényben szereplő felhatalmazásnak. Ezt a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 2005. évi L. törvény technikai értelemben szükségessé tette volna, de ezt a problémát technikai értelemben a TAB-módosító kezeli.

Van egy másik eljárási jellegű probléma, ez pedig az, hogy a kormány az előterjesztés időpontjával nagyon szűkre szabta magának az eljárási határidőket. Ez különösen annak fényében furcsa, hogy az Országgyűlés a múlt héten egyáltalán nem ülésezett. Tegyük fel, hogy ma az Országgyűlés elfogadja ezt a törvényjavaslatot. Az Országgyűlés elnökének 5 nap áll rendelkezésre arra, hogy ezt aláírja, de ezt akár már a mai napon is megteheti. Innentől kezdve a köztársasági elnöknek 5 napja van a törvény aláírására. Ez az 5 nap június 1-jén jár le. Ha a köztársasági elnök még aznap intézkedik a Magyar Közlönyben való megjelenésről, akkor ez másnap, azaz június 2-án hatályba is léphet, de ez pont egy nappal van később, mint ahogyan ez szükséges lenne.

Vagyis ez azt jelenti, hogy a köztársasági elnöknek ezt a törvényt legkésőbb május 31-én, tehát a rendelkezésre álló 5 napnál hamarabb alá kell írnia ahhoz, hogy a kormány által felvázolt eljárási stratégia működőképes legyen, vagyis önöknek a köztársasági elnök együttműködésére lesz szükségük. A május 31-ei dátum talán ismerős önöknek, ez a május 31‑e az, amit önök a köztársasági elnök lemondásának határidejeként megjelöltek. (Szórványos derültség a Fidesz soraiban.) Tehát szerintem önöknek az a jól megfontolt érdeke, hogy május 31-én a köztársasági elnök ne a lemondásával legyen elfoglalva, hanem ezt az elfogadott törvényt írja alá, vagy legalábbis mindenképpen írja alá, mielőtt még aznap önök szerint neki le kellene mondania. (Magyar Péter: Az Országgyűlés elnöke helyettesíti.)

Természetesen a köztársasági elnöknek nemcsak az áll jogában, hogy ezt az elfogadott törvényt 5 napon belül aláírja, hanem jogában áll ezt a törvényt az Országgyűlésnek megfontolásra visszaküldeni. Ez a megfontolás a köztársasági elnök szempontjából nem pusztán technikai kérdés, ugyanis a római statútum, mint bizonyára önök is tudják, az államfői immunitással kapcsolatban, tehát a köztársasági elnök személyével kapcsolatban tartalmaz olyan rendelkezéseket, amelyek az Alaptörvény jelenlegi szövegével nem összeegyeztethetőek. Ezért a köztársasági elnöktől úgy várják önök ennek az elfogadott törvénynek az aláírását, hogy mivel a kapcsolódó alaptörvény-módosítás és a római statútum kihirdetését végző törvényjavaslat nem fekszik az Országgyűlés előtt, a köztársasági elnöknek ezt úgy kellene aláírnia, hogy az ő saját személyes immunitásával kapcsolatos rendelkezésekről nincsen tudomása. A köztársasági elnök nem fogja tudni azt, hogy a kormánytöbbség hogyan tervezi a római statútum és az Alaptörvény rendelkezéseinek az ő személyét érintő ellentmondásait feloldani, ezért nem biztos, hogy adott esetben a köztársasági elnök abban a helyzetben lesz, hogy ezt nyugodt szívvel aláírja. Ha pedig a köztársasági elnök megfontolásra visszaküldi ezt a törvényt az Országgyűlésnek, akkor a kormány által felvázolt eljárási stratégia megdől.

Ez azt jelenti, hogy magában az eljárásban vannak olyan bizonytalanságok, amelyek a jogbiztonság alapvető kérdéseit érintik. Egyáltalán nem mindegy Magyarország és a magyar állami szervek vonatkozásában, hogy a statútum és a megállapodás jelent‑e végül is nemzetközi jogi kötelezettséget Magyarország számára. Ezért én azt javaslom, hogy függetlenül az eljárás kimenetelétől, a külügyminiszter közleményben mindenképpen tájékoztasson bennünket arról, hogy június 2-át követően a statútum, illetve a megállapodás jelent‑e nemzetközi kötelezettséget Magyarország számára. Ezt a külügyminiszter kifejezett jogszabályi felhatalmazás nélkül is megteheti. Ez mindenképpen szolgálná a jogbiztonságot.

Áttérnék a jogi és alkotmányossági problémákra. Tegyük fel, hogy a felmondás visszavonása időben megtörténik, és a statútum, illetve a megállapodás június 2-át követően is nemzetközi kötelezettséget jelent Magyarország számára. Azonban, mint ahogy az Igazságügyi Minisztérium államtitkárának a felszólalásában is elhangzott, ettől még a statútum nem lesz Magyarországon alkalmazható. Egyrészt azért, mert kihirdetésére még törvényben nem került sor, másrészt azért, mert a statútumnak az államfőre vonatkozóan megállapított felelősségi szabályai nem összeegyeztethetőek az Alaptörvénnyel. Vagyis ahhoz, hogy a statútum valóban alkalmazható legyen Magyarországon, az Alaptörvény módosítására és a statútum kihirdetésére van szükség. Úgy gondolom, hogy ez nemcsak elvi probléma, hanem gyakorlati probléma is, szabályozást igényel, és az én megítélésem szerint logikusabb és szerencsésebb lett volna ezt egy csomagban kezelni, hogy lássuk, hogy az Alaptörvény és a római statútum közötti ellentétet a kormány, illetve a kormánytöbbség hogyan próbálja kezelni.

Végül rátérnék a politikai problémákra. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a politikai kérdés nem az, hogy a genocídium, a háborús bűncselekmények, az emberiesség elleni bűncselekmények, illetve az agresszió tiltott‑e a nemzetközi jog alapján, és a nemzetközi közösség egészének és annak minden tagjának hatékony és erőteljes fellépéssel kell együttműködnie azért, hogy a felelősöket bíróság elé állítsák. A kérdés az, hogy ennek a célnak az elérésére a Nemzetközi Büntetőbíróság a jelenlegi formájában a legalkalmasabb eszköz‑e, illetve, hogy egyáltalán erre a célra alkalmas-e.

Azt bizonyára önök is tudják, hogy a nemzetközi közösség ebben a kérdésben erősen megosztott. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának 5 állandó tagja közül 3 nem részese ennek az egyezménynek, ahogyan nem részesei olyan meghatározó országok sem, mint India, Indonézia vagy Törökország, az ázsiai országok többsége és az afrikai országok több mint fele nem részese ennek az egyezménynek. Tény azonban ‑ és én ezt nem akarom elhallgatni, mert ennek nagy politikai jelentősége van ‑, hogy az Európai Unió tagállamai közül mindegyik részese ennek az egyezménynek. Úgy gondolom, hogy ezt a tényt politikailag mérlegelni kell, ez fontos, és ezt a mérlegelést az Országgyűlésnek ma is el kell végeznie. Hangsúlyozom ugyanakkor, hogy ez nem jogi, hanem politikai mérlegelés. Az Európai Unió joga nem írja elő a Nemzetközi Büntetőbírósághoz való csatlakozást, az Európai Unió joga a Nemzetközi Büntetőbírósággal való együttműködést írja elő.

(10.10)

Ezt az együttműködést a Nemzetközi Büntetőbíróság tagságán kívül is végre lehet hajtani. Ugyanakkor, mivel az Európai Unió tagállamai közül mindegyik részese az egyezménynek, minden bizonnyal van egy erős politikai elköteleződés a Nemzetközi Büntetőbíróság mellett. Ez a politikai elköteleződés pontosan annyit ér, mint amennyit a Nemzetközi Büntetőbíróság határozatainak a végrehajtása melletti politikai elköteleződés jelent. Ennek a politikai elköteleződésnek a mélységéről szeretnék néhány információt megosztani önökkel.

A Nemzetközi Büntetőbíróság főügyésze elfogatóparancsot adott ki a hivatalban lévő izraeli miniszterelnökkel szemben. Ezzel az elfogatóparanccsal kapcsolatban a lengyel miniszterelnök azt a kijelentést tette, hogy amennyiben Netanjahu ellátogatott volna Auschwitzba a koncentrációs tábor felszabadításának 80. évfordulójára, akkor őt Lengyelországban nem tartóztatták volna le. Olaszország 2025 januárjában úgy nyilatkozott, hogy az Olaszországba látogató Netanjahut nem tartóztatnák le. Merz német kancellár 2025 márciusában úgy nyilatkozott, hogy megtalálnák a módját annak, hogy az izraeli miniszterelnök Németországba látogathasson. Az Európán keresztül átrepülő izraeli miniszterelnöknek rendszeresen légtérhasználati engedélyt ad: Franciaország, Olaszország és Görögország.

Ez is azt mutatja, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság bizonyos határozatainak a végrehajtásával szembeni politikai akarat legalábbis inog. Ennek pedig az az oka, hogy ezek az országok, amelyeknek európai elkötelezettségét és a nemzetközi jog védelme iránti elkötelezettségét senki sem kérdőjelezi meg, pontosan tudják, hogy ezzel a testülettel az utóbbi években valami nincs rendben. Ez a testület ugyanis politikai eszközzé vált, ez a testület elveszítette morális iránytűjét, és ez a testület hibás stratégiát követ akkor, amikor nem lezárt konfliktusokat kíván a nemzetközi jog alapján megítélni, hanem folyamatban lévő konfliktusokba kíván beavatkozni, és ez a beavatkozás igen gyakran nem elősegítője, hanem akadálya ezen konfliktusok lezárásának.

A Fidesz ezért döntött úgy, hogy ezzel nem kíván jogi és politikai közösséget vállalni, és ezért döntött a kilépés mellett. Ezek a megfontolások azóta sem változtak, és ezeket a megfontolásokat csak erősítik azok az érdekeink, amelyek egyes meghatározó kétoldalú államközi kapcsolataink magas szintű fenntartásához fűződnek. A kormánytöbbség természetesen hozhat ettől eltérő döntést, ennek az érveit és az ellenérveit itt érdemben mérlegelni kell. Mi egy ilyen döntést nem támogatunk.

Akárhogyan is döntsenek önök azonban, azt mindenképpen kérem, felhívom önöket arra, hogy a magyar kormány tisztázza a viszonyát Netanjahu miniszterelnök október 23-ai ünnepségekre történő meghívásával kapcsolatban, mert abban az esetben, ha önök a kilépési folyamat leállítása mellett döntenek, ez azzal a következménnyel jár, hogy az október 23-ai ünnepségekre Magyarországra látogató Netanjahu miniszterelnököt a magyar kormánynak és az állami szerveknek le kell tartóztatni, és úgy látom az előterjesztésből ‑ ellentétben Lengyelországgal, Olaszországgal, Németországgal ‑, hogy ez önöknek valójában szándékában is áll. (Novák Előd tapsolva: Így van!) Ebben az esetben viszont a meghívás valójában diplomáciai inzultus, ezt pedig mindenképpen elkerülendőnek tartom. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)