Tuzson Bence (Fidesz)

TUZSON BENCE (Fidesz): Elnök asszony, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Először is államtitkár úrnak, aki jelen van, szeretnék gratulálni a pozíciója elnyeréséhez, és jó munkát kívánni. Az interpellációm alapján azonban egyre inkább olyan kép rajzolódik ki, amikor a TISZA-kormány és Magyar Péter elsősorban Facebook-bejegyzésekkel kommunikál, és nem jogszabályalkotással reagál a társadalmat érintő kihívásokra. Amikor végre azonban azt látjuk, hogy valamilyen irányvonal rajzolódik ki, akkor azt is látnunk kell, hogy mindezeknek a célja nem más, mint az alkotmányos szervekbe vetett bizalom aláásása és a személyre szabott, olykor kicsinyes politikai bosszú.

Az elmúlt időszakban Magyar Péter ‑ először mint a TISZA Pártnak az elnöke és a későbbiekben pedig mint miniszterelnök is ‑, a törvényesen megválasztott közjogi méltóságokat nyilvánosan lemondásra szólította fel, illetve nyíltan megfenyegette őket, hogy a hatályos jogszabályok kereteit túllépve, ha kell, alaptörvény-módosítás útján el fogja távolítani őket a hatalomból. Olyan tisztségviselőkről beszélünk, akik a mandátumukat az Alaptörvényben és más jogszabályokban rögzített teljes felhatalmazás alapján, demokratikus legitimációjuk szerint nyerték el, és ez jogilag vitathatatlan.

Ezek közül is kiemelkedik a miniszterelnök Sulyok Tamás köztársasági elnökkel szembeni fenyegetése. Az Alaptörvény 12. cikke értelmében a köztársasági elnök személye sérthetetlen, ennek ellenére Magyar Péter felszólította őt lemondásra, és azt mondta, ha ő nem távozik önként a hatalomból, akkor akár alaptörvény-módosítással, illetve a szükséges jogszabály-változtatásokkal el fogja őt távolítani.

Mindezek alapján kérdezem miniszter asszonyt, államtitkár urat, hogy összhangban áll‑e a jogállamiság és az alkotmányosság elvével az a fajta nyomásgyakorlás, amely során egy politikai szereplő konkrét fenyegetést megfogalmazva, nyilvánosan lemondásra szólítja fel a közjogi méltóságokat, akik megbízatásukat teljes mértékben törvényes eljárás keretében nyerték el. Mennyiben egyeztethető össze mindez a jogbiztonság elvével, illetve nem ássa‑e alá a közjogi intézményrendszerbe vetett bizalmat, ha a miniszterelnök személyre szabott jogalkotás keretében, aktuálpolitikai érdekek alapján, konkrét személyek eltávolíthatósága érdekében helyezi kilátásba az Alaptörvény módosítását?

Korábban a jogászi szakmában már több alkalommal kifogás tárgya volt a személyre szabott jogalkotás. Ön szerint, akinek a minisztere a szakmájának egyik jeles képviselője, és aki nemrég dékán volt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), most meg Magyarország igazságügyi minisztere, elfogadható‑e ez az eljárás, és hogyan szolgálja mindez az alkotmányos intézmények stabilitását? Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz-KDNP soraiból.)