Csiszár Béla (TISZA)

CSISZÁR BÉLA (TISZA): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha már így elkezdte Lovkó képviselőtársam, én is egy kicsit oldanám a hangulatot. Nem tudom, hogy a filmek világában mennyire vannak otthon, de ha azt mondom, hogy Maverick, Goose, Iceman, Rooster, akkor, gondolom, megvan, hogy melyik filmről beszélek, ugye? (Nacsa Lőrinc: Top Gun!) Bingó! Hogy miért jön ez ide? Mert van egy olyan call sign, egy hívójel, amit szerintem mindenki ismer mostanában: „semmilyen számot nem tudok eltalálni évek óta” ‑ ezt pedig Nagy Márton ex gazdasági miniszterre szokták mondani.

Szóval, csak így ezek után röviden a törvénytervezetről. A törvénytervezet gazdasági helyzetelemzése világos képet ad arról, hogy milyen állapotban került átadásra a magyar költségvetés 2026 tavaszán. A szöveg szerint az előző kormányzat költségvetési gyakorlata fokozatosan elszakadt a valós gazdasági folyamatoktól, és a tervezés egyre inkább politikai szempontoknak rendelődött alá. Az előbb mondtam, hogy Nagy Márton a költségvetési előrejelzéseket nem tudta eltalálni ‑ ugye, innen jön a „semmilyen számot nem tudok eltalálni évek óta” hívójel ‑, és maga is elismerte egyébként ‑ nem tudom, emlékeznek‑e erre az interjúra ‑, hogy a számok politikai megrendelésre készültek, nem szakmai alapokon.

Ez a gyakorlat vezetett oda, hogy a papíron szereplő hiányadatok és a tényleges hiány között példátlan méretű szakadék alakult ki. A 2026-os költségvetés 3,7 százalékos hiánnyal került elfogadásra, miközben a valós hiány a törvénytervezet átvilágítása szerint 8,3 százalék lett volna. Ez a különbség mutatja meg legélesebben, hogy milyen állapotban adták át az ország pénzügyeit.

A törvénytervezet részletesen bemutatja, hogy a költségvetés miért vesztette el az iránytű szerepét. A gazdasági növekedésre vonatkozó előrejelzések évről évre irreálisak voltak. A 2026-ra tervezett 4,1 százalékos GDP-növekedés helyett a tényleges növekedés ennek kevesebb mint a fele lehetett volna. A 2025. évben is hasonló volt a helyzet: a tervezett növekedéshez képest 2 százalékponttal gyengébb teljesítmény született. Ahogy a törvénytervezet ezt hangsúlyozza, a gazdasági környezet már a tervezés pillanatában sem támasztotta alá ezeket az optimista számokat, mégis ezekre épült a teljes költségvetés.

(17.10)

A hiány elszállásának okai között a törvénytervezet felsorolja többek között az alábbiakat, a következőket: a kampányköltéseket és túlárazott állami szerződéseket, a kontrollálatlan kiadásokat, az uniós bírósági döntések miatti adóbevétel-kieséseket, az EU-s források irreális betervezését és további, előre nem tervezett kiadásokat. A törvénytervezet szerint a tételek együtt tették tarthatatlanná a költségvetést, és vezettek oda, hogy a hiány a valóságban kétszer akkora lett volna, mint amit a papír mutatott.

A törvénytervezet második része azt mutatja be, hogy hogyan kezdte el az új kormány a költségvetés stabilizálását. Az első hónapban megkötöttük az EU-s megállapodásokat, ezek 0,5 százalékponttal javították a hiányt; átalakítottuk a KEKVA-kört, a pénzügyi környezet javulása, a forint erősödése, a hozamok csökkenése újabb 0,1 százalékpontot javított, és 400 milliárd forintot értünk el a túlárazott és pazarló kiadások felszámolásával.

További 300 milliárd forint megtakarítás várható a szerződések felülvizsgálataiból és az állami működés észszerűsítéséből. A törvénytervezet így a valós örökség 8,3 százalékos hiánya mellett 7,5 százalékos hiánnyal számol, ami az első lépés a költségvetés hitelességének visszaállítása felé, és én ezt emelném ki, a költségvetés hitelességének visszaállítását.

Hangsúlyozzuk, hogy a felelős gazdálkodás nemcsak a hiány csökkenését szolgálja, hanem hosszabb távú gazdasági stabilitást is. A pazarlás megszüntetése, a korrupcióval szembeni zéró tolerancia és a beruházások rangsorolása mind azt a célt szolgálják, hogy a költségvetés újra kiszámíthatóbb és átlátható legyen. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)