Vitályos Eszter (Fidesz)

VITÁLYOS ESZTER (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Asszony! Ez a mai vita első ránézésre egy szervezeti kérdésről szól, arról, hogy a szakképzési centrumokban megszűnik a kancellári rendszer, és a jövőben a főigazgató egy személyben felel majd a szakmai és a gazdasági irányításért. A kormány mindezt egyszerűsítésként, a bürokrácia csökkentéseként és a gyorsabb döntéshozatal eszközeként mutatja be.

Csakhogy ez a mai vita nem szervezeti ábrákról kellene hogy szóljon, hanem arról kellene hogy szóljon, hogy hogyan képzeli el a TISZA-kormány és a TISZA Párt a magyar szakképzés jövőjét. Arról, hogy valódi problémákra keres‑e megoldást, vagy megint csak struktúrákat rajzol át. Láttuk ezt már a területi közigazgatásnál is.

A törvény indoklása szerint a jelenlegi kettős vezetési modell sikeresen működött. Ezt írják önök. Azt is olvashatjuk, hogy javult a gazdálkodás hatékonysága, erősödtek a gazdasági kapcsolatok, fejlődött az együttműködés a munkaerőpiaci szereplőkkel. Ha ez valóban így van, akkor tényleg őszintén kérdezem: miért kell átalakítani egy jól működő rendszert?

A választ ebben a törvényjavaslatban egészen biztosan nem találjuk meg. Nem látunk ugyanis hatásvizsgálatot, nem látunk összehasonlító elemzést, nem látunk adatokat arról, hogy a jelenlegi rendszer hol vallott kudarcot, illetve azt sem látjuk, hogy tulajdonképpen milyen problémát old meg ez a törvényjavaslat. Mindössze általános megállapításokat olvasunk arról, hogy egyszerűbb, kevésbé hierarchikus, rugalmasabb működés várható. Ezek azonban nem érvek, hanem remények. Egy ország teljes szakképzési rendszerének átalakítását nem lehet reményekre alapozni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A szakképzés rendkívül komoly kihívásokkal néz szembe, hiszen számos ágazat folyamatosan igényel újabb és újabb jól képzett munkaerőt. Ennek okán nem a szakképzési centrum vezetőinek átnevezése szükséges, hanem a képzési programok további fejlesztése lenne szükséges.

Ehhez képest miről szól ez a törvény? Arról, hogy ki lesz a főnök, arról, hogy megint megszűnik egy vezetői pozíció, arról, hogy más lesz a szervezeti felépítés, miközben egyetlen hang nem szól arról, hogyan lesz több jól képzett oktató, hogyan lesz korszerűbb a műhely, hogyan válik még vonzóbbá a szakmai pálya.

Többször hangoztatják, hogy az európai uniós források hazahozatala megtörtént ‑ vagy éppen most történik ‑, azonban a szakképzésben elérhető források felhasználásának elősegítése a minisztérium oldaláról egyáltalán nem történik meg. Nem készülnek olyan módosító javaslatok, amelyek a források felhasználásának gyorsításában segítenék a kedvezményezetti kört. Olyannyira nem történik ez meg, hogy hiába van az oktatásnak önálló szaktárcája, és a szakképzés tekintetében hiába van önálló államtitkárság, még sincs érdemi miniszteri kommunikáció a szakképzésben részt vevőkkel, ágazati képzőközpontokkal, igazgatókkal, akár diákképviseleti szervekkel vagy magukkal az oktatókkal.

(19.50)

Tisztelt Országgyűlés! A kormány azt állítja, hogy a főigazgatóhoz kerülő egységes felelősség gyorsabb döntéseket eredményez. Ez első hallásra logikusnak tűnhet, a valóság ennél azonban sokkal összetettebb. A mai szakképzési centrumok több intézményt, több ezer diákot, több száz dolgozót, jelentős költségvetést és nagyon komoly vagyongazdálkodást irányítanak. Egy ilyen összetett szervezet vezetése, azt gondolom, hogy önmagában is teljes embert kíván. Most pedig ugyanennek az embernek egyszerre kell majd oktatásszakmai vezetőnek, gazdasági vezetőnek, munkáltatónak, stratégának és fenntartói kapcsolattartónak lennie. Önök szerint ez valóban egyszerűsítés? Vagy inkább arról van szó, hogy egyetlen vezető vállára helyeznek minden felelősséget.

Mindezek mellett a jogszabálytervezetből kiolvasható, hogy a jelenlegi kancellár feladatköre kiegészül a jelenlegi főigazgatói feladatkörbe tartozó feladatokkal, azzal, hogy a jelenlegi főigazgatói feladatok ellátására a főigazgató-helyettes a miniszter egyetértésével megbízandó. A modern szervezetirányítás nem azt jelenti, hogy egy ember dönt mindenről, éppen ellenkezőleg: a jól működő szervezetekben világos felelősségi körök, ellenőrzési mechanizmusok és kiegyensúlyozott vezetői struktúra működik. A kancellári rendszer létrehozásakor éppen ez volt a cél: a szakmai és a gazdasági irányítás különválasztása, a kölcsönös kontroll és a pénzügyi fegyelem biztosítása. Most ezt a kontrollt szüntetik meg, és erre semmilyen meggyőző indokot nem kapunk a törvényjavaslatban.

Az indokolás szerint az új rendszer növeli majd az oktatók autonómiáját. Engedje meg, tisztelt miniszter asszony, hogy ezt kétkedéssel fogadjuk! Az autonómiát nem attól kapja meg egy oktató, hogy megszűnik a kancellár. Az autonómia ott kezdődik, ahol az intézmények valódi szakmai szabadságot kapnak, ahol beleszólhatnak a saját fejlesztési irányaikba, ahol kiszámítható finanszírozás áll a rendelkezésükre és ahol nem központilag döntenek minden jelentősebb kérdésről. Amíg ezek nem ebbe az irányba mennek, addig az autonómia pusztán jól hangzó politikai szólam marad.

Tisztelt Országgyűlés! A törvény módosítja az akkreditált vizsgaközpontok ellenőrzési szabályait is. Az ellenőrzés önmagában nem garancia a minőségre, hiszen a minőséghez naprakész tananyag kell, modern eszközök, jól felkészült oktatók, stabil finanszírozás és erős kapcsolat a gazdasági szereplőkkel; ezek nélkül a háromévenkénti ellenőrzés önmagában nem fog jobb szakembereket képezni.

Tisztelt Miniszter Asszony! A magyar szakképzés ennél többet érdemel, a magyar fiatalok ennél többet érdemelnek, a magyar vállalkozások pedig végképp nem szervezeti átalakításokat várnak, hanem jól képzett szakembereket. Mi azt szeretnénk, hogy a szakképzés további fejlesztése valódi szakmai párbeszédre épüljön, ezért tisztelettel kérjük, vonják be az oktatókat, az intézményvezetőket, a kamarákat és a munkáltatókat egyaránt, mert a magyar szakképzés jövője nem minisztériumi szervezeti ábrákon fog eldőlni, hanem az iskolák tanműhelyeiben, az osztálytermekben, a gyakorlati képzőhelyeken, ott, ahol a jövő szakemberei nap mint nap tanulnak. Ez a törvénymódosítás mindezekre a kérdésekre sajnos nem ad kielégítő választ. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)