Dr. Hankó Balázs (Fidesz)

DR. HANKÓ BALÁZS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Informatika, rendszer-üzemeltetés, webfejlesztés, épületasztalos, festő, díszfestő, víz-, gáz- és fűtésszerelő, szoftverfejlesztés ‑ Ipar 4.0. Hét szakma, hét olyan szakma, melyben kilenc alkalommal fiatal magyar szakképzős diák, 2023-ban Gdańskban, 2025-ben a dániai Herningben a szakmák Európa-bajnokságán aranyérmet szerzett. 2023-ban a csapatversenyben Európa, 2025-ben az Európai Unió harmadik legjobbja a magyar szakképzéses csapat volt. Gratuláció, elismerés a felkészítő oktatóknak, a diákoknak és a gyakorlóhelyeknek.

A magyar szakképzés nemcsak Európa, hanem a világ élvonalában is van. Az OECD munkaerőpiaci megfelelésének statisztikájában szintén bronzérmes a magyar szakképzés. Merthogy a magyar szakképzés olyan oktatást biztosít, amely a munkaerőpiac elvárásainak felel meg, amely így biztosít karrierlehetőséget a magyar fiataloknak.

Nem volt ez mindig így. Emlékszünk még, sokan így beszéltek a szakképzésről: nem vesznek fel sehova, elmész majd a szakmunkásképzőbe. Az elmúlt évek megújulásának köszönhetően a magyar szakképzés már nem B-terv; a szakmatanulás a hivatás meghatározója lett. Ma már ott tartunk, hogy nyolcadik után tízből hatan a megújult magyar szakképzést választják. És egyszerre vagyunk ott a hagyományos szakmák és az új, modern technológiák körében is Európa élvonalában, hiszen 2025-ben minden olyan szakmai Európa-bajnokságon, amelyben az informatika, a digitalizáció szerepelt, a magyar fiatalok szerezték meg az aranyérmet. Ez nem véletlen, ez az elmúlt évek sikereinek az eredménye. Mint ahogy az sem véletlen, hogy a nemzetközi ipari szereplők azért is választják Magyarországot, mert a magyar szakképzésből kikerülő fiatalok kiváló szakmaismerettel rendelkeznek. Történik ez így például Győrben az Audival, történik ez így például Debrecenben a BMW-vel, ahol a gyakorlóhelyek egybeépültek ezekkel a beruházókkal. A valós gyártási folyamatok az oktatás részévé váltak.

A szakképzésben így tehát reményeim szerint az elmúlt időszak szakmai irányai politikai vitán felül kellene hogy álljanak és követendő példát kellene hogy jelentsenek. Követendő tehát az, hogy a szakmát szerző fiatalok arányát emelni szükséges. A gyakorlati képzés és a duális képzés arányát emelni szükséges. A Műhelyiskola- és a Dobbantó-programot kiszélesíteni szükséges, hiszen ezek a felzárkózást segítik. A XXI. századi szakképzőiskola-fejlesztési programot szintén továbbvinni szükséges.

(19.00)

A digitalizációt tovább kell erősíteni, a szakképzési ösztöndíjrendszert tovább kell bővíteni, és folytatni kell az oktatók béremelését is.

Ezzel szemben a törvényjavaslat mire tesz javaslatot? Folytatja azt, amit az Alaptörvény tizenhatodik és tizenhetedik módosításával a kormány és a parlament TISZA-s többsége megkezdett. Vezetői megbízatásuk lejárta előtt kívánják a szakképzési centrumok vezetőit is eltávolítani. Igaz, hogy itt lesz pályázati eljárás, és nem úgy tesznek, mint a köztársasági elnökkel, akinek az Alaptörvény módosításának másnapján illegitim módon ért véget a megbízatása, vagy a miniszterelnöki és a képviselői megbízatás korlátozásánál, ahol a szabad választás lehetőségét korlátozzák.

Itt ugyan lesz pályázat, és köszönet a miniszter asszonynak, hogy tisztázta expozéjában azt is, hogy pályázhatnak azok is, akik eddig vezetők voltak. De ismerjük, milyen a pályázati gyakorlat. A pályázat nyertesét követően következik egy komment. Hogyan állunk most? Ma 320 ezren tanulnak a szakképző intézményekben, 226 ezren nappali képzésben vesznek részt; 24 ezer kiváló oktatónk van. Mégis, a pályázat kiírására, a pályázat elbírálására és a vezetőváltásra tanév közben, 2027. január 1-jével kerül sor, okozva ezzel jelentős bizonytalanságot, hogy a tanév közben változik meg a vezetési struktúra és a vezetői struktúra is.

Hova ez a nagy sietség? Kellenek a vezetői helyek a TISZA támogatóinak, vagy a múltat végképp eltörölni ideológiája a szakképzést is eléri? A tervezet a bizonytalanságot fokozza, hiszen az oktatási kormányzat más esetben is bizonytalanságot okozott, gondoljunk akár az egyházi iskolákra vagy akár a nyolcosztályos gimnáziumok jövőjére is.

Miért kell változtatni? Hiszen maga az előterjesztés is elismeri azt: a szakképzési centrumok működésének eddigi szakaszában a szakmai működés mellett kiemelt hangsúlyt kapott a térség gazdasági szereplőivel való együttműködés kialakítása, a centrum térségi munkaerőpiaci igényekkel harmonizáló működésének megvalósítása, a gazdálkodás hatékonyságának javítása, mely feladatok megvalósításához a jelenlegi kettős vezetés biztosított megfelelő alapot. Nem ugyanez a feladat a jövőben is a szakképzésnek, a munkaerőpiaci megfelelés biztosítása? Vagy elkanyarodunk egy olyan irányba, amelyet az Európai Unióban fogalmaztak meg, ahol a szakképzésben a soft skillek fejlesztésére kell a szakmai ismeret helyett nagyobb hangsúlyt fektetni? A munkaerőpiacnak és a munkaerőpiaci elvárásoknak a fiatalok lehetőségeivel való találkozása a legfontosabb.

A tervezet szerint a pályázat mellett egy másik jelentős strukturális vezetési váltást is meg akarnak valósítani, azaz az eddig különálló, de amúgy egymással együttműködésre kötelezett főigazgatói, szakmai, oktatási és gazdálkodási kancellári vezetést akarják egybeolvasztani, azaz olyan vezetőnek kell lenni, aki egyszerre kiváló oktatási és gazdálkodási szakember, ért az oktatás megszervezéséhez, a személyi kérdésekhez, a gazdálkodási, beszerzési infrastruktúra-fejlesztésekhez. Mindezen vezetőistruktúra-átalakítást érdemi szakmai vita nem előzte meg. S azt is jól tudjuk, hogy ez a típusú szakmai vezetési struktúra volt a régi modellben is.

Engedjék meg, hogy a TISZA Párt 1213 választási ígérete közül nézzük végig a szakképzésre vonatkozókat, melyek azok a pontok, ahol az eddigi gyakorlatnak megfelelően a továbblépés és az ígéret már meg is valósult. Egyetértünk abban, hogy a szakképzés rangjának, megbecsülésének visszaállítása megtörtént. Megtörtént úgy, hogy a szakképzést egyre többen választják, és ezt még tovább kell emelni. Ott tartottunk nyolc évvel ezelőtt, hogy tíz nyolcadikosból négyen, most már hatan, és valahol a munkaerőpiaci és a karrierlehetőségek metszetében a tízből hetes arány az, amely ideális lehet.

Ígéret az ágazati szakmai grémiumok rendszere is. Jelzem, ez is megvalósult. 21 ágazati készségtanács van, amely az iparral működik együtt, és folyamatosan modernizálja a képzéseket. A digitalizáció tekintetében is 871 digitális tananyag van, jellemzően a szakmai oktatásra. Ezzel valódi tudást biztosít.

Az átjárhatóságot pedig mi sem bizonyítja jobban, hogy a szakképzés és az egyetemek együttműködésének köszönhetően olyan képzési modelljei alakultak ki a technikumoknak és a technikumi rendszer bevezetésének, amelyből az elmúlt négy év alatt 82 százalékkal nőtt a szakképzésből a felsőoktatásba jelentkezők aránya. Különösen igaz ez a műszaki-informatikai, mérnöki területeken is.

Ígéret a duális gyakorlóhelyek rendszere, amely ma is létezik, és ma már minden második diák duális képzésben vesz részt. Igaz, ezt még tovább szükséges emelni. Ígéret a szakképző intézmények modernizálása. Az elmúlt évtizedben 488 milliárd forintból újult meg 250 ezer négyzetméternyi szakképző intézmény, és jött létre 150 ezer négyzetméternyi új gyakorlóhely is.

Az oktatók megbecsülését pedig jelzi az, hogy az elmúlt években ötször, két és félszeresére emelkedett a szakképzésben oktatók átlagbére, elérve ezzel a minimum 800 ezer forintot, melyhez az Európai Unió semmilyen támogatást nem biztosított, azaz ezt hazai költségvetési forrásból biztosította a kormányzat. Kérem, folytassák ilyen ütemben a bérfejlesztést, folytassák ilyen ütemben az intézményfejlesztést, és folytassák ilyen ütemben a szakképzés munkaerőpiaci igényeknek való megfelelését, hiszen a megújulás kulcsa veszne el azzal, ha ezektől az irányoktól eltérnének.

Erősítsék tovább a Műhelyiskola- és Dobbantó-programok kiszélesítését, melyre a rendelkezésre álló európai uniós program a jelenlegi 4 ezerről 20 ezerre tudja fölemelni mindazon fiataloknak számát, akik a Műhelyiskola- és a jól működő Dobbantó-programban részt tudnak venni, hiszen az elmúlt éveknek köszönhetően a szakképzésben a lemorzsolódás erőteljesen csökkent. A 2025-26. tanévre így már csak 4,72 százalékos volt, és 2025-re 9,3 százalékra csökkent a korai iskolaelhagyás, ami innentől az uniós átlagot elérte.

A szakképzés ösztöndíjrendszere pedig egyedülálló. Ezért tovább érdemes erősíteni azt, hiszen az első években 8-16 ezer, azt követően 59 ezer, a duális képzésben szja-mentesen akár 168 ezer forintos munkabér is biztosítható a fiataloknak, nem beszélve a 300 ezer forintos pályakezdésről vagy a munkáshitelről. Jelenleg 170 ezer szakképzéses diák részesül valamely ösztöndíjban.

Összegezve: ma a magyar szakképzés Európa élvonalában van. Az elmúlt évek megújítása sikeres irány. Egyre többen választják a szakképzést. Nő az ipari partnerek száma, és folytatható tovább ez a sor. Nem a tanév közbeni, sürgető politikai okból történő vezetőváltásokkal kellene foglalkozni, hanem azzal, hogy ősztől hogyan lehet tovább emelni az oktatói béreket, a diákösztöndíjakat, folytatható a XXI. századi szakképzési fejlesztési program, a tananyag megújítása, és hogyan bővüljenek tovább a duális képzés feltételei.

A múltat végképp eltörölni ideológia és a politikai tisztogatás helyett a szakképzésben tanuló diákok sikere legyen a legfőbb törvény, mint ahogy az elmúlt években elért eredmények alapján bizonyíthatóan ez így történt. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)