Dr. Bugya László (TISZA)

DR. BUGYA LÁSZLÓ, a TISZA képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium által T/438. számon benyújtott, a szakképzésről szóló 2019. évi LXXX. törvény módosításáról szóló javaslat lényegi elemeit viszonylag könnyű összefoglalni. A szakképző intézményekben 2027. január 1-jét követően megszűnik a duális vezetés. A kancellári pozíció a törvény erejénél fogva szűnik meg, míg a főigazgatói posztokra a minisztérium szeptember hónapban pályázatot ír ki, mely pályázat után a szakmailag legalkalmasabb pályázók január 1-jét követően irányíthatják a szakképzési centrumok életét, működését. Munkájukat a szakmai főigazgató-helyettes és a gazdasági vezető fogja közvetlenül segíteni. Kibővül az oktatói testületek véleményezési joga, mivel az igazgatói pályázatok vezetői programjáról ezen közösségek véleményt formálhatnak a jövőben.

A törvény módosításával egy időben sor kerül a szakképzésről szóló törvény végrehajtásáról szóló 12/2020. (II. 7.) kormányrendelet módosítására is, mely ezután lehetőséget biztosít a szakképzési centrumok iskoláinak igazgatóiból álló szakmai kollégium részére, hogy 15 napos határidővel véleményezhesse a főigazgató vezetői programját. Ez a változás fontos garancia is egyben, hogy valóban szakmai alapon sikerüljön meghozni a vezető kiválasztásáról szóló döntést, ugyanakkor komoly lehetőség arra is, hogy valamennyi intézmény igazgatója megismerje a jelölteket, azok szakmai felkészültségét, jövőbeni terveit.

Az előterjesztő minisztérium az elmúlt hét év tapasztalatainak figyelembevételével, a társadalmi-gazdasági folyamatok következtében a szakmai érvek előtérbe kerülése szándékával teszi meg módosító javaslatát, egyúttal azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a szakképzési centrumok vezetési struktúrájának egyszerűsödése, a döntési mechanizmusok letisztulása mellett sikerüljön egy támogató és nem egy adminisztratív vezetést létrehozni a centrumok élén. A tapasztalatok alapján ugyanis egyértelmű, hogy a centrumok nagy részében a vezetés, illetve a központi munkaszervezet eltávolodott az iskolától, gyakran az igazgatók, intézményvezetők megkérdezése nélkül, az iskolák bevonásának mellőzésével születtek meg stratégiai döntések. Az új vezetési struktúra a jogalkotó szándéka szerint közvetlenül részese lesz a centrumhoz tartozó iskolák mindennapjainak.

A módosítás tartalmazza továbbá, hogy az akkreditált szakképzési vizsgaközpontok ellenőrzési időszaka három évre módosuljon, és ne kelljen egy év után újabb akkreditációs eljáráson átesni.

Melyek azok a fő tényezők, amelyek az előterjesztőt motiválták a módosítások előkészítésére? A szakképzésben az integrációs törekvések elindítása az európai uniós tagságunk körüli évekre nyúlik vissza. 2004. május 1-jét követően az uniós pályázatok nagy része már olyan feltételekhez kötötte a források elnyerésének és lehívásának lehetőségét a szakképzésben, melyek során a szakképző iskolák, gyakorlati képzőhelyek, illetve felsőoktatási intézmények együttműködésére alapozó úgynevezett térségi integrált szakképző központok jöttek létre. Ez a konstrukció azonban nem vagy csak nagyon kevés helyen vált be. A források általában a konzorciumi partnerek közül csak egy helyre koncentrálódtak, a nagyobb tanműhely-rekonstrukcióhoz nem társult a logisztikai fejlesztés, a tanulók utaztatási lehetőségeinek biztosítása.

A széttagolt fenntartói háttér sem kedvezett még ekkor a szakképzési integrációnak, hiszen a szakképző iskolák egy része közvetlenül önkormányzati, másik nagyobb része viszont megyei fenntartásban volt, nem mindig azonos érdekek mentén történt a források felhasználása.

A 2010-es évek elején aztán jött a szakképző iskolák számára talán az elmúlt 35 év egyik legsötétebb korszaka, hiszen a magyar oktatási rendszer elleni merénylet, a Klebelsberg Központ létrehozása a szakképzés helyzetét is jelentős mértékben rontotta.

(18.50)

A KLIK megyei szervezetei lettek a szakképző iskolák fenntartói 2013 és 2015 között, amikor is keveredett a meg nem értés, a rosszindulat és a szakmai dilettantizmus a szakképző iskolák irányába. Hiszen a Klebelsberg megyei szervezeteinek élére általában a köznevelésből érkező embereket helyeztek, akik nem értették vagy nem is akarták megérteni a szakképzési rendszer sajátosságait. 2015. július 1-jétől alakultak meg a szakképzési centrumok megyénként és a fővárosban is, hogy területi alapon szerveződve, adott térség munkaerőpiaci igényeihez igazodva szervezzék meg a szakképzést, megszüntetve az esetleges párhuzamosságokat, a gazdálkodó szervezetekkel szorosabbra fűzve a kapcsolatot. A centrumok működési feltételei azonban nagyon eltérőek voltak és azok ma is, hiszen a nagyobb városok, ipari központok centrumai és az azok iskoláiban oktatott diákok jóval szélesebb lehetőségekhez jutottak és jutnak ma is, míg a nehezebb sorsú területeken lévő szakképzési centrumok iskolái és oktatói sok esetben a szociálishátrány-kompenzációs feladatokkal kell hogy megküzdjenek.

2015 júliusa és 2019 februárja között a szakképzési centrumok élén egyszemélyi vezetés volt, a főigazgatóhoz volt telepítve minden irányítási, ellenőrzési jogkör és hatáskör. A főigazgató munkáját szakmai főigazgató-helyettes és gazdasági vezető segítette. A szakképzési törvény módosításával 2019. március 1-jével jelent meg a szakképzési centrumokban a duális vezetés, melynek indoklása Pölöskei Gáborné akkori szakképzésért felelős helyettes államtitkár asszony szerint a következő volt, idézem: „A kancellári rendszer bevezetése a szakképzésben is a felelős, átlátható és professzionális gazdálkodást szolgálja. Ez a modell már a felsőoktatásban bevált, bizonyított. A kormány célja, hogy a magyar fiatalok a munkaerőpiacon keresett szaktudással és képesítéssel kerüljenek ki a szakképzésből. A kancellári rendszer bevezetése eredményesen támogatja a centrumok főigazgatóit elsődleges feladatuk ellátásában, az intézmények oktatási színvonalának hatékony felügyeletében. A pályázati úton kiválasztott, felkészült kancellárok az intézmények menedzserszemléletű működését biztosítják, a szakmai tevékenységet gazdasági eszközökkel támogatják.” És jön a lényeg: „A rendszer bevezetése garanciát jelent a közpénzekkel való felelős, átlátható és elszámoltatható gazdálkodásra is.”

Az elvek tehát nagyon szépek voltak, de a megvalósításba rengeteg hiba csúszott. Egyrészt a mellérendeltség a főigazgató és a kancellár között nem mindenütt valósult, valósulhatott meg, hiszen minden, a költségvetést érintő főigazgatói döntéshez kell, illetve kellett a kancellár ellenjegyzése is, azaz a kancellár bármilyen főigazgatói szakmai döntést meg tudott akadályozni. Másrészt az iskolák működésében is zavarokat okozott, hogy az oktatók munkáltatóijog-gyakorlója a főigazgató, míg a technikai és egyéb foglalkoztatottak munkáltatója közvetlenül a kancellár, azaz extrém esetben az a helyzet is előfordulhat, hogy az udvarost az iskola igazgatója nem utasíthatja, csak külön kancellári engedéllyel. De ami leginkább torzította, torzítja a rendszert, az az, hogy a kancellári pozíciók elnyeréséhez komoly politikai lojalitásra volt, illetve van szükség. Az említett nemes célok ‑ menedzserszemlélet, kiemelkedő szakmaiság ‑ helyett sok esetben többet nyom, nyomott a latban, hogy van‑e az illetőnek Fidesz-KDNP-s kötődése, esetleg valamilyen politikai közfeladata.

Sokat elárul a kancellári rendszer működéséről és kiválasztási elveiről, hogy a 41 szakképzési centrum, valamint 5 agrárszakképzési centrum kancellárjainak mintegy 40 százaléka a Fidesz-KDNP színeiben aktívan politizál vagy április 12-éig politizált, vagy önkormányzati képviselői, vagy megyei közgyűlési képviselői, vagy polgármesteri pozíciót tölt be, vagy csak szimplán alapszervezeti elnök vagy párttag. Nem csoda tehát, hogy a szakképzésben dolgozó kollégák az elmúlt években gyakran érezték úgy, hogy a centrumok a Fidesz választókerületi elnökeinek terepévé váltak, ahol még a portás kiválasztása is úgy működött, hogy a vk-elnöknek arra rá kellett bólintania. Gyakran kellett a kollégáknak ajánlóíveket aláírni, szórólapokat terjeszteni, sőt nemzeti konzultációs íveket leadni is.

A szakképzésben dolgozó mintegy 25 ezer oktató és mintegy 10 ezer egyéb foglalkoztatott joggal várja el, hogy a rendszerváltás történjen meg a szakképzésben is. Elegük van a megaláztatásból, az információhiányból, a haveri vállalkozóknak kiszórt felesleges tíz- és százmilliókból. Szemléletváltásra van szükség a szakképzésben és a köznevelésben, ez pedig csak teljes megtisztulással lehetséges. A megtisztulás első feltétele, hogy a szakmailag és emberileg legalkalmasabb jelöltekből legyenek főigazgatók, akik a teljes közösség bizalmát élvezve szervezhetik újjá a szakképzési centrumokat. Ezért kérem képviselőtársaim támogatását a törvénymódosítás elfogadásához. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárt soraiban.)