Borics Mihály (TISZA)

BORICS MIHÁLY (TISZA): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor az emberek védelméről döntünk, nem az intézmények elnevezése vagy a szervezeti hagyományok jelentik a legfontosabb szempontot. Azt kell mérlegelnünk, hogy egy adott rendszer képes-e gyorsan, szakszerűen, kiszámíthatóan cselekedni, ha veszélyhelyzet alakul ki.

A most tárgyalt előterjesztés abból indul ki, hogy az állami szervek közötti együttműködések egyszerűbbé és közvetlenebbé válnak. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján ugyanis több területen is átfedések, nehezen követhető hatásköri határok és szükségtelenül bonyolult döntési folyamatok alakultak ki.

A Terrorelhárítási Központ 2010 óta működik, az Országgyűlési Őrség pedig jelenlegi formájában 2013-ban kezdte meg tevékenységét. Mindkét szervezetnél felkészült szakemberek dolgoznak, akiknek tudására a jövőben is szükségünk lesz. Az átalakítás ezért nem a feladatok vagy a szakmai állomány felszámolásáról szól. A Terrorelhárítási Központ felderítési feladatokat végzett, de önálló nyomozati jogkörrel nem rendelkezett, ezért ügyeit más rendőri szerveknek kellett átadnia, az Országgyűlési Őrség személyvédelmi és objektumvédelmi feladatai pedig jelentős részben párhuzamosak voltak a rendőrség feladataival, mindeközben az őrség irányítása és rendészeti alkalmazása egyetlen politikai tisztségviselő, a házelnök kezében összpontosult.

A parlamenti sajtó korábbi hozzáférésének korlátozása miatt az Emberi Jogok Európai Bírósága is jogsértést állapított meg, az utóbbi időben pedig belső vezetési és szervezeti problémák is felszínre kerültek. A javaslat ezekre a tapasztalatokra ad szervezeti választ. Nem szünteti meg a terrorelhárítást, a személyvédelmet vagy az Országház védelmét.

(21.30)

A feladatokat, a speciális képességeket és a szakembereket megőrzi, de egységesebb irányítás és egyértelműbb felelősségi rend alá helyezi.

Az ellenzék alapvető tévedése, hogy a szervezetek önállóságának megszüntetését a biztonsági feladatok megszüntetéseként próbálja beállítani. Ez egyszerűen nem igaz. Különösen hiteltelen, amikor éppen azok féltik most a rendvédelmi dolgozókat, akik éveken keresztül nem akarták észrevenni a hatásköri átfedéseket, a rendvédelemben szolgálók panaszait, a bíróságok által megállapított jogvédelmi hiányosságokat és a politikai irányítás túlzott koncentrációját. A rendvédelmi szervezetek nem lehetnek politikai jelképek, és az állomány tagjait sem szabad egy elhibázott szervezeti modell védőpajzsaként használni. Az ellenzéknek nem az intézménynevekhez, hanem az állampolgárok biztonságához kellene ragaszkodnia.

Ez a javaslat nem új rendőri jogosítványokat teremt, hanem világosabbá, gyorsabbá és hatékonyabbá teszi a működést. Szeretném ismételten kihangsúlyozni, hogy a terrorellenes fellépés, a védett személyek biztosítása, valamint az Országház és a parlamenti munka zavartalanságának garantálása továbbra is kiemelt állami feladat marad. Ami megváltozik, az e feladatok szervezeti elhelyezése és vezetési rendszere. Az átalakítással megszűnhetnek a párhuzamos működésből eredő nehézségek, rövidülhet a döntésekhez szükséges idő, és egyértelműbbé válhat, hogy egy adott helyzetben kit terhel a cselekvés felelőssége.

Ezért kérem képviselőtársaimat, hogy pártpolitikai megfontolások helyett az ország biztonságát, az érintett dolgozók szakmai jövőjét tartsák szem előtt, és szavazataikkal támogassák az előterjesztést. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)