Gajda Attila (TISZA)

GAJDA ATTILA (TISZA): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! 2024-ben azért csatlakoztam a TISZA-hoz, jelentkeztem az oktatási munkacsoportokba, mert több évtizedes tanári és intézményvezetői tapasztalatommal szerettem volna hozzájárulni a sok sebből vérző oktatási rendszerünk megújításához, az oktatási intézményeket megbénító rendőri és uradalmi hozzáállás, a lelki terror, szakmaiatlanság megszüntetéséhez.

Vesszőparipám a tehetséggondozás, szerintem kivételes fontosságú nemzeti ügy kell hogy legyen. Kiváló kollégákkal hónapokon át dolgoztunk azért, hogy olyan oktatási rendszert építhessünk, amely valóban egy egészséges társadalom alapja, motorja. Éppen ezért különösen fontos számomra az előttünk fekvő törvényjavaslat, amely a folyamat egyik első lépése. Lényege a szabadság és a méltóság visszaadása a szakmának, a hivatásomnak. Hiszem, hogy enélkül nem lehet értékmentő munkát végezni.

(19.20)

A köznevelés csak akkor lehet valóban eredményes és hatékony, ha az iskola nem végrehajtó hivatal, kifizetőhely, hanem szakmai közösség. Olyan közösség, amelyben az igazgató vezető a szó valódi értelmében is, a nevelőtestület partner, a pedagógus pedig felelős szakember. E javaslat megerősíti a nevelőtestületek szerepét. Ki ismerné jobban egy iskola működését, mint ők? A pedagógusok véleményének meghallgatása nem formalitás, hanem a jó vezető kiválasztásának legjobb garanciája. A kollégák teljes bizalmát élvező igazgató munkáltatói jogkörének bővítése szintén kulcsfontosságú.

E törvénytervezet értelmében a tankerületi fenntartású intézményekben az érdemi személyi döntéseket ismét az igazgató hozhatja meg. A tankerületnek szakmai tanácsadó szerepet kell teremteni, így támogatva az igazgató szakmai munkáját.

Egykori intézményvezetőként pontosan tudom, milyen nehéz döntéseket hozni, úgy felelősséget vállalni egy iskola működéséért, hogy közben a legfontosabb személyi döntéseket nem ő maga hozza. Ez azért különösen sarkalatos kérdés, mert az oktatás sikerének kulcsa mindig, még mindig maga a pedagógus. Hiába van csodálatos oktatási reform, és lehet a finntől is jobb modellünk, hiába a sok módszertani innováció, a korszerű tananyag, a jól felszerelt tanterem, márpedig a nap végén a pedagóguson áll vagy bukik az egész történet. Csakis a pedagógus-központú oktatás lehet valóban gyermekbarát, gyermekközpontú.

A megfelelő személy kiválasztása természetesen csak az első lépés ebben a folyamatban, nélkülözhetetlen, hogy a pedagógus ne veszítse el a motivációját. Ehhez elengedhetetlen az is, hogy támaszkodhasson az intézményi rendszerre, kötelességei mellett a jogai is megillessék.

Az értelmiség ismérve, hogy van véleménye, és annak hangot is ad. A kritikus gondolkodásra való nevelés hiánya az egyik legnagyobb hibája az elmúlt évek oktatási rendszerének. E törvényjavaslat helyreállítja a köznevelésben dolgozók kollektív munkaügyi jogait, hiszen a sztrájkjog nem kiváltság, hanem alkotmányos alapjog.

Természetesen a gyermek érdekei minden körülmények között elsődlegesek, ezért a még elégséges szolgáltatás fenntartását mi is szükségesnek látjuk, ugyanakkor annak mértéke nem lehet olyan, mint az előzőekben, hogy teljesen kiüresítse a sztrájkjogot. E törvényjavaslat világosan meghatározza a még elégséges szolgáltatás tartalmát, kiszámítható szabályokat teremtve minden érintett számára.

Meggyőződésem, hogy e törvényjavaslat a folyamatban lévő szemléletváltás kiemelt mutatója. Széles körű egyeztetés keretében született meg, és a legfontosabb üzenete, hogy ismét bízunk az iskolákban, az ott dolgozó szakemberekben, biztosítjuk a nevelési-oktatási intézmények szervezeti, szakmai és gazdasági autonómiáját, mert hisszük, hogy a helyi közösségek ismerik legjobban a saját igényeiket, lehetőségeiket. A helyi problémákat a problémák születésének helyében kell megoldani.

Szabadság és méltóság, bizalom és megbecsültség, ezért a törvényjavaslatot teljes meggyőződésemmel támogatom. Kérem képviselőtársaimat is ugyanerre. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárt soraiban.)