Molnár Zoltán (TISZA)

MOLNÁR ZOLTÁN (TISZA): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd kezdjem rögtön azzal, hogy mennyire jó érzés volt az elmúlt hetekben megélt válságban is magyarnak lenni. A közös célért való összefogás, az önmegtartóztatás és a jövőért való kitartó tenni akarás járta át napjainkat.

Elmondhatatlanul hálás vagyok a felelősségteljes magyarok millióinak, akik a kormány első hívó szavára felfigyeltek és példát mutattak önmérsékletből, összefogásból, cselekedni akarásból. Hiszem, hogy ez tesz minket büszke európai nemzetté. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Minden megawatt, minden csepp víz számított. Megcsináltuk! Ma újraindulhatott az egyik paksi turbina visszakapcsolása, estétől pedig a második blokk 3-as turbinája is újra termelhet. Ez közös eredmény, közös öröm, mindannyian büszkék lehetünk magunkra.

A büszkeség mellett azonban aggodalmam nem csillapodott, és biztos vagyok benne, hogy képviselőtársaim több területen is hasonlóan éreznek velem. Vajon még milyen csontvázak dőlnek ki, vagy éppen milyen, minden képzeletet felülmúló, közpénzen megvásárolt luxusra derül fény, miközben az elmúlt hetek megmutatták: a klímaváltozást, természeti adottságainkat, vizeink biztonságát és energiaellátásunkat teljesen figyelmen kívül hagyó döntések sorozatai születtek és létfontosságú beruházások maradtak el.

Milyen csapdákat hagytak még maguk mögött, amelyekkel minden magyarnak fájdalmat fognak okozni generációkon át? Mi derül még ki a gázellátás, a vízgazdálkodás, az atomenergetikai fejlesztések elmaradása kapcsán? Mit hanyagoltak el a kizsigerelt egészségügyben, a közösségi közlekedésben, az oktatási rendszerben? Mit játszottak át haveri köröknek látszateredményekért cserébe, ami most, amikor igazán baj van, recsegve-ropogva omlik össze.

A klímaváltozást Európa-szerte komolyan vették az országok; mindenhol megindultak a fejlesztések, beindult a felkészülés. Mi, magyarok, az elmúlt hetekben átélhettünk egy olyan eseménysorozatot, amiben jócskán voltak egészen szívszorító történetek. Ez az időszak megmutatta, hogy ebből tanulnunk kell. Magyarország jövője nem eshet áldozatul az elsíbolt közvagyonnak és a most fájdalmasan hiányzó energetikai fejlesztéseknek.

De a mi történetünk nem így fog végződni. Az új forgatókönyv a következő: feltárjuk a hiányosságokat. Bármennyire kreál konteókat a Mi Hazánk, bármennyire tagadja a valóságot a Fidesz-KDNP, a magyar emberek április 12-én kinyilatkoztatták, hogy a TISZA-t és Magyar Pétert szeretnék, hogy vezesse az országot, és ebben a nehéz helyzetben jelesre vizsgázott a kormány. (Nagy taps a kormánypárti padsorokban.) Közel 2500 önkéntesünk 350 helyen több mint egymillió liter vizet osztott ki.

Utána megtaláljuk az elmúlt évek hanyagságának felelőseit, és nekik számolniuk kell tetteik következményével. Nekikezdünk a romok eltakarításának. Első lépésben elindítjuk a 868 milliárd forintos energiafejlesztési programot Magyarország energiabiztonságágának megerősítésére. Az ebből az összegből megvalósuló energiatárolókapacitás-bővítés az egyik kulcsterület. A villamosenergia-hálózat korszerűsítése szinte a nulladik lépésnek tekinthető, aminek ilyen szintű elhanyagolása történelmi bűne az orbáni korszaknak.

Az országos vízmegtartó program elindításának szükségességét minden, józan ésszel gondolkodó honfitársunknak be kell látnia, hiszen a jövő nem a víz elvezetéséről, hanem a víz megtartásáról fog szólni. Megismerve az Orbán-kormány gazdálkodásának hiányosságait, elemzünk-tervezünk, és végre is hajtjuk a magyar gazdaság történetének egyik legjelentősebb fejlesztési sorozatát.

A forgatókönyv tehát elkészült, az erőforrásaink rendelkezésre állnak, a megvalósításban pedig legjobb tudásunk és felkészültségünk szerint vágunk bele. A választópolgárok döntő többsége, a TISZA-frakció teljes mellszélességgel támogatja a kormányt a szükséges fejlesztések megvalósításában. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)