Dr. Bóka János (Fidesz)

DR. BÓKA JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Jó dolog és örülök annak, hogy az energiaválságról, illetve annak kezeléséről ma az Országházban tudunk vitatkozni; erre a múlt héten nem került sor. Általában a miniszterelnök a napirend előtti felszólalásában - a házszabály rendelkezései szerint - rendkívüli esetekről számol be, érdekes mód a múlt héten ezek szerint nem volt olyan rendkívüli eset, amelyről az Országházban be kellett volna számolni. Az azt megelőző héten is szólt a miniszterelnök az Országgyűléshez, akkor egy szóval sem említette azt, hogy olyan energiaválság fenyeget, ami adott esetben akár a Paksi Atomerőmű teljes leállásához is vezethet. De ma erről végre beszélhetünk, és úgy látom, zajlik egy túlnyomórészt politikai, kis részben szakmai vita arról, hogy hogyan készülhet föl Magyarország a hasonló válsághelyzetek elkerülésére.

Szeretném megköszönni a magyar embereknek, mindazoknak, akik önkorlátozással kevesebb vizet és kevesebb áramot fogyasztottak, és szeretném megköszönni a magyar vállalkozásoknak, amelyek visszafogták a fogyasztásukat azért, hogy az energiaellátás stabilitását biztosítsák, és ezzel a kormány helyett megvédték az országot. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.) Ezt az energiaválságot ugyanis a magyar emberek oldották meg. (Pócs János: Úgy van!)

Az a helyzet, hogy az elmúlt ciklusokban a magyar kormányoknak jórészt sikerült a hasonló helyzeteket elkerülniük, ha pedig krízis köszöntött be, akkor a magyar emberek tudhatták, hogy számíthatnak a kormány segítségére. Most ennek éppen az ellenkezője történt: amikor a válság a legsúlyosabb pontjához ért, akkor a magyar kormány és Magyarország miniszterelnöke ránézett a magyar emberekre, ránézett a magyar cégekre, ránézett az energiaszolgáltatókra, ránézett a szomszédos országokra, széttárta a kezét, és azt mondta, hogy segítsetek. (Magyar Péter: Nem szégyelled magad?) Ez volt a kormány válságkezelése. Szerencsére a magyar emberek megértették ezt a segítségkérést és segítettek, és ezért a legnagyobb elismerés és a hála hangján lehet csak erről beszélni a mai napon is.

Ez a válság elkerülhető lett volna. (Ruff Bálint: Ez biztos. - Közbeszólások, derültség, taps a TISZA soraiban. - Pócs János: Elnök asszony most nem szól rájuk?) Ez a válság elkerülhető lett volna (Zaj. - Az elnök csenget.), Magyar Péter maga is felvázolta ennek egyik útját. Ez szerintem nem járható út, bár higgye el, miniszterelnök úr, én is sokkal nyugodtabb lennék akkor, ha ön folytatná a nyaralását Antalyában, és Orbán Viktor kezelné ezt a válságot. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból. Közbeszólások a TISZA soraiból.) De a kormányzás felelősségét a magyar emberek önre és a TISZA-kormányra testálták, önök pedig az utolsó utáni pillanatban ébredtek rá, hogy baj van. Erre hetekkel, hónapokkal korábban is felkészülhettek volna, de nem ezt tették. (Balogh Mihály: 16 évig mit csináltatok? - Nagy Ervin: Ráparancsoltak a vízre, hogy emelkedjen. - Zaj a TISZA soraiban.)

Azt már a miniszterelnök úr is látta május elején, hogy kiemelkedően veszélyes aszályhelyzet fenyeget, és fel is kérte a környezetvédelmi minisztert, hogy cselekvési tervet készítsen elő. Erről a tervről és annak végrehajtásáról azóta sem hallottunk. Június 27. óta Paksot többször le kellett szabályozni a vízszint és a vízhőmérséklet miatt. Ezek már olyan jelek voltak, amik a kormány számára azonnali cselekvést irányoztak volna elő. De a kormány nem ezzel volt elfoglalva, hanem a politikai tisztogatásokkal - amit, úgy látom, a miniszterelnök úr továbbra is nagy lelkesedéssel kíván folytatni -, a hatalmi önkény kiépítésével és Facebook-kormányzással.

Valószínűleg a múlt tekintetében nem fogunk konszenzusra jutni, erről egy politikai vita fog zajlani. Én a magam részéről úgy gondolom, hogy talán egy kormány nagyobb eséllyel kezdhet a válság kezeléséhez, ha az energetikával vagy a vízügyekkel foglalkozó minisztériumnak van, mondjuk, szervezeti és működési szabályzata, és tudjuk, hogy ki miért felelős. Valószínűleg nagyobb eséllyel fog neki egy kormány a válságkezelésnek, ha az MVM-et nem fejezi le a válság előtt egy héttel, ha van területi közigazgatásért felelős államtitkár, ha fel tudnak állni a területi védelmi bizottságok, mert mondjuk, a Duna menti megyéknek van kormánybiztosa, vagy például van nagykövetünk Szlovákiában és Szerbiában - ahol nincsen -, vagy ha nemcsak a vízügyért felelős államtitkárról tudunk hallani, hanem esetleg tőle is tudunk hallani valamit a válság legnehezebb napjaiban.

Szóval a kormány ezt a válságot kommunikációs kérdésnek tekintette és kommunikációs módon kezelte, válságkezelés helyett válságkommunikációt folytatott, és meglepő módon a válságnak az önök értelmezésében pontosan akkor lett vége, amikor a válsággal kapcsolatos bejegyzések, Facebook-bejegyzések interakciószámai jelentős mértékben csökkenni kezdtek. (Közbeszólás a TISZA soraiból: Micsoda?) Tehát a múlttal kapcsolatban nem fogunk tudni konszenzusra jutni; én nem adom fel a reményt, hogy a jövő tekintetében konszenzusra jussunk.

Ha önök beruházni akarnak a hálózatbiztonságba a jövőre nézve, ez jó ötlet. Az előző ciklusban 500 milliárd forint forrást biztosítottunk erre, ha önök ezt tovább akarják bővíteni, ez jó ötlet. Jó ötlet az is, hogy a napelemekhez kapcsolódó tárolókapacitásokat bővítik. A 2027. év végéig a már meghozott kormányzati intézkedéseknek köszönhetően 1400 megawattnyi tárolókapacitás épülhet ki. Van 400 ezer elbírált pályázat, azt javaslom, fizessék ki, van 90 ezer pályázat, amely elbírálás előtt áll, javaslom, ezt bírálják el. Ilyen egyszerűek ezek a dolgok. (Zaj a TISZA soraiban.)

Ha pedig az aszálykárról beszélünk, akkor érdemes a kormányon belül talán a pénzügyminiszter úrral is beszélni. Közérdekű adatigénylés keretében lekértük azokat a döntéseket, amely kötelezettségvállalások a Pénzügyminisztérium jóváhagyásával kapcsolatosak az utóbbi hónapokban. Javaslom, akkor a kormány vitassa meg, hogy a pénzügyminiszter miért nem engedélyezte a Bácska vízpótlásával kapcsolatos 514 millió forintos projekt első fázisát, miért nem engedélyezte a Dong-érrel és a Kőrös-érrel kapcsolatos beruházás 735 milliós forrását vagy a Tiszaderzs-Tiszaszőlősi Holt-Tisza síkvidéki tározó kiépítésével kapcsolatos 304 milliós forrást. Ezek mind olyan kérdések, amelyek a jövőre nézve fontosak.

(14.10)

De a jövővel kapcsolatban van egy még nagyobb kérdés. Vannak, akik a kormánynál sokkal tudatosabban igyekeznek ezt a válságot kihasználni. Hallottuk már az önök holdudvarához tartozó elemzők kijelentéseit arról, hogy a rezsicsökkentés káros, nem folytatható, és most végre van lehetőség arra, hogy szakítsanak ezzel a gyakorlattal. Az elmúlt tizenkét évben minden válságot a rezsicsökkentés megőrzésével kezeltünk, olyan válságokat is, ahol a gáznak a háromszorosa, a villamos energiának kétszerese volt a mostanihoz képest az ára.

A kérdés az, hogy a rezsicsökkentést, aminek hatására jelentősen csökkent azok száma, akik rezsihátralékosok vagy nem tudják kifűteni a lakásukat, meg tudja-e és meg akarja-e őrizni a kormány. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Az ön kormánya, miniszterelnök úr, képes-e, és hajlandó-e megtartani a rezsicsökkentést és a rezsicsökkentett árakat is? Ez a jövő kérdése a válságkezeléssel kapcsolatban. Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)