Rétvári Bence (KDNP)

RÉTVÁRI BENCE (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Mi mindannyian drukkolunk önnek, hiszen ahogy ön is mondta, az egészségügy egy nemzeti ügy, fontos, hogy minden kormányzat sikeres legyen az egészségügy terén; meg tudjuk óvni az embertársainkat a betegségektől, és ha mégis betegek, akkor minél hamarabb tudjuk őket kezelni. Bízunk abban, hogy ön sikeres lesz, mert ha ön sikeres lesz, akkor minden magyar család tényleg egy biztonságosabb életet tud élni, az egészségügyi ellátás színvonala a későbbiekben is tovább tud javulni, úgyhogy nagyon sok sikert kívánunk a miniszter úr tevékenységéhez.

Engedje meg, hogy pár dolgot elmondjak a mi időszakunkról is, talán pár tanulságot is levonva. Az első az, hogy az Európai Unió hogyan ítélte meg az egészségügyi ellátást, egészségügyi helyzetet Magyarországon olyan szempontból is, hogy mennyi időt, mennyi évet töltenek egészségben a magyar emberek. Amikor elkezdtük a kormányzásunkat, akkor az Unió öt országot sorolt Magyarország mögé ‑ Szlovákiát, Szlovéniát, Lettországot, Észtországot és Romániát ‑, aztán eltelt egy bő évtized, és az Európai Unió már nem öt országot sorolt Magyarország mögé az egészségben eltöltött évek száma tekintetében, hanem tizenhatot: Lengyelországot, Csehországot, Spanyolországot, Németországot, Ausztriát, Horvátországot, Litvániát, Luxemburgot, Észtországot, Portugáliát, Romániát, Hollandiát, Finnországot, Szlovákiát (Moraj a kormánypárti padsorokban.), Dániát és Lettországot. Ez az Európai Unió kimutatása, amiben azt vizsgálta, hogy mennyi évet töltünk el egészségesen. Én abban bízom, hogy az önök tevékenysége nyomán Magyarország további országokat is meg tud majd előzni a későbbiekben. (Derültség és moraj a koránypárti padsorokban.) Ön is beszélt arról, hogy mennyire fontos, hogy a szülés, a születés biztonságos legyen, ezért fontos, hogy a csecsemőhalandóság Magyarországon másfél évtized alatt 5,3 ezrelékről 3,5 ezrelékre tudott csökkenni.

Érdeklődéssel hallottuk beszédének azon részét, amikor a gyógyszeráfáról beszélt. Talán az egész ügy, a gyógyszeráfa-csökkentési ügy volt az, ami miatt ön most itt lehetőséget is kapott, hogy elmondja a gondolatait, hiszen mindenki úgy emlékezett, hogy önök azt ígérték, hogy a gyógyszerek áfáját nulla százalékra csökkentik, aztán mindenki megnézte a különböző videókat, hogy mit mondtak a kampányban ‑ főleg Magyar Péter mit mondott a kampányban ‑, és valóban ezt mondta, hogy a vényköteles és nem vényköteles gyógyszerek áfáját nulla százalékra csökkentik (Magyar Péter: Nem.), de a gyógyhatású készítményeknek nem csökkentik nulla százalékra az áfáját. Aztán megnézték az önök „Nemzet hangja” konzultációját, ahol szintén szó sem volt arról, amit ön mondott, hogy csak a vényköteles gyógyszereknek csökkentik nulla százalékra az áfáját, hanem minden gyógyszerről szó volt a „Nemzet hangja” konzultációban, majd most ön idetoldott egy nagyon fontos kis toldalékot, hogy ön „az írott programban jelzett kérdésről” beszél. Miért beszéltek másról a kampánygyűléseken? Miért kérdezték meg másról a „Nemzet hangja” konzultációban a támogatóikat, és ehhez képest akkor miért írtak bele mást a programjukba? Ezek szerint megkérdezték őket, feltettek nekik kérdéseket élőszóban, majd teljesen mást írtak bele a programjukba, és most utólag derül ki, hogy ennek az ígéretnek csak a töredékét hajtják végre.

Tegnap is szó volt róla, hogy a mi időszakunkban egy nagyon jelentős gyógyszerárcsökkentés volt azon gyógyszerek esetében, amit a legtöbbször vesznek az emberek. Ha valaki például két gyógyszert szedett magasvérnyomás-betegségre, az ő gyógyszerköltsége 1166 forintról 620 forintra csökkent, ha cukorbetegségre egy másik gyógyszer-kombinációt használt, 3362 forintról 1427 forintra, epilepszia esetében két kiszerelésnél 1402 forintról 670 forintra, asztmánál pedig szintén 1184 forintról 794 forintra csökkent a gyógyszerköltség. Önök 40-50 forinttal csökkentik a gyógyszerköltséget; mi 40-50 százalékkal csökkentettük. (Derültség a kormánypárti padsorokban. ‑ Magyar Péter: Ja.)

Engedjen meg még pár számot, pár tényt, pár adatot; bízunk benne, hogy hasonló adatokról tudnak majd a következő négy év végén is beszámolni. Nem vélemény, tény: úgy vettük át az országot, hogy 1198 milliárd forintot fordítottak egészségügyre, és úgy adtuk át önöknek, hogy 3919, tehát közel 4000 milliárd forint lett az ezermilliárd forintból. Úgy vettük át az országot, hogy 305 egynapos sebészeti beavatkozást lehetett elvégezni; úgy adtuk át, hogy közel 800-at lehetett. Úgy vettük át az országot, hogy egymillió CT- és MR-vizsgálat volt évente; úgy adtuk át, hogy két és fél millió lett. Úgy vettük át, hogy 33 943 orvos volt, és úgy adtuk át, hogy 43 123 orvos lett Magyarországon; 9180 orvossal több, mint amikor átvettük a kormányzásunkat. Úgy vettük át az országot, hogy nem volt Magyarországon tüdőátültetés; úgy adtuk át, hogy van tüdőátültetés. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Úgy vettük át az országot, hogy 127 ezer egynapos sebészeti beavatkozás volt összességében, és úgy adtuk át, hogy 301 ezer lett. Úgy vettük át az országot, hogy 860 ezer forint volt egy háziorvosi praxis átlagbevétele, és úgy adtuk át, hogy 3 millió 342 ezer forint volt egy praxis átlagbevétele. (Moraj a kormánypárti padsorokban. ‑ Az elnök csenget.) Úgy vettük át az országot, hogy 129 500 forint volt egy kezdő orvos alapfizetése, és úgy adtuk át, hogy ma már az orvosi átlagfizetés 2,2 millió forint. Önöknek is nagyon sok sikert kívánunk az egészségügy területén! Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban. ‑ Magyar Péter ingatja a fejét.)