Dr. Apáti István (Mi Hazánk)

DR. APÁTI ISTVÁN (Mi Hazánk): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Itt az orvosi és egészségügyi miniszteri diagnózissal nagyrészt egyet lehet érteni. Az elmúlt 16 év egyik legnagyobb hibája az volt, hogy önálló Egészségügyi Minisztérium nem működött Magyarországon, vagy beszervezték más minisztérium alá, vagy egészen más gyűjtőfogalom alá rendelték ezt a nagyon fontos területet.

Ez nemcsak a betegek személyes életében, személyes sorsában súlyos kérdés, hanem nagyon komoly nemzetgazdasági következményei is vannak, hiszen a magyar lakosság döntő többségének az egészségügyi állapota tragikus. Ne fukarkodjunk a jelzőkkel: egyenesen tragikus.

Az uniós átlag, amit egy uniós tagállam GDP-arányosan az egészségügyre fordít, 10 százalék körül van. Magyarországon ez 6,4 százalék, de ebben már benne vannak az önkéntes finanszírozási rendszerek és a háztartások által befizetett összegek. Amit az állam hozzájárulásaként értelmezhetünk, az nem éri el az 5 százalékot. Ezzel csak Luxemburgot és Romániát előzzük meg. Ez egy igen szomorú része ennek a diagnózisnak.

Ha elindulunk az alapoktól, akkor azt látjuk, hogy legalább ezer háziorvosi praxis betöltetlen, közel egymillió honfitársunk él olyan környezetben, ahol nincs háziorvos. A háziorvosok átlagéletkora jelentősen meghaladja a 60 évet, és jóval több a 70 év feletti, mint a 35 év alatti háziorvos. Akárhonnan is nézzük, akárhogy próbáljuk ragozni, ezek szörnyű adatok, és egyre sötétebb jövőt vetíthetnek előre.

Aztán ha azt nézzük, hogy több mint 14 ezer ápoló hiányzik, az is egy rendkívül súlyos probléma. Mint ahogy az is, hogy 30 év munkaviszony vagy szolgálati jogviszony után nem éri el a nettó 1000 eurót ezeknek az ápolóknak a fizetése az esetek döntő többségében.

A legolcsóbb betegség, amely nem alakul ki, azt gondolom, ebben is egyetértünk. De hát ott tartunk, hogy Magyarországon a halálesetek 75 százaléka az életmóddal összefüggő betegségek miatt következik be. Idesorolhatjuk az extrém mértékű stresszfaktort, amely személyes meggyőződésem, hogy a legtöbb betegség kiindulópontja és messze a legerősebb kiváltó ok, de idesorolhatjuk a túlzott mértékű alkoholfogyasztást, a drogfogyasztást, a mozgásszegény életmódot, a táplálkozást, de nemcsak azért, mert a rendkívül alacsony jövedelmekből nehéz egészséges élelmiszert venni, hanem helyből nagyon nehéz egészséges élelmiszereket vásárolni még a tehetősebb honfitársainknak is.

Aztán a magán- és az állami egészségügy helyes arányának megtalálása nagyon nehéz feladat lesz, tisztelt miniszter úr, főleg úgy, hogy azt látjuk, hogy most már a magánegészségügy is túlterhelt, a magánegészségügyi várólisták is növekednek, nemcsak az állami ellátásban, és azt látjuk, hogy ott is egyre több a hiba, akár a klasszikus értelemben vett, jogilag is értékelhető orvosi műhiba, akár az, hogy rendkívül hosszú ideig kell várakozni honfitársainknak. Tehát már komoly ellenszolgáltatás megfizetése ellenére is nehezen lehet korrekt egészségügyi ellátást vásárolni Magyarországon. Tehát ez gyakorlatilag nemcsak a szegényebb honfitársainkat, hanem a tehetősebbeket is egyre jobban érintő probléma. Nagyon nehéz már olyan megoldást találni, ami akár rövid távon is megnyugtató egy beteg ember számára.

Nézzük itt azokat az ígéreteket, amelyeket önök megfogalmaztak! Nyilván óvatos vagyok még e tekintetben, hiszen figyelembe kell venni, hogy rövid idő telt el a választások és rövid idő telt el a kormány megalakulása óta. De önök mégiscsak jelentős szakápolói béremelést ígértek. Nagy tisztelettel kérdezem, hogy 2027-re elkezdődhet‑e, vagy legalább egy része megvalósulhat-e. Aztán azt a plusz 500 milliárd forintos forrást 2027-ben viszontláthatjuk‑e, tisztelt miniszter úr, az egészségügyi ellátásban? Vagy ha nem mind az 500 milliárdot, akkor milyen szakaszolással, milyen módon kezdik meg ezeknek a többletforrásoknak a megjelenítését? Mi lesz a fontossági sorrend, a prioritás az egészségügy rendbetétele kapcsán? Mikor alakítják át az ügyeleti rendszert? Hiszen nemcsak a háziorvosi ellátásnak vannak az előbbiekben már említett súlyos hiányosságai, hanem az ügyeleti rendszer is ‑ nagyon finoman fogalmazva ‑ messze áll nemhogy a tökéletestől, hanem a kívánatostól. Rengeteg ellentmondás van, és nagyon sok honfitársunk élete múlik azon, ahogy most az ügyeleti rendszer kinéz, amilyen állapotban van.

Ezekre várnék első körben pontos válaszokat, amennyire lehet ennyi idő eltelte után.

Hadd legyek egy kicsit formabontó, vagy hadd fogalmazzak rendhagyó módon. Néhány héttel ezelőtt egy rendkívül súlyos állapotban lévő honfitársunk ügyét behoztam egy spontán felszólalás keretében a Ház elé. Ezzel most nem foglalnám az időkeretet. Viszont olyan orvosi mulasztást vélek felfedezni, és az élete múlhat ennek a hasnyálmirigytumoros honfitársunknak ezen, olyan súlyos orvosi hibát és hozzáállást vélek felfedezni, ami miniszteri konzultációért kiált. Úgyhogy, ha nincs ellenére, miniszter úr, valamikor az ülésnap folyamán én ez ügyben megkeresném önt, akár egy folyosói konzultáció keretében. (Dr. Hegedűs Zsolt Csaba bólint.) A feltett kérdésekre pedig érdemi és korrekt válaszokat várok. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet. (Taps a Mi Hazánk soraiban.)