Dr. Takács Árpád (Fidesz)

DR. TAKÁCS ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm szépen miniszter asszonynak a választ, és képviselő úrnak is köszönöm szépen. Egyetértek vele. Néhány dolgot feljegyeztem.

A múltat ki kell mondani, ez egyértelmű. A múltat fel kell dolgozni, ki kell mondani, emberi sorsokat, tragédiákat meg kell élni akár így is és ennek az árán is. Ezzel egyetértek. Azokkal a garanciákkal nem értettem egyet, amelyek bizonytalanok voltak ebben a jogszabálytervezetben, azonban miniszter asszony kellő választ adott. Egyébként az eleje nagyon tetszett az ön felszólalásának, mert Illyés Gyula „Egy mondat a zsarnokságról” című verse jutott róla eszembe, legalábbis az üteméről. Nyilván az volt a múlt, remélem, jövő nem lesz.

Annyit kértem csak, amikor felszólaltam, hogy azzal a gyakorlattal legyenek kedvesek már szakítani, hogy amikor valaki mikrofont kap, vagy feláll egy vitában, akkor azonnal elkezdi gyalázni vagy a múltat, vagy azokat a szereplőket, akik itt vannak, olyanokat, akiknek az elmúlt időszakhoz ‑ ehhez talán ‑ semmi közük nincs. Tehát éljék ki magukat, legyenek szívesek, a napirend előtt, vagy éljék ki magukat az azonnali kérdésekben, de ebben az általános vitában, amikor szakmai kérdésekről van szó, jogi garanciákról, eljárásokról van szó, arra kérem önöket, hogy ahogy én végighallgatok tisztességesen mindenkit ‑ (A TISZA sorai felé:) önt is, Csaba, mindig végighallgatom ‑, legyenek kedvesek ugyanezt a tiszteletet megadni, mert én megadtam mindenkinek, minden előterjesztőnek. Egyébként egyetértek nagy részével annak, amit ügyvéd úr mondott. (Melléthei-Barna Márton: Képviselő!) Ezek szakmai kérdések.

Én azt állítottam, ügyvéd úr… (Jelzésre:) Képviselő úr! (Derültség.) Azt állítottam, képviselő úr, hogy levéltárba kerüljenek az anyagok. Egyértelmű. Tehát ez nem kérdés. És hozzá is tettem, hogy minden anyagnak a levéltárban van a helye. Megismerhetőnek, feldolgozhatónak kell lennie és szembesíthetőnek kell lennie. Egyébként csak mellékesen jegyzem meg, ön sokkal jobban tudja, mint én, mert sokkal jobb jogász, mint én, hogy bűncselekményt nemcsak szándékosan lehet elkövetni, hanem szándékosan, egyenes vagy eshetőleges szándékkal, vagy gondatlanságból; luxuria vagy negligentia. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)