Dócs Dávid (Mi Hazánk)

DÓCS DÁVID (Mi Hazánk): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Valóban, a cím hatásvadásznak tűnhet, de az idehozott kérdések után fogják önök is látni, hogy valóban elég tragikus a helyzet.

Talán azzal a témával kezdeném, miszerint történelmi mélyponton van a Duna vízszintje, hiszen a mai nappal 28 centiméter volt ez a történelmi mélypont. Azt gondolom, ez elgondolkodtató, már nemcsak az Éhség-szikla vagy Ínség-szikla ‑ mindkét verziót használják ‑ van kint a vízből, hanem több olyan sziget vagy félsziget is, amit eddig még soha nem láttunk.

Azt gondolom, hogy ez a probléma visszavezethető oda, hogy az elmúlt évek, évtizedek, sőt évszázadok ‑ hiszen a Duna-Tisza-csatorna ötlete több mint három évszázaddal korábban fogalmazódott meg ‑ vezettek odáig, hogy ma sajnos ilyen ínséges helyzet állhatott elő. Azt gondolom, hogy az előző kormánynak is felelőssége lett volna a maga 16 évében ennek a tompítása és ezekre a problémákra a megoldás megtalálása, ám miután ők elszalasztották ezt a lehetőséget, így önöknek van lehetőségük arra, hogy tompítsák ezt az óriási aszályt, és próbálják Magyarország vízkormányzását végre helyrehozni, ugyanis ha ez nem fog megtörténni, akkor valamiért szégyenszemre a Kárpát-medencéből valóban egy sivatag fog válni. Azt gondolom, ezt egyikünk sem szeretné végignézni, annál is inkább, mivel eleve már a homokhátság a félsivatagok övezetébe tartozik több mint két évtizede, tehát nem gondolnám, hogy ráérünk még itt nagyon lamentálni vagy gondolkodni azon, hogy mi lenne a megoldás. Azonnali megoldásokba kell kezdeni, egyértelmű, hogy az azonnali megoldások több tárcát is érintenek, és talán abba az irányba kellene elindulni, hogy hogyan lehetne a gazdálkodókat is, hogyan lehetne a földtulajdonosokat is arra ösztönözni, hogy ne elhajtsák a vízüggyel együtt az áldásos, életet adó vizet, hanem megtartsák ezt ilyen ínségesebb vagy aszályosabb időszakokra.

A másik kérdés, amit szerettem volna taglalni, csak nehéz öt percbe bezsúfolni mindent, összefügg az aszállyal, hiszen az elmúlt hetekben örömmel láttam, hogy TISZA-s képviselőtársaim is, jobbára olyan TISZA-s képviselőtársaim, akik szintén gazdálkodással is foglalkoznak, idehozták a Ház falai közé utánam a JÉGER, azaz a jégkármentesítő rendszer működését és az aszály közti összefüggések boncolgatását. Agrárminiszter úr a felszólalásom után azt ígérte, hogy egy széles körű társadalmi egyeztetésre fogja bocsátani ezt a témát, ez meg is történt, múlt hétvégén elindította ezt az egyeztetést, bár nekem azért kicsit félő, hogy azt a NAK-ot, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarát bízta meg ennek a helyzetnek a feltérképezésével, amely egyébként működteti ezt a rendszert. Tehát ezt az anomáliát, ezt az ellentmondást azért még fel kell számolni szerintem, de legalább az irány már talán jónak mutatkozik, hiszen egyáltalán elkezdődött egy széles körű társadalmi párbeszéd a témát illetően. Én azon leszek, hogy ez még szélesebb körű legyen, hiszen nemcsak a gazdálkodókat sújtja most már a vízhiány, hanem látjuk, hogy itt az agglomerációban is van több olyan település, ahol szó szerint már az ivóvíz sem biztosított, és tudjuk, hogy ez az egyik legalapvetőbb emberi jog. Tehát igenis, kell foglalkozni ezzel a témával is.

Egy szintén felháborító téma, és szintén elmondható, hogy a lét a tét, ugyanis én évekkel korábban már felhívtam itt a tisztelt Ház figyelmét arra, hogy az északnyugati határszélen Rajkát gyakorlatilag elfoglalták a tót atyafiak, ugyanis szlovákok telepedtek be erre a településre, olyan szinten, hogy most már 80-90 százalékban lakják ezt a települést. Szlovák nyelven történnek a hirdetések, szlovák nyelven történik a nevelés, az oktatás az iskolákban, az egyházakban is most már a szlovák nyelvű mise vagy istentisztelet sem tájidegen, illetve euróban határozzák meg az árakat is. Félő, hogy ez a település teljesen el fog szlovákosodni. Csak a történelmi visszatekintés kedvéért mondom, hogy három települést elcsatoltak egyébként annak idején Csehszlovákiához, mert ezek közvetlen veszélyt jelentettek az akkori rezsim szerint Pozsonyra nézve. Tehát azt gondolom, hogy nem egy jó irány, ha hagyjuk elszlovákosodni az anyaországban lévő településeinket, amelyek még megmaradtak számunkra.

De most az északkeleti határrészt szeretném inkább megnézni, hiszen Kassán felszámoltak egy szegregátumot. A Google a barátunk állítólag, érdemes mindenkinek beütni és megnézni azt a fajta nyomortelepet, amit éppen eldózeroltak, hogy milyen lelkületű, milyen munkásságban jeleskedő vagy milyen szorgalmas emberek lakhatták ezeket a telepeket. És nem, a szegénység nem lehet mentőöv és indok számukra. Őket, miután felszámolták ezt a telepet, természetesen deportálni akarták, na de nem Szlovákia vagy Felvidék valamelyik részére, hanem áthozták ide Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyébe, és azon belül is egy Szalonna nevű települést néztek ki számukra. Két családot már betelepítettek, a többiek betelepítése pedig folyamatban van. Azt gondolom, hogy a kormánynak kimondottan oda kell figyelni erre a jelenségre, nem szeretnénk, ha egy lerakattá válna ez az ország, sem a nyugati, sem a keleti határszélen. Köszönöm szépen a szót.