Dr. Hegedűs Barbara (Fidesz)

DR. HEGEDŰS BARBARA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Asszony! Először a felszólalásának egyik részére reagálnék, a kommentárjára az európai uniós források ügyében. Nos, mi eddig is és ezután is minden intézkedést támogatni fogunk, ami valóban arra szolgál, hogy a magyar emberek a jogosan járó uniós forrásokat megkapják. Olyan salátatörvényeket viszont nem fogunk támogatni, amelyek a jogállamot és az alkotmányosságot sértik.

Azt szeretném kérdezni öntől, hogy egyébként miért félnek ennyire a normakontrolltól, ha nem hoztak alkotmányellenes döntést. Szerintem ki fog derülni, ha egyébként önök olyan döntéseket hoztak, amelyek sértik a jogállamot és az alkotmányosságot, akkor jogos, hogy az Alkotmánybíróság döntést fog hozni ezzel kapcsolatban. De minden intézkedést támogatni fogunk, ami az uniós források hazahozatalát segíti, és ez az eljárás egyébként semmiben sem érinti az önök Európai Bizottsággal kapcsolatos tárgyalásait. Úgyhogy ennyit zárójelben szerettem volna elmondani.

Ön úgy fogalmazott, hogy véget ért a vármegye korszaka. Hát, az biztos, hogy egy korszakot lezárhatunk, hiszen ahogy most önök a történelmünkről beszéltek, az, azt gondolom, egy korszakváltást is hoz, hiszen azt a minimumot, azt a nemzeti minimumot is megakadályozza, hogy legalább a történelmünk tiszteletén alapulva tudjunk közösen gondolkodni a jövőben. Itt olyan mondatok hangzottak el, akár Szent István örökségével kapcsolatban, amelyek, azt gondolom, gyalázatosak itt a Parlament falain belül.

(13.50)

Valóban vannak olyan döntések, amelyek túlmutatnak önmagukon, mert nem költségvetési sorokról, nem jogtechnikai kérdésekről szólnak, hanem arról, hogy mit gondolunk saját magunkról és a saját történelmünkről. A vármegye elnevezés ezt mutatja, mert a vármegye nemcsak egy szó, hanem az ezeréves örökségünket, ezeréves történelmünket is szimbolizálja. Önök ezt szüntetik meg, ez valóban már többször elhangzott történelmünk során, egy korszakban tették ezt meg, 1949-ben. Gratulálunk, hogy csatlakoztak ehhez a táborhoz!

Felteszem a kérdést, még mindig nem válaszoltak: miért, vajon miért ez az első szimbolikus döntésük, hogy ezt a történelmi elnevezést, ezt a vármegye elnevezést eltörlik? (Derültség a TISZA soraiban.) Majd a végén elmondom, hogy szerintem nekem mi az álláspontom, miért ez az első döntésük.

A vármegye a magyar államiság egyik legrégebbi intézménye, ugyanis a gyökerei Szent István államszervező munkájáig nyúlnak vissza. A várak köré szervezett közigazgatási egységek nemcsak a honvédelem, hanem az igazságszolgáltatás, az adózás, a helyi igazgatás központjai voltak. A későbbi évszázadokban a nemesi vármegyék a magyar alkotmányosság és önkormányzatiság meghatározó pilléreivé váltak. Sokszor éppen ezek a közösségek álltak ellen a központi hatalom túlzott beavatkozásainak, és védték a helyi közösségek jogait, ezért a vármegye nem csupán egy közigazgatási elnevezés. A vármegye azt üzeni, hogy a haza nem kizárólag a központból épül fel, a haza falvakból, kisvárosokból, tájegységekből és azok felelősséget vállaló közösségeiből áll. Azt jelenti, hogy a helyi közösségeknek nemcsak kötelességeik, hanem jogaik és önrendelkezésük is van.

A kommunista diktatúra pontosan ezt a történelmi folytonosságot akarta megszakítani. Az 1949-es, szovjet mintára készült alkotmány már nem vármegyékről beszélt, ahogy tudjuk, hanem megyékről rendelkezett. Nem pusztán egy szót változtattak meg, egy történelmi hagyományt akartak háttérbe szorítani, miközben a valódi önkormányzatiságot is felszámolták, és ezzel megtörték a helyi közösség erejét. Ez volt a céljuk.

Tehát lehet vitatkozni arról, és kellene is arról vitáznunk, hogy hogyan kellene az önkormányzatoknak vagy a vármegyéknek a jogköreit bővíteni, milyen felelősséget kellene adni nekik. Ebben a vitában, azt gondolom, hogy legitim lenne erről beszélni. Lehet, hogy az elmúlt években is erről kellett volna többet beszélnünk.

De az már nem szakmai kérdés, amikor egyszerre éri támadás a helyi önkormányzatiságot, a közvetlenül megválasztott polgármestereket és most már a vármegye történelmi elnevezését is. Önök arról beszélnek, hogy ez a hagyomány a modern és a jól működő közigazgatási rendszert fogja hozni. Egyrészt akkor megkérdezném, hogy vajon a mai nap miért állt le a kormányablakok rendszere egész nap; mivel a mai nap folyamán nem lehet olyan ügyintézést végezni a kormányablakokban ‑ olyan okmánynak az elkészítését ‑, amelyhez fénykép szükséges. Nem lehet ma útlevelet vagy személyi igazolványt csináltatni, mert a kormányablakoknál leállt egy informatikai rendszer. Ezt csak a hatékonyság kedvéért mondom.

Illetve az, hogy mostantól átnevezik… Nem főispánról beszélünk, hanem a kormányhivatal-vezetők esetében az lenne a kérdésem, hogy milyen társadalmi egyeztetés történt meg a mostani kormányhivatal-vezetők kinevezésekor, hiszen önök kineveztek kormányhivatal-vezetőket. Ebben az esetben milyen társadalmi egyeztetés volt? Illetve az ő jogköreik nem változtak egyébként semmit az elmúlt időszakban, és erre még nem láttunk semmilyen jogszabályi változtatást. Tervezik egyébként akkor a főispán megnevezés után az ő jogköreiket is megváltoztatni? Erről is szerintem fontos lenne vitáznunk.

Feltenném még azt a kérdést, hogy miért éppen egy olyan szimbólum lebontása lett az első döntések egyike, amely a magyar államiság ezeréves folytonosságát, a helyi közösségek önrendelkezését és a nemzeti identitásunkat jelképezi. Én azt gondolom, hogy innen látni leginkább azt, hogy valójában a TISZA álnemzeti: önök megtévesztették a saját szavazóikat is az elmúlt hónapokban, mert kihasználták a jóhiszeműségüket, azt gondolták a választóik, hogy önök nemzeti érdekeket képviselnek. De innen látszik, ezek azok a kézzelfogható döntések és néhány gyalázatos felszólalás, ami azt mutatja, hogy önök nem tisztelik a történelmünket és ezeket a hagyományos értékeinket; mert a nemzeti elkötelezettséget nem a jelszavak, hanem a döntések bizonyítják.

Tehát én azt gondolom, és számomra a vármegye nem a múltról szól, a vármegye arról szól, hogy Magyarország ereje mindig az egymásért felelősséget vállaló helyi közösségekből épül fel. Amíg lesznek olyan közösségek, amelyek hisznek ebben, addig a vármegye nem csupán egy elnevezés lesz, hanem a magyar államiság és nemzeti önazonosság élő jelképe.

László Endre Márton képviselőtársamnak mondanám, azt gondolom, hogy nagyon szomorú volt hallgatni az ön felszólalását, ahogy egyébként a Szent István-örökségről beszélt. Biztos vagyok benne, hogy több konzervatív érzelmű TISZA-s képviselőtársamnak is azért rosszulestek azok a mondatok, amelyek elhangzottak. Hiszen ön úgy fogalmazott, és fel is tenném a kérdést, hogy akkor most ott tartunk a felszólalása alapján, hogy az 1949 előtti időszak volt az elnyomás és a diktatúra időszaka, mert vármegyékről beszélhetünk. És aztán 1949 után jött a felszabadulás és a demokrácia, mert ott már megyékről beszélhettünk? Azért én azt gondolom, hogy innen is látszik, hogy megint visszatérünk itt a kommunista rendszerhez, és nagyon sajnálatos, hogy ugyanazokat a mondatokat halljuk vissza ‑ nem gondoltuk volna ‑, amelyek az 1949-es időszakban és azt követően hangzottak el itt, a Parlament falain belül.

Óva inteném egyébként képviselőtársamat, Benke képviselőtársamat is, hogy a magyar állampolgárokat akár úgy sértegesse, hogy a felszólalása alapján akkor minden állampolgár, magyar állampolgár, aki kínai cégnél dolgozik, kommunista ‑ mert ön egyébként erről beszélt. Azt gondolom, hogy ezt vissza kell utasítani, és én visszautasítom azt, hogy ön így sértegesse a magyar embereket.

Azt gondolom, hogy most már jó lenne, ha itt, a Parlament falain belül valóban nemzetépítő kérdésekről és valódi vitákról tudnánk beszélni, és én bízom abban, hogy lesznek olyan TISZA-s képviselőtársaim, akikkel valóban meglesz az a nemzeti minimum, hogy büszkék leszünk a hagyományainkra, az örökségünkre, és arra fogunk törekedni, hogy azokat megfelelően ápoljuk. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)