Ráki Zsolt (TISZA)

RÁKI ZSOLT (TISZA): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A magyar gazdatársadalom nagy bajban van. Az axiómák ellen lehet küzdeni, de nem érdemes. Az első axióma: Magyarország egy kis, nyitott gazdaság. A nemzetközi piaci környezetnek ki vagyunk szolgáltatva. Bármit is csinálunk, nem mi határozzuk meg az árakat.

Kettő: ahogy képviselőtársam is elmondta, az elmúlt hat évből öt aszályos volt. Ne is számítsunk arra, hogy optimális időjárásunk lesz!

Három: az állattenyésztők éjjel-nappal, esőben, fagyban, hőségben, hétköznap, hétvégén és ünnepnap is dolgoznak mindannyiunkért, hogy legyen tej, tojás, hús az asztalon. Becsüljük meg őket, tegyük munkájukat érdemessé, és ne értelmetlenné!

A magyar agrárium most egyszerre több fronton küzd az életben maradásért. Szembe kell néznünk azzal, hogy alacsony a versenyképességünk, rossz a költséghatékonyságunk, lassú az alkalmazkodóképességünk, hogy leépült és modernizációra szorul a feldolgozóipar, kevés a szakképzett munkaerő, és még sorolhatnám. Ehhez járul hozzá, hogy az ukrán-orosz, illetve az amerikai-iráni konfliktus miatt drasztikusan megnövekedtek az inputköltségek, miközben a gabonák, az olajos növények, a sertés, a tej felvásárlási árai a tíz évvel ezelőtti szinten vannak. Ebben a forint erősödése is ellenünkre van. Itt kell megjegyeznem, hogy az erős forint miatt a termelőket megillető uniós támogatások is érdemben kisebbek lesznek, mint az elmúlt években.

A magyar mezőgazdaság történetében arra még nem volt példa, ami 2026-ban történik. Én csak 31 éve vagyok ebben az ágazatban, ilyet még nem láttam. Az ágazat súlyos válságban van, ez indokolja, hogy a kárenyhítési juttatás előrehozott kifizetéséről döntsünk. A bajok már télen és kora tavasszal elkezdődtek. A gyümölcstermelők ültetvényei ‑ az almától a cseresznyéig ‑ súlyos fagykárt szenvedtek. A szántóföldinövény-termesztőket fagykár, jégkár és aszálykár egyaránt sújtja. Talán az eddigi legnagyobb terméskiesés is önmagában indokolná a gyors és hatékony állami beavatkozást.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elemi károk, a drasztikusan megemelkedett költségek, az önköltséget sem fedező felvásárlási árak szinte minden termelőt veszteségbe sodornak. Egyre többen kényszerülnek felhagyni a termeléssel, felszámolni az állatállományukat, adják el a földjeiket, egyre szélesebb körben fenyeget a csőd és a felszámolás veszélye. Innentől kezdve ez már szuverenitási kérdés is lehet.

Ennek súlyát a Háznak látni kell, amikor a kárenyhítési juttatás előrehozott kifizetéséről döntünk. Meg kell jegyezni azonban, hogy ennél nagyságrenddel nagyobb kárt okozott az aszály a szántóföldinövény-termesztésben. Ezen gazdákat ez a javaslat, az előrehozott kártérítési döntés sajnos nem érinti, de ezzel is kell majd foglalkoznunk.

Engedjék meg, hogy a jégkárok kapcsán egy kis kitérőt tegyek. A JÉGER-rendszer folyamatosan működik, igaz, több területen is súlyos jégverés pusztított, tehát nyilván nincs százszázalékos hatása. Érzékeljük a társadalmi feszültséget az ügyben, sok helyen követelik az azonnali leállítását. Azt gondolom, sürgős lépések kellenek, hiszen a tudományos magyarázatok, a tanulmányok a sokat tapasztalt gazdatársadalmat nem fogják megnyugtatni. A hangokat meg kell hallanunk.

Mint ahogy már jeleztem, az állattenyésztés helyzete talán még aggasztóbb, mint a növénytermesztésé. Az alacsony felvásárlási árak mellett szálastakarmány-hiányt és drasztikus áremelkedést tapasztalunk. Emiatt az állattartók kettős szorításba kerültek: nőnek a költségek és zuhannak a felvásárlási árak. Ehhez társulnak az állategészségügyi problémák, járványok, amelyek a baromfi-, sertés- és szarvasmarha-ágazatot is érzékenyen érintik.

(17.50)

Tisztelt Ház! A felsorolt kedvezőtlen körülmények azt jelentik, hogy a gazdák, a gazdálkodók a rendszerváltás óta nem voltak még ilyen nehéz helyzetben. Most egyszerre kell szembesülniük az ágazat versenyképességének a gondjaival, a klímaváltozáshoz történő alkalmazkodás kényszerével, ezért fontos, hogy a gazdatársadalom széles körének bevonásával elkészítsünk egy középtávú cselekvési programot.

Addig is kiemelten fontosnak tartom, hogy a kárenyhítési juttatás kifizetése ne a megszokott ütemben, hanem előrehozottan történjen meg. A gazdálkodóknak nincs idejük hónapokat várni, a következő vetési szezon, a takarmányvásárlás, a hitelek törlesztése, a földbérleti díjak kifizetése és minden ilyen kötelezettség miatt ez nem tűr halasztást. Az előrehozott kifizetés nem kegy, hanem a túlélés feltétele sok gazdaság számára.

Emellett javaslom annak megvizsgálását, hogy lehetséges‑e speciális aszályhitellel is segíteni a túlélést. Július 24-én megjelent egy rendelet, amely a tejtermelőket, illetve a tejfeldolgozókat segíti, de ez a de minimis keret terhére történik, tehát elég korlátozott segítséget jelent.

Meg kell vizsgálni a kárenyhítési rendszert a költségvetés helyzetének áttekintésekor. Kérem a kormányt, illetve kiemelten a pénzügyminiszter urat, hogy nézzük meg, milyen forrásokat lehet még felszabadítani a gazdák megsegítésére. Meg kell vizsgálni az egyéb vállalt kötelezettségek esetleges eltörlését, felfüggesztését. Ilyen például az agroökológiai program rendszerében a kaszálás, hiszen nem biztos, hogy a kiégett legelőket, kiégett kaszálókat lehet kaszálni, illetve ugyanígy az állatjóléti intézkedésben a plusz egy kiló szénát, hiszen a nincsből nem lehet a plusz egy kilót sem biztosítani.

Ezek az intézkedések sem oldanak meg mindent, sok más intézkedésnek is követni kell, de lépésről lépésre, tégláról téglára kell haladnunk. Kérem a tisztelt Házat, hogy támogassa ezt a kezdeményezést, és tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a kárenyhítés mielőbb eljusson a gazdákhoz. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)