Csiszár Béla (TISZA)

CSISZÁR BÉLA (TISZA): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Veteránjármű-szakmérnökként és veteránjármű-rajongóként bevallhatom, hogy számomra a MÁV-val való utazás egy igazi szakmai utazás tulajdonképpen (Derültség és taps a kormánypárt soraiban.) ‑ köszönöm ‑, csak felszállok a vonatra, vagy tulajdonképpen bárkinek mondhatnám: felszállunk a vonatra, és nemcsak Budapestre vagy én éppen haza, Székesfehérvárra utazom, hanem vissza, egyenesen, hát, nem 1955-be, ugye, fluxus kondenzátorral, hanem csak a 70-es évekbe, amikor vonatozunk. Pont a minap történt meg egyébként, hogy felszálláskor, amikor hazafelé tartottam, megnéztem annak a vasúti kocsinak az adattábláját ‑ vannak ilyen szakmai érdeklődési területeim, gondolom, ez megint nem meglepő annak alapján, amivel az előbb kezdtem a beszédemet ‑, és pont 1974-es, tehát velem egyidős vasúti kocsival utaztam haza, Székesfehérvárra.

A vasúti kocsik 50 éves átlagéletkoráról többször beszéltünk már, és mindenkinek vannak gyerekkori kedvencei, nekem a kis Bzmotok, mi így hívjuk, a kis Bzmotok voltak annak idején a kedvenceim, amelyeken sokszor utaztam a nagyszüleimmel, szóval, ezek lassan már nem is járművek, hanem mozgó múzeumi tárgyak, ezt, azt hiszem, kijelenthetjük. Ha valaki a nosztalgia jegyében szeretne utazni, nem is kell külön nosztalgiavonatot indítani, elég, ha csak felszáll valamelyik vonatra. Ez azért természetesen egy kis túlzás, tehát nem akarok senkit sem megbántani, csak egy-két személyes példán keresztül szerettem volna az állapotokat érzékeltetni.

Na de éppen ezért fontos a T/304. törvény és annak a jelenleg tárgyalt módosítása. Tudjuk jól, hogy ez a javaslat nem öncélú jogszabályalkotás, hanem egy olyan keretrendszer megteremtése, amely lehetővé teszi, hogy Magyarország végre a XXI. századba emelje a vasúti közlekedést. A törvény célja, hogy a vasúti infrastruktúra fejlesztése, a járműpark megújítása és a szolgáltatási színvonal emelése ne ad hoc döntésekből, hanem kiszámítható, hosszú távú stratégiai irányból történjen. Ez a módosítás biztosítja a beruházások jogi és pénzügyi hátterét, és egyértelművé teszi, hogy a vasút nem maradhat tovább a „na, majd egyszer” kategóriában.

A jelenleg tárgyalt módosítás célja, ahogy azt az előttem felszólaló dr. Miskolczi Orsolya képviselőtársam említette, hogy technikailag tovább pontosítsa a törvénytervezetet, és további garanciákat fogalmaz meg arra vonatkozóan, hogy mind az országos közlekedésszervező, mind a ROSCO társaság a lehető legjobban, optimálisan és átláthatóan tudjon majd működni. Röviden, amit a képviselő asszony elmondott, csak röviden összefoglalva: részletes garanciákkal egészíti ki az országos közlekedésszervező jogállását és működését; a miniszter szakmai felügyeleti jogot kap, teljesítményértékelést végez, és ennek eredménye alapján döntéseket hoz; az állami társaságok vezetőire egyértelmű kritériumokat fogalmaz meg, és biztosítja a szakmai függetlenséget; és előírja a legalább háromfős felügyelőbizottság felállítását és működését.

Miért jó ez az országnak? Mert a vasút, tudjuk, nem luxus, hanem alapvető közszolgáltatás. A modern vasúti közlekedés csökkenti az autópályák terhelését, mérsékli a környezeti terhelést, erősíti a vidéki térségek elérhetőségét, és versenyképesebbé teszi az országot gazdasági szempontból. A T/304. törvénymódosítás tehát nemcsak a vasútról szól, hanem arról, hogy Magyarország képes‑e olyan infrastruktúrát építeni, amely méltó a XXI. század kihívásaihoz.

Tisztelt Ház! A Bzmotoknak és az InterCity-kocsiknak tehát a múzeumban a helyük, csodáljuk majd meg őket ott, és vigyük el majd gyermekeinket, unokáinkat egy-egy nosztalgiavonatozásra velük, hogy meg tudjuk mutatni, milyen volt apának, mamának, nagymamának utazni azokban az időkben. De a mindennapjainkban utazzunk inkább modern, környezetbarát, kényelmes és biztonságos vasúti járművekkel! Ezért kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák a törvényjavaslatot. Köszönöm a figyelmet, és köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárt soraiban.)