Kőszegi Krisztián (TISZA)

KŐSZEGI KRISZTIÁN, a TISZA képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Őszintén remélem, hogy az itt jelen lévő fideszes képviselők tájékozódtak a gyermekszegénységről, különben pont annyira nem fogják érteni, amit most mondani fogok, mint a bukott miniszterelnök az ATV-ben ‑ ezt miniszter úr is említette ‑, szégyenszemre tájékozatlanul beszélt egy nagyon fontos ügyről. Mert, ugye, vannak olyan ügyek, amelyek prioritást élveznek és nagyon fontosak. Ilyen az egészségügy, az esélyteremtés, a családtámogatás és tudnám még sorolni. Most is egy ilyen ügyről lesz szó: ez egy oktatási kérdés, azon belül is az iskolakezdés kérdése.

Engedjék meg, hogy egy személyes történettel kezdjek. Tanári pályám alatt számtalan tehetséges gyermekkel találkoztam, akiknek nem a képességeikkel volt a legnagyobb küzdelmük, hanem az anyagi kihívásokkal. Különösen emlékszem egy tanítványomra; az a fajta gyerek volt, akiről egy pedagógus első pillantásra látja, hogy sokra viheti még az életben, szorgalmasan tanult, tehetséges volt, az egyik legambiciózusabb diákról beszélek. Csakhogy volt egy égető problémája, amely determinálta az ő tehetségét az életben, ugyanis a családja egyszerűen nem tudta megvenni számára azokat a legalapvetőbb tanszereket sem, amelyek nélkül egy gyermek sem járhatna ma iskolába. Nem volt füzete, tolltartója, sőt sokszor még egyszerű ceruzát is kölcsön kellett kérnie az osztálytársaitól.

Talán ez apróságnak tűnhet, de kérem, gondoljanak bele, milyen érzés lehet ez egy gyermeknek, minden egyes alkalommal, amikor kölcsön kellett kérnie, egy kicsit csorbult az önbizalma. Napról napra egyre kellemetlenebbül érezte magát, egyre kevésbé mert jelentkezni, az órán félt attól, hogy megszólják a diáktársai, mert nincs felszerelése. Az osztálytársai közül többen hanyagnak, felelőtlennek vagy megbízhatatlannak tartották; nem ismerték a valódi okot, ők csak azt látták, hogy mindig kölcsönkér valamit. És tudjuk, hogy egy gyermekközösségben ez sajnos könnyen megbélyegzéssé válik. Lassan elkezdett háttérbe húzódni, kevesebbet jelentkezett az órákon, romlott a teljesítménye, és egyre kevesebbet szerepelt mind az iskolán kívül, mind az iskolán belüli közösségi életben.

Tanárkollégáimmal, a gyermekek osztályfőnökeivel ezeket a problémákat igyekeztünk megoldani, rendszeres volt, hogy rajtunk, pedagógusokon múlt, hogy a gyermeknek lesz‑e tanszere vagy sem. Innen is köszönöm a kollégáknak, hogy a tanítás és a nevelés mellett még erre is tudnak figyelni. (Taps a kormánypárti padsorokból.) Az állam támogatása helyett, a volt kormány támogatása helyett mi adtuk a gyermekeknek a ceruzákat, hogy legalább a stigmatizálást el tudják kerülni, ha már a probléma gyökerét nem tudtuk megoldani.

Észre kell venni végre, hogy az állam mulasztása, a volt kormány mulasztása mekkora terhet jelent nemcsak a gyermekek, de a pedagógusok számára is, akiknek a mindennapos tűzoltás mellett már jóval kevesebb kapacitásuk marad a minőségi oktatásra. Valljuk be őszintén, Magyarországon ma még mindig túl sok gyermek sorsa múlik azon, ahogy az imént említett példa is mutatja, hogy milyen anyagi helyzetbe született, ezért megoldást kerestünk a problémára. A százezer forintos iskolakezdési támogatás ezt a problémát nem megoldja, hanem mérsékli. A rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülő gyermekek; azok a gyermekek, akik után tartós betegségük vagy súlyos fogyatékosságuk miatt magasabb összegű családi pótlék jár; a sajátos nevelési igényű gyermekek; a Dobbantó-programban vagy műhelyiskola-képzésben részt vevő tanulók; a gyermeküket egyedül nevelő szülők gyermekei; a gyermekvédelmi szakellátásban lévő gyermekek; valamint az árvaellátásban részesülő tanulók lesznek jogosultak a támogatásra.

Nagyon fontos, hogy valódi rászorultság alapján kapnak támogatást a magyar családok. Ezt nem kampánycélokra használjuk, mi célzottan azokat támogatjuk, akiknek a legnagyobb szükségük van rá. Nem esztelenül osztogatja a TISZA-kormány a pénzt, hanem célzottan, a rászoruló családokat támogatja. Éppen ezért a támogatás automatikusan jár, nem kell külön kérelmezni. Nem számít jövedelemnek, adómentes és végrehajtás alá sem lehet vonni. Ezek mind helyes és méltányos megoldások egy olyan problémára, amelyet 16 éven keresztül nem oldott meg senki és nem foglalkozott vele senki.

De nem szabad azt a látszatot keltenünk, hogy ezzel minden problémát megoldottunk. Az iskolakezdés nem szeptember 1-jén kezdődik, és nem is ér véget szeptemberben. Egy gyermek tanítása egész évben folyamatos kiadásokat jelent, ezért mi úgy tekintünk erre a támogatásra, mint egy fontos első lépésre és nem végső megoldásra.

A legtöbb nehéz helyzetű családban az augusztusi és szeptemberi beiskoláztatás súlyos kiadásokat jelent, ami a legszegényebbeket akár adósságspirálba kényszerítheti. Fontos ezért, hogy egy olyan jellegű támogatásról van szó, amely arra törekszik, hogy mérsékelje az iskolai gyermekszegénységet, és biztonságot adjon a gyermekeknek és a gyermekek családjának. Nem kevesebbről van ugyanis szó, mint a gyermekek lelki egészségéről és a méltóságukról. Minden gyermeknek alkotmányos joga, hogy minőségi oktatásban részesüljön, amihez az államnak minden lehetséges eszközt biztosítania kell.

Az igazi cél nem az, hogy a gyermek szeptemberben be tudjon ülni az iskolapadba, hanem az, hogy ott is maradjon; hogy elvégezze az iskolát; hogy szakmát, érettségit vagy diplomát szerezzen. Hiszen egy gyermek sem tehet arról, hogy hova született, de az állam igenis tehet azért, hogy ne ez határozza meg az egész életét. És mi tenni is fogunk ezért.

(11.30)

Vessünk hitet abba, hogy az oktatás korai szakaszában nyújtott támogatásokkal biztosíthatjuk a legmagasabb társadalmi és gazdasági megtérülést! Személyes meggyőződésem, hogy minden egyes erőfeszítés, amelyet a hátrányosabb helyzetű gyermekek támogatásáért teszünk, az a jövőben sokszorosan megtérül. A 100 ezer forintos iskolakezdési támogatás nem segélyt jelent, hanem egy befektetést Magyarország jövőjébe. Ezzel a törvényjavaslattal folytatjuk a munkát az oktatás megerősítéséért, a korai iskolaelhagyás csökkentéséért, a hátrányos helyzetű gyermekek felzárkóztatásáért, és azért, hogy minden magyar gyermek, lakóhelyétől, származásától vagy családi hátterétől függetlenül valódi esélyt kapjon a sikeres életre, a sikeres boldogulásra.

Ezért tisztelettel kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a TISZA soraiban.)