V. Németh Zsolt (Fidesz)

V. NÉMETH ZSOLT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Egy rövid, mindössze három szakaszból álló törvényjavaslat fekszik előttünk, a következményei azonban annál messzebbre vezetnek.

A kormány ugyanis egyetlen mozdulattal eltörölné az akkumulátor-újrafeldolgozó üzemek központi helyszínkijelölésének teljes rendszerét. A javaslat annak a központi előszűrő rendszernek a megszüntetéséről szól, amely meghatározta, hogy hol indulhat meg egyáltalán akkumulátor-újrafeldolgozó üzem létesítésének engedélyezése. A változás következménye világos: a jövőben nemcsak előzetesen megvizsgált és miniszteri rendeletben kijelölt helyszíneken, hanem gyakorlatilag bárhol felmerülhet egy ilyen létesítmény terve. Bármely település, bármely olyan terület szóba kerülhet, ahol az általános engedélyezési feltételek teljesíthetők. Hangsúlyozom: gyakorlatilag bárhol.

Nem azt állítjuk, hogy a törvény elfogadása után engedélyek nélkül, a környezetvédelmi vagy hulladékgazdálkodási szabályokat félretéve lehet majd ilyen üzemet építeni, de megszűnik az a többletfeltétel, amely szerint először központilag, előzetes vizsgálatok alapján ki kell választani és rendeletben ki kell jelölni az erre alkalmas helyszínt. A kormány tehát nem egyszerűen átalakít egy eljárást, hanem kivesz egy szűrőt a rendszerből és nem tesz semmit a helyére.

Tisztelt Ház! Érdemes pontosan áttekinteni, mit helyezne hatályon kívül a javaslat. A 2024-ben megalkotott szabály szerint akkumulátor-újrafeldolgozó üzemnek minősül a lítiumion-akkumulátorral, különösen az elektromos gépjárművekben használt ipari akkumulátorral, annak hulladékával, valamint az akkumulátorgyártás során keletkező gyártási hulladékkal kapcsolatos újrafeldolgozási tevékenységet végző létesítmény. A hatályos szabályozás alapján egy ilyen üzem helyszínét az iparügyekért felelős miniszter rendeletben jelölhette ki, a kijelölésnek azonban feltételei voltak: el kellett végezni a jogszabályban meghatározott kötelező előzetes vizsgálatokat. Ezek eredménye nem azonosíthatott kizáró okot. A helyszínen legalább egymilliárd forint teljes költségigényű építési beruházásnak vagy kármentesítési eljárással egybekötött építési beruházásnak kellett megvalósulnia. A kijelölés öt évig volt érvényes, és ezalatt kellett megkezdeni a beruházást. A központi kijelölés nem váltotta ki a későbbi engedélyeket, nem adott felmentést a környezetvédelmi, hulladékgazdálkodási, közegészségügyi vagy egyéb hatósági követelmények alól. Éppen ellenkezőleg, ezek az eljárások csak a helyszín kijelölése után indulhattak meg. Ezt államtitkár úrnak hangsúlyozom, mert nem felel meg a valóságnak, hogy itt egyetlenegy miniszter adja ki magát az engedélyt.

A rendszer tehát kétlépcsős volt. Először meg kellett vizsgálni, hogy egyáltalán alkalmas lehet‑e az adott helyszín ilyen tevékenységre, csak ezt követően kerülhetett sor a részletes környezetvédelmi, hulladékgazdálkodási és más hatósági vizsgálatokra. Ez volt a központi kapu. Ez volt az előszűrés, és ezt a kormány most megszünteti. Tehát hasonlatához visszatérve, hogy a jó szabó kétszer mér és egyszer vág, most az egyik mérést ezzel megszüntették.

A törvényjavaslat indoklása szerint a miniszteri jogkör diszkrecionális volt, ezért annak eltörlése növelné az átláthatóságot, a versenysemlegességet és a környezetvédelmi biztonságot. Ezek jól hangzó szavak, de egy törvényjavaslatot nem a címkéi, hanem a tényleges joghatásai alapján kell megítélni. Hol van ebben a javaslatban az átláthatóság új rendszere? Hol vannak az új környezetvédelmi garanciák? Hol van az önkormányzatok bevonása? Hol van a lakossági tájékoztatás? Hol vannak a helyszín kiválasztásának objektív szakmai szempontjai? Sehol.

A javaslat egyetlen rendelkezése az, hogy a korábbi szabályokat hatályon kívül helyezi, nem újraszabályozza az előszűrést, egyszerűen eltörli a korábbi rendszert. Ráadásul a rendelkezéseket a folyamatban lévő eljárásokban is alkalmazni kell. Vagyis még azok a kérelmek sem a benyújtásuk idején hatályos rendszerben fejeződnek be, amelyeket már előterjesztettek. A javaslat saját indoklása szerint három helyszínkijelölési kérelem érkezett, de ezekben nem született érdemi válasz. A kormány azonban nem ad választ arra a kérdésre, hogy ha ezt a jogintézményt, védvonalat megszünteti, mit tesz a helyére.

Tisztelt Képviselőtársaim! A környezetvédelemben van egy alapvető elv: a megelőzés mindig jobb és rendszerint olcsóbb, mint az utólagos kárelhárítás. A környezeti károk egy része pénzzel helyrehozható, más része csak évtizedek alatt. Vannak azonban olyan károk is, amelyek teljes egészében soha nem fordíthatók vissza. Ezért nem elég azt mondani, hogy majd ellenőrizzük, majd bírságolunk, majd intézkedünk, ha már megtörtént a baj. A valódi környezetpolitika a helyszín megválasztásánál, az előzetes vizsgálatoknál és a kockázatok megelőzésénél kezdődik.

Évtizedek óta foglalkozom a magyar vidék, a vízgazdálkodás, a természeti erőforrások és a környezet védelmének kérdéseivel, környezetügyért is felelős államtitkárként korábban is azt képviseltem, hogy Magyarország gazdasági fejlődésének a természeti erőforrások és értékek megőrzése, fenntartható hasznosítása mellett kell végbemennie. Ebből számomra ma is az következik, hogy a fejlesztés nem jelentheti a természeti és a lakókörnyezet feláldozását.

A környezetvédelem ugyanakkor nem jelentheti azt sem, hogy lemondunk minden ipari és gazdasági tevékenységről. A helyes út a felelős szabályozás, előzetes vizsgálatok, világos feltételek, szigorú hatósági kontroll és ellenőrizhető felelősségi rend. Az akkumulátorok élettartama véges. A felhasznált akkumulátorok és a gyártás során keletkező hulladék kezeléséről gondoskodni kell. Nem megoldás, ha feldolgozatlan, veszélyes hulladékot halmozunk fel, és az sem fenntartható, hogy ezt a hulladékot korlátlan távolságokra szállítjuk. Szükség van biztonságos, korszerű és ellenőrzött újrafeldolgozásra, különben a veszélyes hulladék itt marad a nyakunkon. De ebből nem az következik, hogy az ilyen létesítmények helyszínét korlátozó előzetes szűrőt egyszerűen el kell törölni. Éppen ellenkezőleg, minél veszélyesebb és érzékenyebb tevékenységről van szó, annál nagyobb szükség van világos telepítési szabályokra. Vizsgálni kell a vízbázisok közelségét, a felszíni és felszín alatti vizek védelmét, a lakóterületektől való távolságot, a levegőterhelést, a tűz- és katasztrófavédelmi kockázatokat, a veszélyes anyagok szállítási útvonalait, az infrastruktúra teherbírását és a haváriahelyzetek kezelésének lehetőségét. Ezek nem bürokratikus akadályok, ezek az emberek és a környezet biztonságának feltételei.

Tisztelt Országgyűlés! A TISZA Párt programjában még „Tiszta Magyarország” programot ígért. Szigorú ellenőrzésekről és gyors szankciókról beszélt, önálló szervet ígért a súlyosan szennyező iparágak, különösen az akkumulátoripari beruházások folyamatos vizsgálatára, a hulladékgazdálkodás rendbetételét, valamint önálló környezetvédelmi minisztérium létrehozását vállalta. Ez a törvényjavaslat azonban nem erősíti, hanem megszünteti az akkumulátor-újrafeldolgozó üzemek központi helyszínkijelölését. Ez nem következetes környezetpolitika, ez a választási ígéretek és a kormányzati gyakorlat közötti súlyos ellentmondás.

(18.30)

Tisztelt Ház! A kormány a törvényjavaslat indoklásában azzal érvel, hogy a korábbi miniszteri jogkör diszkrecionális, vagyis mérlegelésen alapuló volt. Ha a kormány szerint a miniszteri kijelölés nem volt megfelelő, akkor alakítsa át objektív, átlátható hatósági eljárásra; határozza meg törvényben a helyszínkiválasztás részletes környezetvédelmi szempontjait; tegye kötelezővé az önkormányzatok és a lakosság előzetes tájékoztatását; biztosítsa a vizsgálati eredmények nyilvánosságát; adjon jogorvoslati lehetőséget az érintetteknek; határozzon meg kizáró területeket, védőtávolságokat és szigorú vízbázisvédelmi követelményeket, de ne állítsa azt, hogy a környezetvédelmi biztonságot az szolgálja, hogy egyszerűen eltörli a központi helyszínkijelölést. A szabályozás gyakorlati következménye ugyanis az, hogy többé nincs előre meghatározott, központilag megvizsgált és rendeletben kijelölt helyszíni kör. Lakott területek, termőföldek vagy érzékeny vízbázisok közelében is kezdeményezhetik a létesítést, és majd az általános engedélyezési eljárásban derül ki, hogy a helyszín megfelelő-e.

Tisztelt Államtitkár Úr! A központi helyszínkijelölés eltörlése után milyen új szabály garantálja az alkalmatlan helyszínek előzetes kizárását? Milyen jogot kapnak az önkormányzatok? Mikor és milyen formában tájékoztatják az érintett lakosságot? Lesznek‑e olyan területek, ahol eleve tilos akkumulátor-újrafeldolgozó üzemet elhelyezni? És végül: hogyan egyeztethető össze ez a javaslat a TISZA saját választási ígéretével, amely külön ellenőrző szervet és szigorúbb fellépést ígér éppen az akkumulátoripari beruházások területén?

Tisztelt Országgyűlés! A korszerű újrafeldolgozás környezetvédelmi és gazdasági szükségszerűség, de csak olyan rendszer támogatható, amely egyszerre szolgálja a gazdaság, a környezet és a magyar emberek biztonságát. A TISZA-kormány javaslata ezt az egyensúlyt nem teremti meg; a meglévő rendszert megszünteti, de újat nem alkot; a központi előszűrőt eltörli, de az objektív helyszínkiválasztás szabályait nem határozza meg; a lehetséges helyszínek körét gyakorlatilag az egész országra kiterjeszti, de nem ad új biztosítékot a településeknek és a lakosságnak. Ezért ez a törvényjavaslat nem tekinthető valódi előrelépésnek. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)