Bencsik János (Fidesz)

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Először is kormánypárti képviselőtársaimnak szeretnék köszönetet mondani, hogy két héttel ezelőtt a késő estébe nyúló alaptörvényvitán általunk felhozott érveket végiggondolták, és három sarkalatos törvényt benntartottak a sarkalatos szabályozás körén belül. A föld és az erdő, a stratégiailag fontos nemzeti vagyon, illetve a mezőgazdasági üzemek szabályozásával kapcsolatos jogszabályok továbbra is bent maradtak a sarkalatos törvények között. Latorcai és Apáti képviselőtársaimmal együtt érveltünk, és köszönjük, hogy ezeket az érveket respektálták, és változatlanul ott maradtak ezek a jogszabályok az Alaptörvényen belül a sarkalatos szabályok között. Vélhetően azért, mert a lételemeinkről, illetve a lételemeinkkel, természeti erőforrásainkkal való gazdálkodásnak az üzemszervezési kérdéseiről, tehát magáról a tájról és a tájban élő emberről mint szerves egységről beszélünk ezekben a kérdésekben. Erről van szó.

Annak kifejezetten örülök, hogy itt gazdatársaink szólaltak fel a vita során, eltérő álláspontokat ismertetve. Én magam is azt mondom, hogy a Nemzeti Agrárkamara tevékenységében voltak és vannak nagyon előremutató, alapvetően a családi gazdaságok működőképességét segítő elemek, és ha szívünkre tesszük a kezünket, vannak olyan nagy gazdaságok, amelyek a termelőszövetkezetekből alakultak át kft.-kké vagy éppen részvénytársaságokká, több ezer hektáron vagy ezerhektáros nagyságrendű, az egybeszámítási feltételeket is figyelembe véve, ezres nagyságrendű hektárban számított területeken gazdálkodnak, jelentős kamarai tagdíjat fizettek, fizetnek, és mások, látszólagosan mások az érdekeik.

Hogy ez a hangsúlyeltolódás elindult, amire az Agrárminisztériumnak is oda kell figyelni, ez ténykérdés. Annak idején, amikor az Alaptörvény módosítására került sor 2013 tavaszán, szintén volt egy nagy vita, hogy az integrátorok és a mintagazdaságok mellé be kell‑e venni, vagy be lehet‑e venni a családi gazdaságokat. S akkor az a döntés született, hogy igen, mert így tudjuk kiegyensúlyozni az agrárszerkezetet és annak a működését szabályozó jogszabályi környezetet.

Lehet azt mondani, hogy az Agrárkamarán belül az elmúlt évtizedben némileg nagyobb befolyással rendelkeztek az egyéni gazdálkodók, a vidéken élő családi gazdaságok, de akkor világosan elő kell jönni a farbával, és azt kell mondani, hogy a magyarországi élelmezési alap előállításában szerepet vállaló nagyobb gazdaságok szempontjait is figyelembe kell venni, és aszerint kell átalakítani az Agrárkamarát, vagy valahol kis korrekciót kell végrehajtani benne, hogy azok a szempontok is érvényesülhessenek.

De gyakorlatilag itt, tisztelt képviselőtársaim, ebben az előterjesztésben, törvényjavaslatban a köztestület kormányzati kézi vezérlésének a megteremtése valósulhat meg. Kérdés az, hogy az egyensúlyteremtés irányába való kényszerítő erő hozta‑e ezt a megoldást így, ebben a formában, már csak azért is, mert nemrégiben, néhány nappal ezelőtt a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége még Ráki képviselőtársamnál is markánsabban fogalmazott ezekben a kérdésekben, hogy miként kellene átalakítani a Nemzeti Agrárkamarát, vagy egyáltalán érdemes‑e megtartani a Nemzeti Agrárkamarát. Én kifejezetten jónak tartom a képviselő úr szakmai testtartását ebben a kérdésben, hogy kiemelte és fontosnak tartja a falugazdász-hálózat további működtetését, amely, valljuk be, alapvetően a családi gazdaságok számára nyújtott és nyújt igazán segítséget, mert itt nemcsak a hazai agráradminisztráció nehézségességéről, bonyolultságáról kell beszélnünk, hanem arról az uniós jogszabályi környezetről, amely alapvetően befolyásolja az egyéni gazdálkodók mindennapjait. Az valóban elég bonyolult. Persze mi magunk is tudunk még egy kicsit bonyolítani ezen, mert egy-két bojtot és csörgőt oda tudunk tenni a sipkára, hogy a mindennapjainkat nehezítsük vele, vagy hogy izgalmasabb legyen az életünk. Ezzel együtt a falugazdászok a gyakorlatban az Európai Unió által támasztott jogszabályi környezeten belüli eligazodási lehetőséget, eligazodási pontot biztosították a gazdálkodók számára. Tehát ha lesz Nemzeti Agrárkamara vagy ha nem lesz Nemzeti Agrárkamara, akkor is szükség lesz a falugazdász-hálózatra, de abban az esetben a falugazdász-hálózatot a központi költségvetésből kell majd finanszírozni, és azt az asszisztenciát, azt a segítséget és támogatást meg kell adni.

Egyébként ugyanez vonatkozik egy társterületre, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának a területére, illetve a hegybírók státuszára, mert ami szabályozás jelenleg van ebben a háttérben, hogy a hegybírók ide se meg oda se tartoznak, az nem a legszerencsésebb és legoptimálisabb dolog. Teszem hozzá, hogy a hegyközségekbe tömörült gazdák ‑ ott is azért tízezres nagyságrendben vagyunk ‑ időközönként sérelmezték, sérelmeztük, sérelmezzük, legalábbis vannak, akik szóvá teszik, hogy miért kell két helyre is, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsába vagy a hegyközségekbe is befizetni a területalapú vagy éppen a borászati tevékenységből fakadó járulékokat, és miért kell kötelező tagnak lenni ezzel párhuzamosan a Nemzeti Agrárkamarában is, mert végül is ezt az ágazatot két oldalról terhelik ezek a kötelezettségek. Lehet ezekről tartalmas és értelmes vitát folytatni, kellene is, mert sok-sok félreértést vagy rossz érzést lehetne feloldani az agrárpiacnak a termelői oldalt elfoglaló, eltérő méretű gazdálkodó egységei között.

Miniszter úr az éghajlatváltozás kérdésével kezdte a felszólalását, én ezzel fejezném be. 2012 januárjában létrejött egy másik NAK az Agrárkamara mellett, volt is egy kis névhasználati vita, a Nemzeti Alkalmazkodási Központ a Magyar Földtani és Geofizikai Intézeten belül, amely arra jött létre, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos kitettséget, érzékenységet, természetes alkalmazkodóképességet, illetve azokat a feladatokat, amelyeket egy sikeresebb alkalmazkodás érdekében el kell végezni, milyen feltételek között lehet megtenni.

(16.10)

Ezzel párhuzamosan ott létrejött egy Nemzeti Alkalmazkodási Térinformatikai Rendszer, a NATéR, egy tisztított adatokból, állami adatokból egybeszerkesztett metaadatbázis, amely ugyanezen szempontok alapján tudott modellezni területi és ágazati megosztásban is, lehatárolásban is. Azok a modellek, amelyeket kollégáinkkal akkor futtattunk, a jelenlegi éghajlati, klimatikus viszonyokat a 2040-es esztendőkre irányozták elő ‑ a 2020-as évek közepén tartunk, a második felét éppen hogy elkezdtük ‑, tehát ez egy nagyon gyorsuló ütemben történő változás az éghajlatban. És ha egy kicsit is odafigyelünk, akkor láthatjuk, hogy azok a tengeri szállítószalagok, amelyek eddig egy kiszámítható éghajlatot tudtak biztosítani itt, a Kárpát-medencében is, alapvetően változtak meg és változnak meg, és mondhatjuk azt, hogy évről évre egyre rosszabb állapotban vannak a mi szempontunk szerint ‑ mert mások szempontjai szerint korántsem biztos, hogy ez kedvezőtlen folyamat, de a mi szempontunk szerint igen ‑, és ehhez alkalmazkodni kell.

Önök most egy olyan szerencsés helyzetben vannak, hogy egy volt kollégám, akivel ezen a területen dolgoztunk, az önök kormányának tagja, helyettes államtitkárként egy társtárcánál tevékenykedik. Vonják be ezekbe a kérdésekbe, akár az agrártárca is vonja be! Jelenleg egyébként -ez a NATéR ‑ a volt kollégák az Országos Meteorológiai Szolgálatnál vannak, ott egyesítették néhány esztendővel ezelőtt ezt az alkalmazott kutatási divíziót az ottani, éghajlatváltozással foglalkozó meteorológus munkatársaknak a tevékenységével.

Azt gondolom, hogy ha ezekre a meglévő adatokra, az eddig elkészült kutatási anyagokra és elemzésekre is támaszkodunk, akkor könnyebb lesz megérteni azt, hogy a nagyobb mezőgazdasági üzemek mellett miért van szükség a kicsikre. Ha valaki belegondol, itt vannak gazdálkodók, ott vannak a tájban, ott vannak a terepen, azok látják azt, hogy a nagyüzemek alapvetően monokulturális gazdálkodást folytatnak méretgazdaságossági, hatékonysági szempontból azért, hogy az élelmezési alaphoz a mennyiséget elő lehessen állítani; míg a kisebb vállalkozások, családi vállalkozások, akár őstermelői családi vállalkozások a mozaikos tájszerkezet fenntartásában és alakításában vesznek részt mint gazdálkodók, a táji erőforrásokkal is gazdálkodók.

Mozaikos tájszerkezet. A mozaikos tájszerkezet megőrzése és részbeni visszaállítása nélkül ‑ ugye, a „Vizet a tájba!” program erről szól, örülök, hogy ez a kérdés nemzeti minimummá vált az elmúlt években ‑, ha ebbe az irányba megyünk el, akkor az az éghajlat-módosulás kedvezőtlen körülményeihez való alkalmazkodási feltételeinket is javítani fogja, és sikeresebben tudjuk alakítani a mikroklímát is a kisebb tájakon belül.

Egy szónak is száz a vége: ha itt bele akarunk nyúlni a Nemzeti Agrárkamarába, és a hangsúlyokat szeretnénk egy kicsit eltolni és egyensúlyba hozni akár a mintagazdaságoknak, akár az integrátoroknak, a nagyüzemeknek és a tájban élő családoknak, családi vállalkozásoknak a szövetrendszerét, akkor erről beszéljünk és vitatkozzunk, de ne ilyen formában történjék meg, amikor gyakorlatilag cseberből vederbe fogunk kerülni, ugyanolyan politikai befolyás lesz ezután is, mint amilyet vélelmeznek, feltételeznek, és részben valóságot is állítanak, de akkor legalább vállalni kell, hogy a politikai befolyás ennek a törvényjavaslatnak az elfogadásával fog majd érvényesülni. Én azt gondolom, hogy ez nem helyes testtartás. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)