Vitályos Eszter (Fidesz)

VITÁLYOS ESZTER (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Ma egy olyan újabb törvényjavaslatról vitatkozunk, amelyet a TISZA-kormány nyújtott be, és amelyről a benyújtói újfent azt állítják, hogy helyreállítja ‑ most éppen ‑ az Agrárkamara szakmai működését. A valóság ezzel szemben újfent az, hogy ez a tervezet most éppen a gazdák önálló érdekképviseletét szünteti meg, és a magyar földet művelő emberek szervezetét valós politikai gyámság alá helyezi.

Bár miniszter úr az előterjesztői expozéjában pont arról beszélt, hogy az átpolitizáltságot szeretné megszüntetni, sajnos a javaslatból épp az látszik, hogy a kamara most kerül igazán politikai gyámság alá. Aki végigolvassa a szöveget, az pontosan látja: itt nem arról van szó, hogy a kamara a tagjaihoz kerül közelebb, hanem arról, hogy a miniszterhez és a hozzárendelt biztoshoz kerül közelebb a döntés joga, a vagyon feletti kontroll és végső soron a gazdák hangjának elhallgattatása vagy lenémítása.

Nézzük meg, hogy mit is ír pontosan a javaslat! A papíron törvényességi felügyeletnek, a közfeladatellátás biztosításának, átmeneti kamarai biztosnak nevezett eszközökkel valójában azt mondja: a TISZA és szövetségesei jobban tudják, hogy mi a jó a gazdáknak, mint maguk a gazdák. Az agrárpolitikáért felelős miniszter teljes körű törvényességi felügyeletet kap a kamara felett, beleértve az alapszabály, a szabályzatok, a választási eljárás és a gazdálkodás ellenőrzését.

A kamara köteles minden lényeges döntését, szabályzatát a miniszter rendelkezésére bocsátani, a miniszter pedig majd 30 napos határidővel előírhatja, hogy mit is kell módosítani. Ha ez még nem volna elég, a miniszter állandó, tanácskozási joggal felruházott embert delegál a kamara ellenőrző bizottságába, vagyis a kamara belső fékek és ellensúlyok rendszerébe épít be közvetlen kormányzati jelenlétet, egy olyan köztestületébe, amely elvileg a gazdák önkormányzati jellegű érdekképviseleti szervezete, nem pedig egy minisztériumi főosztály.

A javaslat bevezeti a kamarai biztos intézményét, eszerint a miniszter jelöl ki egy személyt, államtitkárt, helyettes államtitkárt vagy miniszteri biztost, aki a kamara közfeladatait, forrásfelhasználását, iratait, helyiségeit, gyakorlatilag az egész működését átvizsgálhatja és jelentést tesz róla. Ha pedig a miniszter úgy dönt, hogy a közfeladat-ellátás nem biztosított, a kamarai biztos magához vonhatja az elnök, az alelnökök, a főigazgató és más tisztségviselők képviseleti és döntéshozatali jogköreit; utasításokat adhat és saját jóváhagyásához kötheti a kamara jognyilatkozatait.

Mit is jelent ez magyarul? Azt, hogy onnantól kezdve nem a gazdák által választott kamara dönt, hanem egy fentről delegált politikai bizalmi ember, pestiesen szólva: pártkatona. Az, hogy a gazdák érdekképviselete fölé, amelyet elvileg a saját testületükben gyakorolnak, egy politikai gyám kerül, aki bármikor felülírhatja a döntéseiket, ez nem érdekképviselet, tisztelt képviselőtársaim, hanem ez politikai gyámság alá helyezés.

Tisztelt Képviselők! A javaslat indokolása azt állítja, hogy a kamara átpolitizáltsága miatt sérül a közfeladatok szakmai ellátása. Erre válaszként azt a konstrukciót hozzák, amit az imént elmondtam, amelyben a miniszter és rajta keresztül az éppen aktuális kormánytöbbség folyamatos, intézményesített beavatkozási jogot kap a gazdák szervezeteibe. Gazdák százezrei tagjai a kamarának ‑ kis és nagyobb gazdálkodók egyaránt ‑, és ezek a gazdák jogosan várják el, hogy az őket érintő döntéseket, a támogatási rendszerekhez való hozzáférésüket, a piacra jutás feltételeit, a szakmai állásfoglalásokat ne a kormánypárt politikai kénye-kedve szerint, hanem a saját érdekképviseletükön keresztül alakíthassák.

A TISZA által benyújtott javaslat ezzel szemben azt üzeni, hogy ha a kamara vezetése nem tetszik, ha a döntései nem tetszenek, ha a választási eredmények nem tetszenek, akkor majd jön a miniszter és a kamarai biztos, és majd ők helyre teszik. És tudjuk, a vasököl oda csap, ahova köll ‑ láthatjuk az elmúlt hetek történéseiben is.

(15.50)

Ezzel a logikával holnap bármelyik szakmai kamarára rá lehetne húzni, hogy működési anomáliák vannak, átpolitizált, nem biztosítja a közfeladatok ellátását, és máris kész a hivatkozás a teljes politikai kontrollra minden területen. Ez a törvényjavaslat tehát precedenst is teremt. Az állam, jelen esetben a TISZA által támogatott kormányzati filozófia bármikor ráteheti a kezét az önálló szakmai önkormányzatiságra hivatott testületekre. Vajon a további kamarák is számíthatnak ilyen politikai gyámság alá helyezésre? Az ügyvédi, a közjegyzői, az orvosi kamara esetén is hasonló lépésekre készül a kormányzat?

Tisztelt Ház! A benyújtók sokat hangoztatják, hogy az új szabályok arányos ágazati képviseletet és egyéni jelölteket fognak biztosítani. A javaslat tényleges szövege mindössze annyit mond, hogy a választási eljárási szabályoknak kell majd biztosítaniuk az ágazatok szerinti arányos képviseletet az egyéni jelöltek állításán keresztül. A konkrét részletszabályokat nem a törvény tartalmazza, hanem majd a jövőben megalkotandó, ismeretlen tartalmú választási szabályok, miközben a jelenlegi választási rendet azonnal el is törlik.

És hogy mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy most az Országgyűlés úgy írja felül a gazdák által ismert és használt választási rendszert, hogy helyette nem ad konkrét, kiszámítható és részleteiben is nyilvános szabályozást. A gazdák most azt látják, a TISZA benyújtott egy törvényt, amely azonnal felszámolja a jelenlegi rendszert, átmeneti miniszteri biztosi felügyelet alá teszi a kamarát, és majd valamikor a jövőben valaki megalkot egy új szabályrendszert. Ez nem erősíti, hanem éppen hogy gyengíti a gazdák demokratikus választási jogát, nem ösztönzi, hanem elbizonytalanítja a tagságot, és ami talán a legfontosabb, a TISZA javaslata nem a gazdák kezébe, hanem a politikai döntéshozók kezébe adja az új rendszer alakítását.

A kamarai biztos feladata a javaslat szerint a törvényes működés helyreállítása. A valóságban a biztos olyan jogosítványokat kap, amelyek bőven messze mutatnak egy egyszerű törvényességi ellenőrzéstől: megvizsgálhatja és felügyelheti a közfeladatok ellátását, az európai uniós források felhasználását, iratba betekinthet, helyiségbe beléphet, harmadik személyeket is beidézhet, majd összefoglalót készít a miniszter számára. Ezek fényében, ha a miniszter vagy esetleg a miniszterelnök úr úgy látja, hogy a közfeladat-ellátás nem biztosított, például mert a kiadások meghaladják a bevételeket, vagy a fő testületek több mint fele kiesett, akkor a biztos lép a gazdák által megválasztott vezetők helyébe.

A biztos magához vonhatja az elnök, az alelnökök, a főigazgató és más szervek döntési jogkörét, utasításokat adhat a kamarai apparátusnak, és érvényteleníthet minden jognyilatkozatot, ami az ő jóváhagyása nélkül történt. Úgyhogy ez nem egy adminisztratív segítség, hanem de facto átmeneti államosítás. A gazdák számára ez azt jelenti, hogy ha a TISZA által támogatott kormányzatnak nem tetszik, hogy kit választottak vagy hogyan gazdálkodnak, vagy éppen hogyan látják el a közfeladatokat, akkor egyszerűen rendkívüli helyzetet deklarál, és a kormánybiztos máris ott terem.

Szeretném egyértelművé tenni, mi ebben a vitában nem a minisztérium, nem a kamarai vezetés, hanem a gazdák oldalán állunk. Azt mondjuk, hogy a magyar gazdáknak nem kevesebb autonómiára, hanem több beleszólásra van szükségük, nem politikai gyámságra, hanem átlátható, tisztességes, a tagság által kontrollált kamarai működésre.

Senki sem vitatja, miniszter úr, a kamara működésében lehetnek, voltak, vannak hibák, vitás pontok, kritikák, de a megoldás nem az, hogy a teljes szervezet fölé önkényesen politikai ernyőt feszítenek. A vélt vagy valós problémák megoldása ezzel szemben az lenne, hogy erősítik a tagság jogait, átláthatóvá teszik még inkább a választási szabályokat, és biztosítják, hogy a kamarai döntéshozatalban valóságosan jelen legyenek a kistermelők, a családi gazdaságok, a fiatal gazdák, a vidéki vállalkozók.

A TISZA javaslata mindezt nem teszi meg. A törvényjavaslat köznyelvi megfogalmazása szerint a gazdák nem elég felnőttek ahhoz, hogy a saját érdekképviseletüket irányítsák, ezért majd a miniszter és a kamarai biztos dönt helyettük. Ez a gondolat, azt gondolom, hogy nemcsak sértő a gazdatársadalomra, hanem veszélyes is, mert ahogy mondtam, precedenst teremt arra, hogy bármikor bármelyik szakmai, önkormányzati szervezetet kormányzati gyámság alá helyezzék.

Tisztelt Országgyűlés! Ha ma ezt a javaslatot a TISZA újfent erőből megszavazza, holnap a magyar gazdák arra ébrednek, hogy a kamarájuk fölé egy politikai biztos került, hogy a saját szervezetükben egy miniszteri ember ül az ellenőrző bizottságban, hogy a döntéseik fölött folyamatosan ott lebeg a miniszteri vétó és egy felülvizsgálat árnyéka. Ez nem a gazdák érdekképviseletének erősítése, hanem annak felszámolása. És ha már megszüntetik tulajdonképpen a kamara önkormányzatiságát, akkor javaslom, szüntessék meg a kötelező tagságot is, tegyék lehetővé a kis gazdaságok számára, hogy kiléphessenek ebből a szervezetből, a kötelező tagságot és a tagdíjbefizetést is legyenek kedvesek és szüntessék meg.

Szeretném világossá tenni, ez a TISZA által benyújtott T/370. számú törvényjavaslat, a gazdák önkormányzatiságának teljes megszüntetése számunkra semmilyen formában nem támogatható. Arra kérjük a Ház többségét, hogy ne csak kampányszlogenekben meg lájkvadászatért, hanem valóban álljanak a gazdák mellé, és ne támogassák ezt a tervezetet jelen formájában. Dolgozzanak ki olyan megoldást, amely valóban a tagságot erősíti, amely valódi versenyt biztosít a kamarai választásokon, átláthatóbbá teszi a működést, de nem teszi a gazdák érdekképviseletét a mindenkori politikai akarat játékszerévé.

A magyar gazdák megérdemlik, hogy az őket képviselő kamara ne egy miniszteri alosztály, ne a kamarai biztos gyakorlótere, hanem a saját hangjuk fóruma legyen. Ezért fogjuk ezt a javaslatot a jelen formájában következetesen és határozottan elutasítani. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)