Dócs Dávid (Mi Hazánk)

DÓCS DÁVID, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az előttünk fekvő törvénytervezet igazság szerint, akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy egy megérett gondolat mentén jött létre, hiszen a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarának számtalan hibája volt, melyeket valóban szükséges kiküszöbölni. Ám én úgy látom, hogy az eddigi politikai hovatartozást most egy újabb fajta politikai hovatartozásra szeretnék lecserélni. Tehát nem a függőségi viszonyt szeretnék megszüntetni, hanem a Fideszhez köthető függőségi viszonyt akarják egy TISZA-hoz köthető függőségi viszonyra lecserélni.

Ez rendkívül aggályos, hiszen én úgy gondolom, hogy a kamarának nem pártpolitikai téren kellene leginkább vagy egyáltalán, inkább fogalmazzunk így, a munkásságát kifejtenie, hanem szakmai alapokon kellene hogy nyugodjon az itt végzett munka, és az lenne a legfőbb feladata, hogy az egyébként most számtalan kihívással szembenéző gazdatársadalmat segítse lehetőségeihez képest a leginkább. Hiszen az elmúlt években, azt azért elmondhatom én is gyakorló gazdálkodóként, hogy a gazdatársaim is és én magam is úgy éreztem, nem feltétlen kaptunk kellő támogatást, nem feltétlen kaptunk kellő érdekképviseletet a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarától, annál is inkább, mivel valamiért a kezdeti célok az idő folyamán elhalványultak, és nem igazán ért be az a törekvés, amely annak idején ki lett tűzve, a kamara létrehozásakor, miszerint a gazdálkodóknak á-tól z-ig segítik az adminisztratív és bürokrata terhek alól való mentesülését. Mert, úgy szoktuk ezt megfogalmazni nagyon egyszerűen, a parasztnak elsősorban, énszerintem a gazdálkodónak nem a papírmunkához kell értenie, nem az Excel-táblákhoz kell értenie, hanem a gazdálkodás csínjához és bínjához és annak minden egyes szegmenséhez és részletéhez.

Itt azt láthattuk az elmúlt években, hogy sajnos a falugazdász-szolgálat sem feltétlen úgy működött, ahogy működnie kellett volna. Ezért volt szükség rengeteg gazdálkodó számára szaktanácsadó bevonására, mert nem tudta időben elintézni az előtte álló feladatokat, vagy nem tudta, mondjuk, a támogatási kérelmét időben vagy jól leadni, vagy rengeteg hiba történt ennek kapcsán. Illetve a pályázatokon való részvétel megint csak ide hozható téma, hiszen arról volt szó, hogy a NAK majd segíteni fogja a gazdálkodók ilyen irányú törekvéseit. De ez mégsem történt meg sajnálatos módon, sőt nemcsak a pályázatokon való indulás vált bizonytalanná, de akinek nagy nehezen sikerült elindulni, annak aztán az elszámolási időszakban is meggyűlhetett a baja, hiszen nem az az ernyőszervezet jött létre, amire sokan vártunk akkor, amikor létrejött a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara. Ezzel szemben viszont azt láthattuk, hogy politikai ukázok mentén mozgott ez a kamara, és e mentén dolgoztak.

Illetve azt is láttuk, hogy sajnos a kötelező kamarai tagság mellett ezzel járt egy folyamatosan emelkedő tendenciát mutató kötelező tagdíjfizetési kötelezettség is, ami azt gondolom, hogy megint csak nem egy jó szájízű dolog, hiszen azt láthattuk az elmúlt években, hogy óriási problémával kell szembenéznie az agrárium szereplőinek. Egyre súlyosbodó problémákról beszélünk. Valamilyen szinten kapcsolódik a témához, de csak hogy gyorsan azért beszéljünk ezekről a problémákról is: láthatjuk az óriási vízhiányt; láthatjuk az aszálynak az egyre kiszélesedő körű problémahalmazát, ami most már gyakorlatilag az egész ország területén gazdálkodókat sújtja; láthatjuk a növekvő inputanyagárakat; láthatjuk a humán erőforrásnak gyakorlatilag az utánpótláshiányát, hiszen most már nagyon nincsen olyan fiatal, aki ezt szeretné választani szakmaként, egyre kevesebben próbálnak az agráriumból megélni, hiszen egyre kevésbé lehet az agráriumból megélni. És idén eljutottunk odáig, hogy a legendásan alacsony felvásárlási árak és a piac egyre romló helyzete is ‑ a Mercosur megállapodást és még sok mindent lehetne idehozni ‑ azt eredményezte, hogy gyakorlatilag, teljesen mindegy, hogy melyik ágazatáról beszélünk az agráriumnak, igazság szerint teljes bizonytalanságot és teljes kiszámíthatatlanságot látunk.

(15.30)

Éppen ezért úgy gondolom ‑ és ezt már sokszor elmondtam itt, a Ház falain belül is ‑, hogy egy teljes átalakulás vette kezdetét pár éve, ami ahhoz fog vezetni, hogy az agrárium kis és közepes szereplői szépen lassan el fognak tűnni sajnos a palettáról, helyettük pedig a nagyok fognak megmaradni, és azt gondolom, hogy ez a felborult, egyenlőtlen verseny végképp ki fogja azokat szorítani, akik szívvel-lélekkel csinálták az eddigi hivatásukat. Hiszen ez nem egy szakma, ez nem pusztán egy pénzszerzési lehetőség, hanem ez a legtöbbünk számára egy hivatás, egy életforma, egy életstílus. De nagyon úgy néz ki, hogy pont azok szorulnak ki most ebből, akik egyébként ezt a leghitelesebben tudják képviselni, vagy akik esetleg hosszú-hosszú folyamat részeként váltak gazdává, hiszen generációról generációra adták át azt a tudást, mondjuk, ami a gazdatársadalomnak most még jelen pillanatban megvan.

Ugye, mondtuk, hogy a politikától el kell választani. Hát, nem túl szerencsés, hogy itt belekeveredik a kamara történetébe az is, hogy aki mondjuk, valamilyen szinten pártlistán szerepelt, vagy magasabb politikai pozíciót töltött be, az majd nem lehet esetleg kamarai tisztségviselő. Én azt gondolom, hogy ezt a két dolgot külön kell választani, hiszen akár szerény személyem is jó példa lehet arra, hogy akár a politikában is szeretnék magasabb szinten képviseltetve lenni, illetve szeretném, ha a mezőgazdaságot is tudnám képviselni, vagy az agráriumot is tudnám képviselni, vagy a gazdatársaimat is. Tehát személyesen is azt mondhatom el, hogy nem értem, hogy itt miért kellett egy ilyen demarkációs vonalat húzni.

Pócs képviselőtársam is mondott itt egypár dolgot, amire szeretnék mindenképpen reagálni, hiszen egy politikai alárendeltségről beszélt. Most nincs itt sajnos. Valóban, eddig a Fidesznek volt a politikai alárendeltje a NAK, és most nagyon szeretném, ha a változtatások után majd nem a TISZA alárendeltje lenne ugyanígy a kamara.

A JÉGER is szóba került, erről pont tegnap azonnaliztam miniszter urat. Nagyon fontos téma, én úgy gondolom, sőt, talán az egyik legfontosabb téma ez most, hiszen rengeteg gazdatársunkat érinti, de most már nemcsak gazdatársunkat, hanem mondhatni, hogy minden magyart érint ez a téma. Ugye, mi azt mondtuk tegnap, és én azt mondtam személy szerint tegnap is, hogy teljes kivizsgálását kérjük ennek a rendszernek, és amíg ez a teljes kivizsgálás nem történik meg, addig pedig le kell állítani ezt a rendszert annak érdekében, hogy nehogy több kárt okozzon, mint amennyi hasznot hajt. Persze miniszter úr mondta, hogy tudományosan nincs bizonyítva, hogy az aszállyal bármilyen módon összefüggne a JÉGER-rendszer működése, de az ellenkezője sincs bizonyítva, és azt látjuk, hogy valami végérvényesen megváltozott itt az elmúlt években, és egyre súlyosbodó tényleg az a vízhiány, amivel szembe kell néznünk nap mint nap.

A szerkezeti átalakításról beszéltünk. Nemcsak kamarai szinten kell azt a szerkezeti átalakítást végrehajtani, hanem úgy gondolom, hogy az egész agráriumot érintően kell egy szerkezeti átalakítást végrehajtani, ahol figyelembe kell venni gyakorlatilag az előbb említett nehézségeket és problémákat, ahol figyelembe kell venni azt, hogy hogyan lehetne itt egy generációváltást megfelelően és jól tető alá hozni, hogyan lehetne ösztönözni és motiválni a legfiatalabbakat is arra, hogy ez a gyönyörű hivatás ne vesszen el ‑ és tényleg ne csak óriási cégek legyenek az agrárium képviselői ‑, hogyan lehetne őket esetleg földhöz juttatni, hogyan lehetne esetleg tenyészállatot kihelyezni, hogyan lehetne esetleg egyébként magyar gyártású gépekhez juttatni ezeket a fiatal gazdálkodókat. Hiszen most az mondható el, hogy rendkívül elavult a kis és közepes családi gazdaságok gépparkja, rendkívül elavult a technológiája, és természetesen ezután nem várható el, hogy ők versenyképesen tudjanak termelni, tehát a szakadék még nagyobb lesz így a nagyok és az agrárium kis szereplői között.

Összefogásról és együttműködésről is beszélt a miniszter úr, amit mi csak támogatni tudunk, hiszen valóban úgy érezzük, hogy az agráriumon belül is megvan az a széthúzás, ami egyébként most az egész társadalmat érinti. Látjuk, hogy itt a politika nagyon felborzolta a magyar társadalom kedélyeit, és mindenki valamelyik szekértáborhoz akar tartozni, és most már vérre menő csatákat és kommentháborúkat láthatunk, szerencsére egyelőre csak az online térben. Remélem, hogy ez ott is marad, sőt nagyon bízom benne, hogy idővel ez le fog csengeni, és valahogy visszatalálunk megint a helyes útra. De egy biztos, hogy mindannyiunk közös érdeke az, hogy a magyar agrárium továbbra is egy virágzó, prosperáló országot tudjon nekünk teremteni, hiszen valamikor Európa éléskamrája voltunk. Hát, most ettől nagyon messze vagyunk és nagyon távol vagyunk. Itt nem arról van szó, hogy az agráriumból élőknek kell lehetőséget biztosítani arra, hogy továbbra is a család asztalára tudják tenni a kenyeret. Ez sokkal többről szól, hiszen ez az élelmiszer-önrendelkezésünket, kvázi egy nemzetbiztonsági kockázatot rejt magában. Ha nem fogjuk tudni ellátni akár a saját lakosságunkat megfelelő minőségű és mennyiségű élelmiszerrel, akkor kiszolgáltatott helyzetbe kerülünk, ami nettó szégyen lenne itt, a Kárpát-medencében.

Beszéltünk itt arról, hogy közfeladatot lásson el a kamara. Valóban ez lett volna eredetileg is a célja. Ezt nem feltétlenül sikerült sajnos beteljesítenie. Azt gondolom, hogy minden jobbító szándékot mi nagyon szívesen veszünk, de ebben a törvénytervezetben nemcsak jobbító szándékot látunk, hanem bizony olyan megkötéseket is, amelyek, még egyszer mondom, egy kicsit inkább politikai felhangúnak tűnnek, mint hogy szakmainak tűnnének. Én nagyon bízom benne, hogy ezeket önök is be fogják látni még időben, és akképp próbálják majd ezt a kamarai dolgot átalakítani, vagy magát a kamarát átalakítani, hogy abból tényleg minden agrárvállalkozó vagy gazdálkodó profitálni tudjon, és ne pedig föntről, megint politikai ukázok mentén próbálják a torkunkon lenyomni azt, ami éppen időszerű.

Úgyhogy bízom benne, hogy ha megtesszük a módosító javaslatainkat, akkor azok is valahol meghallgatásra vagy meghallásra kerülnek. Ezt meg fogjuk tenni annak érdekében, hogy valóban a legjobb döntés születhessen meg. Köszönöm szépen a szót. (Taps a Fidesz és a Mi Hazánk soraiban.)