Pócs János (Fidesz)

PÓCS JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Miniszter úr, figyelemmel hallgattam az ön nyitóbeszédét, és az igaz, hogy régen személyes kapcsolat nem nagyon volt közöttünk, de a gazdatársadalom révén én nagyon sok jót hallottam önről. A gazdatársadalom szereplői mindig azt mondták, hogy ön egy felkészült, korrekt, tapasztalt, jó szakember. Mondták ezt mindaddig, amíg be nem állt Magyar Péter mögé. (Derültség a kormánypárt soraiban.)

Miniszter úr, én a gazdatársadalom nevében azt szeretném tisztelettel kérni öntől, hogy maradjon a régi, álljon a sarkára, és azt szeretném kérni, hogy az agrártársadalmat ne vigye be a TISZA ÁVH-ba. Ennél az agrártársadalom sokkal többet ér.

Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar mezőgazdaságot történelmi léptékű aszály, szélsőséges időjárás, alacsony terményárak, kiszámíthatatlan felvásárlási viszonyok, súlyos veszteséget okozó nyerstej- és élősertés-árak, egyre súlyosabb jövedelmezőségi problémák sújtják. A gazdák azt számolják, hogy lesz‑e mit betakarítani; az állattartók azt, hogy meddig tudják még finanszírozni a termelést; a kertészek pedig azt, hogy a következő jégverés vagy aszályos időszak mit hagy meg az egész éves munkájukból.

És a kormány végre felismerte a magyar agrárium legfontosabb problémáját. No, nem az aszályt, nem az öntözésfejlesztés támogatását, nem a termelési költségek és a vásárlási árak közötti szorítást, nem az állattenyésztés válságát, nem a piacvesztést és nem a nemzetközi megállapodások miatt fokozódó versenyt, hanem a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarát. Bizonyára a kamara miatt nem esik az eső, bizonyára a falugazdászok nyomják lefelé a gabonaárakat, és minden bizonnyal a kamara vezetősége tehet arról is, hogy a gazda egyre többet dolgozik, egyre nagyobb kockázatot vállal, és egyre kevesebb pénz marad a zsebében. A gabonatermelők úgy zárják a búzaszezont, hogy jó esetben csak 150 ezer forintot vesztettek hektáronként.

Tisztelt Ház! A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara biztosan nem hibátlan szervezet. Lehet és kell vitatkozni a működéséről, a választási rendszerről, az átláthatóságról és arról is, hogy miként lehetne valóban sokszínűbbé tenni az ágazat képviseletét. De csak az nem látja a kamara értékét, aki még soha nem próbált meg egy egységes kérelmet kitölteni, egy támogatási feltételrendszert értelmezni, egy őstermelői ügyet elintézni vagy eligazodni a magyar agrárbürokrácia útvesztőjében. A falugazdász sok kistelepülésen nem egy arctalan hivatalnok. Ő az az ember, akit a gazda személyesen ismer; akit fel lehet hívni; aki tudja, hogy melyik család milyen területen gazdálkodik, milyen támogatásra lehet jogosult; milyen határidő közeleg; milyen nyilatkozatot kell megtennie, és hol csúszhat el egy-egy kérelem. A falugazdászok évente százezres nagyságrendben működnek közre az egységes kérelmek benyújtásánál. Segítséget adnak a támogatások igénylésében, az őstermelők és családi gazdaságok nyilvántartásában, a földműves-nyilvántartási ügyekben, a kárenyhítési eljárásokban és számos olyan adminisztratív feladatban, amelyet egy kisebb gazdaság önállóan fizetett szakértői apparátus nélkül csak nagy nehézségekkel tudna elvégezni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Ez nem elméleti érdekképviselet, ez egy konkrét segítség, konkrét pénz és sok esetben konkrét megélhetés a gazdáknak. A nagy agrárvállalkozás megfizeti a saját pályázatíróját, a könyvelőjét, a jogászát, a támogatási szakértőjét és az informatikusát. A családi gazdálkodó vagy kistermelő azonban gyakran a falugazdászhoz fordul. Neki a falugazdász nem kényelmi szolgáltatás, hanem egyetlen reális lehetőség, hogy ne veszítsen el egy támogatást egy rossz helyre tett jelölés vagy egy félreértett térképfedvény, vagy az elmulasztott határidő miatt.

A kamara szakmai tájékoztatókat, kézikönyveket, kalkulátorokat, jogsegélyszolgálatokat működtet; segítséget nyújt a támogatási feltételek, az adózási, földforgalmi, vízgazdálkodási és növényvédelmi szabályok értelmezésében; részt vesz az Országos Jégkármentesítő Rendszer működtetésében is. Ezek mögött nem egy budapesti székhely van; ezek mögött egy országos hálózat és sok száz olyan szakember munkája áll, aki napi kapcsolatban áll a gazdálkodókkal. Ezt a rendszert nem megerősíteni akarják önök, hanem politikailag alárendelt szervezetbe terelni, mert a törvényjavaslat nem egyszerűen törvényességi ellenőrzést vezet be; ez a törvényjavaslat felszámolja a köztestületi önkormányzatiságot.

A köztestületi önkormányzatiság azt jelenti, hogy a gazdák közössége törvényi keretek között maga választja meg a vezetőit, maga határozza meg a működőképességének alapvető irányait, és maga dönt arról, hogyan használja fel a közös forrásait a közös feladatok ellátására. Ehelyett a javaslat alapján a miniszter törvényességi felügyeletet gyakorolna, vizsgálná a kamarai választásokat, hozzáférne a tagsági és a választási adatokhoz, állandó tagot delegálna az ellenőrző bizottságba, és évente beszámoltatná a kamarát a gazdálkodásról. De a kormánynak még ez is kevés. A kamara biztost nevezne ki, természetesen kizárólag a politikai befolyástól mentes működés biztosítása érdekében. Mi sem természetesebb: a depolitizálás legbiztosabb módszere, ha a miniszter nevez ki egy államtitkárt, egy helyettes államtitkárt vagy egy miniszteri biztost, aki belép a kamara bármely helyiségébe, betekinthet bármely iratba, jelentést kérhet, és még a kamarával kapcsolatban álló harmadik személyeket is beszámoltatja. Ezek jegyében kérném a miniszter urat, hogy a TISZA ÁVH-t ne vigye be az agrárkamarába.

(15.10)

Ez a kormány új politikamentességi receptje: minden politikát ki kell szorítani a kamarából ‑ kivéve természetesen a kormánypolitikát.

A kamarai biztos ráadásul nem csupán vizsgálódhatna. Ha a miniszter a biztos összefoglalója alapján úgy dönt, hogy a közfeladatok ellátása nem biztosított, a biztos magához vonhatja a kamara elnökének, alelnökeinek, főigazgatóknak, sőt a döntéshozó testületnek a jogköreit, utasíthatja a tisztségviselőket és a munkavállalókat, valamint előzetes hozzájárulást köthet a kamara jogi nyilatkozataira. A hozzájárulása nélkül megtett jognyilatkozat semmis lehet. Ez nem törvényességi felügyelet ‑ ez irányítás. Ez nem önkormányzatiság ‑ ez egy minisztériumi háttérintézmény működési modellje.

A törvény még azt is kimondja, hogy a közfeladat ellátása nem biztosított, ha a kamara tárgyévi költségvetésében a kiadások meghaladják a bevételeket. Vagyis akár egy előre elhatározott fejlesztés is megnyithatja az utat a teljes hatáskör átvétele előtt. És ki dönti el, hogy fennállnak‑e a beavatkozás feltételei? A miniszter. Ki készíti az ehhez szükséges összefoglalót? A miniszter által kinevezett biztos. Ki veszi át ezek után a kamara vezetését? Ugyanez a biztos. Igazán szép és zárt rendszer: vizsgálja önmagát, javaslatot tesz önmagának, majd felhatalmazza önmagát.

Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A politikamentesség jegyében a javaslat egészen különös összeférhetetlenségi szabályokat is bevezet. Kamarai tisztséget nem viselhetne az, aki országgyűlési választáson országos listát jelölő szervezet listáján szerepel, európai parlamenti listán indul, párttisztséget tölt be vagy politikai felső vezető. Az újonnan megválasztandó ‑ az újonnan megválasztandó! ‑ tisztségviselők esetében ezt még tíz évre visszamenőleg is vizsgálhatnák. Tíz év! Ezek szerint, aki tíz évvel ezelőtt egy országos lista 150. helyén szerepelt, de mandátumot soha nem nyert, az veszélyt jelent az agrárkamara szakmaiságára. Teljesen függetlenül attól, hogy akár egy kamarai vezetőről, egy gazdálkodóról a gazdatársadalom, mondjuk, szakmai szempontból pont olyan jó véleményt alkot, mint amilyet alkotott miniszter úrról is régebben. De aki ugyanazon választáson az egyéni választókörzetében elindul, az ezek szerint maga a megtestesült politikai semlegesség. Hát mi ez, ha nem a kétszínűség? A törvény ugyanis a maga tökéletes következetességével a listán szereplést szankcionálja, az egyéni választókerületi jelöltséget viszont nem, sőt jutalmazza. Aki felkerült egy párt országos listájának a végére, az tíz évig gyanús; aki ugyanannak a pártnak a színeiben a plakáton, a lakossági fórumon, a választási gyűléseken kampányolt ‑ természetesen Magyar Péter mellett ‑ egy egyéni mandátumért, az a törvény alapján nyugodtan lehet kamarai tisztségviselő.

Ez lenne a következetes depolitizálás? Vagy egyszerűen nem tudták eldönteni, hogy a politikai szerepvállalást akarják kizárni, vagy csak bizonyos személyeket, bizonyos csoportokat akarnak távol tartani? Ettől TISZA ÁVH ez a törvény.

A szabályozásnak ez a belső következetlensége világosan mutatja, hogy itt nem egy átgondolt összeférhetetlenségi rendszerről, hanem politikai leszámolásról, politikai célhoz utólag hozzáigazított törvényjavaslatról van szó. Ráadásul annak megítélésében, hogy valaki az agrárium finanszírozásában ügydöntő jelleggel részt vevő kormánytisztviselő volt‑e, kétség esetén a miniszter nyilatkozata lenne egyedül az irányadó. Vagyis a miniszter nemcsak felügyeli a kamarát, nemcsak biztost nevez ki, nemcsak átveheti a választott vezetők hatáskörét, hanem azt is ő döntheti el, hogy ki lehet egyáltalán kamarai tisztségviselő. Valóban lenyűgöző politikamentesség!

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! A kamara egyik legfontosabb értéke eddig a gazdálkodók közötti szolidaritás volt. A tagdíj nem mindenkinek azonos összegű, a rendszer a gazdasági teljesítményt követi. A nagyobb árbevételű gazdaságok magasabb összeggel járulnak hozzá a közös működéshez, miközben a kisebb gazdaságok alacsonyabb terhet viselnek. Ez a köztestületi szolidaritás lényege. A nagyobb gazdaság többet tesz a közös kasszába, ebből pedig fenn lehet tartani az országos falugazdász-hálózatot, az ügyfélszolgálatot, a szakmai tájékoztatást, a jogsegélyt és azon ingyenesen vagy kedvezményesen elérhető szolgáltatásokat, melyekre éppen a kisebb gazdálkodóknak van a legnagyobb szükségük. A nagyobb gazdaságok tehát nem pusztán a saját szolgáltatásukért fizetnek többet. Hozzájárulnak a komplex agrártársadalomhoz, hogy a néhány hektáron gazdálkodó család is segítséghez jusson. Ez a rendszer nem egyszerűen tagdíjfizetés. Ez az intézményesített ágazati szolidaritás. A törvényjavaslat ezt a szolidaritást nem egyetlen mondattal törli el. Sokkal ügyesebben jár el: elveszi az önkormányzati döntéshozatalt, amely a közös pénzt a közös szolgáltatásokra fordíthatta.

A kamara választott tisztségviselői a jövőben díjazást sem kaphatnak, csak igazolt költségeik megtérítésére. Első hallásra takarékosságnak tűnik a költségvetés ki tudja, hány század ezreléke, valójában azonban annak kedvez, aki megengedheti magának, hogy ellenszolgáltatás nélkül töltsön be időigényes országos tisztséget. Egy néhány hektáron gazdálkodó embernek minden napja, minden munkaórája számít; egy nagybirtokosnak, egy nagyvállalati tulajdonosnak, aki egy saját apparátussal rendelkező agrárérdekeltség vezetője, jóval könnyebb ingyenes köztestületben munkát vállalnia.

Az egyéni jelöltekre épülő, egyelőre részleteiben ki nem dolgozott új választási rendszer, a tisztségviselői díjazás megszüntetése, a minisztériumi kontroll együttesen, objektíven a nagytőkével, az apparátussal, a politikai kapcsolattal rendelkező nagybirtokosoknak kedvez. A javaslat az ágazat arányosságának jelszavával úgy alakítja a választási rendszert, hogy annak tényleges részletszabályait nem is ismerhetjük. A törvény mindössze annyit mond, hogy az új rendszernek az ágazatok szerinti arányos képviseletet kell biztosítani egyéni jelöltek útján. A lényegi szabályok tehát nincsenek előttünk, nem tudjuk, mekkorák lesznek a választókerületek, nem tudjuk, hogyan osztják majd a mandátumokat, nem tudjuk, milyen arányban jelennek meg a kis-, a közép- és a nagyvállalkozások, de nem tudjuk azt sem, milyen ajánlási feltételekkel lehet jelöltté válni. De már most felhatalmazást kell adnunk, hogy a jelenlegi rendszert lebontsák, a kamara fölé biztost ültessenek, a választást egy később elkészülő szabályrendszer alapján tartsák meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a formájában a törvényjavaslatot a gazdatársadalom nevében biztos, hogy nem fogjuk tudni támogatni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)