Tárkányi Zsolt (TISZA)

TÁRKÁNYI ZSOLT (TISZA): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Röviden reagálnék néhány jogos felvetésre és a még több sületlenségre. Rögtön Németh Balázs, aki gyakorlatilag végighazudozta az elmúlt másfél évtizedet, azzal kezdte, hogy hogyan számolt be a közmédia (Zsigó Róbert: Egymás tisztelete jegyében!), ahol jelenleg fel van függesztve a hírszolgáltatás, és csak scroll-, tehát infócsík van, ami a legalapvetőbb információkat tudja, és nem tud részletes beszámolókat továbbítani ‑ bár nyilván ismeri ezt a műfajt ‑ a Polgár Judit jelölését követő ügyről.

Erről most két dolog jutott eszembe. Az egyik az, hogy egyáltalán a közmédiában ez az ügy rögtön megjelent, mivel nincsen hírszolgáltatás az M1-en, csak ilyen infócsíkok, de legalább ott is megjelent. Hogy egyébként ez mennyire volt kiegyensúlyozott, ezt valóban érheti kritika, és érte is jogos kritika. De eszembe jutott, hogy amikor a Fidesz megbukott köztársasági elnökeiről kellett beszámolnia a közmédiának, ez hogy történt. Amikor Schmitt Pál plágiumbotrányba keveredett, akkor azzal kezdte a közmédia, hogy agyonhallgatta, meg sem történt, nem is volt plágium. Engem a botrány kirobbanása utáni első nyilvános szereplésére a közmédia tudósítójaként a Debreceni Egyetemre küldtek tudósítani, ahol tudja, mi történt? Beszedték a névtáblákat ‑ professzorok voltak ott és habilitált egyetemi vezetők ‑, újakat nyomtattak, és lehagyták a doktort, a habil.-t és ezeket a titulusokat, mert ciki lett volna Schmitt Pálnak kiírni is meg nem is kiírni. És külön odaszóltak nekünk, a közmédia tudósítóinak, hogy ezt a névtáblacserét senki nem írhatja meg, mert ha megírjuk, akkor ki fogják cenzúrázni. Így működött a közmédia az első megbukott köztársasági elnöküknél.

A másodiknál, a kegyelmi botránynál valami hasonló mintázat történt: nem történt semmi. Tehát halászléfőző versenytől kezdve minden sületlenséget elmondtak egyperces hírekben, de azt, hogy egyébként egy pedofil rém bűnsegédjének a köztársasági elnök kegyelmet adott, ezt a magyar adófizetők pénzéből működő közmédia elfelejtette közhírré tenni. (Németh Balázs Lajos: Ne hazudjon már!) Vissza lehet keresni! (Zsigó Róbert: Próbáld visszakeresni!) Egyébként hazugsággal, mondjuk, ne ön vádoljon engem, mert én újságíró voltam, maga meg egy propagandista. (Zsigó Róbert: Te is azt mondtad rá, már bocsánat! ‑ Taps a TISZA soraiból.) Maga pedig egy propagandista!

Németh Balázs kifogásolta azt, hogy a közmédiába most újságírók kerültek. Elhiszem, hogy önnek ez furcsa (Zsigó Róbert: Nem ezt mondta!), de szokjon hozzá, mert ez így fog folytatódni az elkövetkező időszakban (Zsigó Róbert: Ja, hogy lehazugozzák…), újságírók fogják vezetni a közmédiát (Németh Balázs Lajos: Liberális újságírók!), propagandisták és pártdelegáltak helyett. Olyan, hogy igen…. (Moraj a Fidesz soraiból.) Ilyenkor azért ‑ mit mondtak: világ-háttérhatalmi összeesküvés meg liberális ‑ A tanú című filmből, ha már annyit emlegettük ma, nekem is eszembe jut egy idézet. Mit mondott a börtönőr? (A Fidesz és KDNP sorai felé mutat.) „Egy brancs maguk, ne is tagadja.” (Derültség és taps a TISZA soraiból.)

Olyan, hogy liberális, konzervatív, nem tudom én, bármilyen ideológiai újságírás, nincsen! Újságírás van, vagy nem újságírás, ahogy nincs jobb- meg baloldali hentes, bíró, útfelújító, mérnök, tanár. Mindenki gondol valamit a világról, de akkor végzi jól a munkáját, ha ez nála nem jelenik meg. Maguknak ez persze nem sikerült, mert maguk propagandisták, az újságírók pedig arra törekszenek, hogy még ha néha követnek is el hibákat, utána korrigálják magukat különböző módokon ‑ nem bíróság kötelezi őket, mint ahogy a kormánypropagandát számtalan alkalommal ‑, korrigálnak, és folytatják tovább azt a szakmai munkát, amire egyébként az életüket feltették. Ez az újságírás. Ilyen újságírók kerültek, egyébként rosszul mondtam, mert nem a 444-től került a Kossuth rádióhoz a vezető, hanem a Válasz Online-tól, egy nagyon színvonalas, egyébként egykori polgári hetilapból kinőtt, nagyon színvonalas műhelytől.

A nulla forint közpénzből működő Válasz Online-tól érkezik egy újságíró, és éppen ez fogja a független működést adni, amit biztosított az adományokból és más módon ez a lap magának. Pontosan ez termelte ki azt a színvonalas újságírást nemcsak ott, hanem számos más műhelyben is, ami biztosítja azt, hogy az ezekből a műhelyekből kikerülő újságírók hűek maradnak a szakmájukhoz. Pontosan erre van szüksége a közmédiának.

Nacsa Lőrinc képviselőtársam kifogásolta azt, hogy hány évre és milyen összetétellel fogják a különböző testületekbe delegálni a tagokat. Itt eszembe jutott a Médiatanács létrehozása 2010-ben, amelyik 100 százalékban Fidesz-delegáltakat ültetett a helyükre kilenc évre, majd amikor letelt a kilenc év, akkor azért sokan várták azt, hogy na, végre, most már paritásos alapon létrejöhet egy új Médiatanács. És mit ad isten, újabb kilenc évre 100 százalékos fideszes résztvevők dönthettek frekvenciapályázatoktól elkezdve mindenféle más, nagyon fontos, a magyar nyilvánosságot befolyásoló testület létrehozásáról. Ezt a gyakorlatot biztos, hogy nem fogjuk folytatni. Valódi paritásos alapon, civil szakmai részvétellel, kontrollal fogjuk ezeket a testületeket létrehozni és működtetni. És egyébként nagyon fontos lesz az, hogy ezek a testületek a saját szabályaikat megalkossák és be is tartassák mindenféle kormányzati ráhatás, nyomás nélkül, mert ez adja meg a közmédia függetlenségét.

Amit a közmédiában az elmúlt 16 évben láttunk, azt az egyetemeken elrettentő példaként fogják oktatni ‑ lehet, hogy már most is, a színvonalasabb műhelyekben persze, már most is ‑, és bizonyos, hogy nagyon-nagyon sok olyan videót fognak a jövő újságíróinak levetíteni, amelynek a főszereplője többek között Németh Balázs. Köszönöm szépen. (Taps a TISZA soraiból.)