Magyar Péter (TISZA)

MAGYAR PÉTER miniszterelnök: Köszönöm szépen, elnök asszony. Kerestem a szakmai érveket, képviselő úr. Azt jó volt megtudni, hogy ön még megafonos korában Szánthó Miklóssal együtt szabadidejében Rákosi Mátyás-idézeteket olvasgat. Érdekes perverzió. (Taps a TISZA soraiban.) Mondjuk, azért az se semmi, hogy valaki Szakács Istvántól eljut Aquinói Szent Tamásig így két percen belül. (Derültség a TISZA soraiban.)

De ha már szóba hozta képviselő asszony Karsai Dánielt, ön pedig Szakács Istvánt, ugye, a volt kollégája. (Szűcs Gábor közbeszól.) Előbb szóba hozta, hogy elvitték a rendőrök, úgyhogy ön volt, nyugodjon meg, ön mondta két perccel ezelőtt. Tehát ha már ezt a két személyt szóba hozták, akkor engedje meg ‑ az ön kollégája volt Szakács István a Megafonnál. Mondjuk, önnek hat állása volt, körülbelül 10 millió forintért havonta, Szakács Istvánnak lehet, hogy kevesebb. (Szűcs Gábor: Öt volt, meg önnek volt hat!) Tudja, hogy mit mondott az ön kollegája az említett Karsai Dánielről? Az önök által közpénzen fizetett propagandista, akit most itt sajnáltatnak, azt mondta, amikor Karsai Dániel ’24-ben itt járt a parlamentben, hogy vegyen be két doboz Xanaxot, aztán viszontlátásra. Ezt mondta az önök által közpénzből, a magyar adófizetők pénzéből fizetett propagandista az ön által idézett Karsai Dánielre! Nem szégyellik magukat egy kicsit sem?! És akkor ez a Szakács István egyébként visszavonult, és azt mondta, hogy igen, valóban olyan dolgot mondott, amit nem mondhat egy tisztességes ember, és most ezt az embert ünneplik, ennek az embernek csinálnak reklámot, ennek az embernek, aki azt mondta a gyógyíthatatlan betegséggel küzdő Karsai Dánielnek, kérem szépen, hogy vegyen be két doboz Xanaxot.

(14.50)

Én várom az érveket, de, kedves Szűcs képviselő úr, ön ugyan kitúrt körülbelül 160 embert a Fidesz-listáról, akikre valóban szavaztak a magyar emberek (Derültség a kormánypárt soraiban.), és kiküzdötte magának a 218. helyről... ‑ Nem tudom, hogy kinyomtatják egyáltalán a listát a 200. hely fölött? (Derültség a kormánypárt soraiban. ‑ Szűcs Gábor: Kézzel írják.) Tudta valaki, hogy Szűcs képviselő úr rajta van? Szerintem nem. Mindenesetre kiküzdötte magának ezt a helyet, és azt tudom mondani, hogy az ön felszólalása sokkal ‑ hogy is mondjam? ‑ impulzívabb volt, mint az ön mellett ülő SZDSZ-es versenytársáé, úgyhogy szerintem még mindig van esélye, úgyhogy ne adja föl!

De tényleg kerestem azt, hogy miért is van veszélyben az alkotmányosság. (Pócs János: Miattad!) Az előbb elmondtam önnek. Az előbb elmondtam önnek, kedves képviselő úr, hogy Orbán Viktor hogyan járt el, hogyan bánt el a köztársasági elnökkel, a saját jelöltjeikkel, a saját kebelbarátaival, tudja, Schmitt Pállal ‑ aki az államelnök szót egy l-lel írta ‑, vagy éppen Novák Katalinnal vagy Áder Jánossal, hogyan nevezte ki őket akaratuk ellenére vagy mellett, és hogyan szedte le őket mindenféle averzió nélkül, nem tisztelve sem embert, sem Istent. És amikor ez az ember, Orbán Viktor, a maffia, a Cosa Nostra teljhatalmú ura, Don Hatvanpuszta egy történelmi vereséget szenved (Radics Béla közbeszól.) ‑ a kedves Radics képviselő úrnak is mondom, örülök, hogy itt van ‑, szóval, amikor történelmi vereséget szenvedett ez a miniszterelnök, akkor eltiplizik, elfut Sir Robin, a bátor.

A választások előtt csak vitára nem volt hajlandó kiállni húsz éven keresztül, ugye, a jogállamiság és a demokrácia jegyében, nem volt hajlandó, félt kiállni szemtől szemben, élő, egyenes vitára. Most meg már el is fut, miközben önök itt próbálják azt a képzetet teremteni, mintha összeomlott volna az önök által eddig védett… (Dr. Koncz Zsófia ingatja a fejét.) Látom, Koncz képviselő asszony nagyon bólogat, tehát ön szerint védték itt a demokráciát és a jogállamot húsz éven keresztül, és most dől össze minden, és önök próbálják itt az embereket, nem tudom, rettegtetni, gyertyagyújtásra hívni. Néha összejön száz ember, néha 220 (Pócs János: Néha 30 ezer.), és eközben Don Hatvanpuszta meg röhög önökön, és a dallasi meg nem tudom, a New York-i stadionban tízezer dolláros jeggyel, az oligarcháival és a családtagjaival nézi a meccset.

Nem érzik ezt egy kicsit visszásnak? Nem érzik egy kicsit visszásnak, hogy Orbán Viktor kormányának a képviselői voltak, aki mindenki által tudottan, még az önök szavazói által tudottan is, elvette az Alkotmánybíróság hatásköreit, leszedett embereket, odahelyezett mint bábokat, és akkor most önök védik attól a kormánytól a jogállamiságot, amelyik soha nem látott történelmi felhatalmazással, előre elmondott elvek és pontok alapján alakítja akár az Alaptörvényt, akár más jogszabályokat. Semmilyen zsákbamacskát nem árultunk.

Én tudom, hogy már nem a Megafonnál dolgozik, tudom, hogy bezár most már minden ilyen volt propaganda pár nap alatt. Nem mi zárjuk be, önök döntöttek, mielőtt még félrevezetik a saját szavazóikat. Tudom, hogy már kevés a pénz, de én javaslom (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy csináljanak valami kutatást, legalább egy kisebbet, mert még a saját választóik sem hiszik el ezeket a dolgokat, ők is ugyanebben az országban élnek, és most is ebben az országban élnek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

400 ezerrel több rászoruló gyermek, aki iskolakezdési támogatást kap, az 400 ezerrel több, mint ahányan önök alatt kaptak iskolakezdési támogatást. (Zsigó Róbert: Nem igaz! ‑ Taps a kormánypárt soraiban.)