Dr. Hargitai János (KDNP)

DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Hosszú előtörténete van egyrészt az Európai Unióban ennek az alapnak és hosszú előtörténete van a magyar politikában is annak, hogy most tárgyalhatjuk ezt a törvényt.

(19.30)

Miniszter úr leegyszerűsítette a kérdést gyakorlatilag arra, hogy az Orbán-kormány nem tudta hazahozni ezeket a forrásokat, és önök egy huszáros hajrával megteremtik most ennek a lehetőségét. Szeretnék visszautalni arra, és ez jelzi az Európai Unió működésének hatékonyságát, hogy hol van már a koronavírus, már lassan a történelemkönyvekből ismerjük csak. Bár tragikusan megéltük sokan, sok országban, de azért 2020 tavasza azért messze van már, amikor megroppant a koronavírus hatásainak eredményeként az európai gazdaság, és ekkor jön elő az Európai Bizottság azzal, hogy a problémák kezelésének hagyományos módja vagy azok a források, amelyek az Európai Unióban rendelkezésre állnak, nem elégségesek.

Itt teszek egy kitérőt. Milyen forrásokkal rendelkezett addig az Európai Unió? Tagállami befizetésekből, vámbevételekből és csekély egyéb bevételekből? Erre mondja az Európai Bizottság, hogy ezek a források nem elégségesek az európai gazdaság talpra állítására, és új eszközökre van szükség. Ekkor indul el egy bődületes vita az Európai Unióban, hogy ezeket az új eszközöket megszerezheti‑e az Európai Unió, a tagállamok hozzájárulnak‑e ahhoz, hogy ez az új eszköz létrejöjjön. Ez pedig a pénzpiacokról felvett közös hitelt jelentette.

Az Orbán-kormány nyögvenyelősen állt rá erre a közös hitelfelvételre. Néhány barátunk, néhány tagállam nyomatékos kérésére aztán a magyar kormány is azt mondta, hogy rendben van, egyszer, kizárólag egyszer vegyen fel az Európai Unió hitelt a pénzpiacokról. Emlékeztetem önöket a németek nagy dilemmájára, az alkotmánybíróságuk is foglalkozott ezzel a kéréssel, és ott úgy döntött a német alkotmánybíróság, hogy egyszeri eszközként ez lehetséges, több ilyen nem lesz. Nekem meggyőződésem, hogy lesz több ilyen is, ameddig ez a politikai kurzus irányítja az Európai Uniót, a jelenlegi politikai kurzus. Tehát ennyit a sikerességről.

2020-ban jelentkeznek a gondok, most ’26 van, és sok európai ország nem tudta még ezeket a forrásokat felhasználni. A mi esetünkben ‑ Kollár Kingára, az önök Kollár Kingájára utalok ‑ nyilvánvaló számunkra, hogy ezeknek a forrásoknak a visszatartása, a nem megadása a magyar kormánynak eszköz volt az Orbán-kormány megbuktatására. Ezt az Európai Unió sikeresen teljesítette, így önök hozzájuthatnak ezekhez a forrásokhoz ‑ és jussanak is hozzá!

A további vizsgálódásom csak arra irányul, hogy ha úgy tetszik, az a kompromisszum, amit most megtesznek az Európai Unió követelésére, az a magyar értékek védelme szempontjából, amit mi mindig konokul képviseltünk, egy lehetséges kompromisszum-e. Én ellenzéki képviselőként azt mondom, hogy amit ebben a törvénytervezetben most előhoznak ‑ ez egy elég bonyolult törvénytervezet ‑, talán összességében egy lehetséges eljárási rend ahhoz, hogy ezekhez a forrásokhoz hozzájussunk, de a végén persze szeretnék majd néhány következtetést tenni, merthogy ezeket a forrásokat, amihez most az állam hozzájut ‑ mert valójában az állam jut többletforrásokhoz ‑, mire fogjuk felhasználni, az majd a következő évek költségvetésének kérdése.

De amikor azt mondom, hogy egy nagyon bonyolult törvénytervezet van itt előttünk: hét fejezetben vannak összecsomagolva a módosítások. Az első fejezet a jövedelemadózást érintő törvények módosítását célozza. Ez az szja-törvény és a társaságiadó-törvény. A második fejezet a közvetett adózást érintő törvények módosítását célozza; az áfatörvényre utalok itt elsősorban. A harmadik fejezet egyes ágazati adókról szóló törvények módosítását célozza meg. A negyedik fejezetben a helyi adók az érintettek. Az ötödik fejezet eljárási módosításokat tartalmaz. A hatodik fejezet vámigazgatást érintő módosításokat tárgyal, és egy hetedik fejezetben egyéb, mondjuk, a NAV elnökének jogállását érintő törvényeket tárgyalja.

Melyek ezek közül talán a legizgalmasabbak? A miniszter úr az expozéjában több kérdést is szóba hozott, néhányat én is megemlítek. Az első ilyen a bizalmi vagyonkezelést érintő módosítások. Azért itt jelezzük a minket használóknak, hogy ez tömegesen nem érinti a magyarokat. Néhány vállalkozást érint, nem dobja ki az eddigi szabályozás teljességét ez a törvénymódosítás, helyesen, szigorításokat tesz, és én ezekkel a szigorításokkal egyetértek. Ezek a vállalkozások állami forrásokból is gazdálkodnak, gazdálkodtak. Van persze egy cél, és talán most jutottak oda ezek a vállalkozások, hogy azok a személyek, akik a rendszerváltáskor megteremtették ezeket a vállalkozásokat, továbbadják ezeket egy következő generációnak, ez egy értelmes, normális cél. De nyilvánvalóan, ha ennek a vagyontovábbadásnak voltak olyan kiskapui, amitől gazdagodhatott az, aki élt ezekkel a lehetőségekkel, és ezeket most a kormány bezárja, ez önmagában, én azt gondolom, nem kifogásolható, főleg azért is, mert közpénzekből is gazdálkodtak vagy gazdagodtak ezek a vállalkozások.

A másik ilyen kérdés, amit érdemes szóba hozni, a társaságiadó-bevételek kapcsán bekövetkezendő módosítások. Itt a miniszter úr felsorolt olyan kiskapukat, olyan adóalap-csökkentési lehetőséget, amelyek műemlékek karbantartására fordított összegeket jelentenek, jelentettek. A növekedési hitelprogramot érintő módosítást és a KKVA-knak biztosított forrásokat szóba hozta a miniszter úr.

Itt csak azt jegyzem meg, hogy műemlékeket felújítani, műemlékeket, épített örökséget védeni a jövőben is feladat lesz. Ha itt szűkülnek ezek a lehetőségei a költségvetésnek, ha hosszú távon gondolkodik, más módon kell ehhez forrásokat találnia. A KEKVA-kba, a bűnös KEKVA-kba? Persze, el lehet vonni onnan forrásokat, de ezek a KEKVA-k közfeladatokat láttak el. Holnaptól kezdve ezeket a közfeladatokat újra az állam fogja ellátni. Ezekre források kellenek a jövőben is. Tehát nem elég csak arra hivatkozni, hogy ezeket a forrásokat az állam visszaveszi, a jövőben az államnak is el kell látnia ezeket a közfeladatokat, ami pénzbe kerül.

Aztán a következő kérdés ‑ és erről Bencsik képviselő úr hosszasan beszélt, én csak röviden teszem ‑, ami a kiskereskedelmi adózás kapcsán itt létrejön, fogalmazzunk úgy: ami jó az Aldinak és a Lidlnek, és kevésbé lesz jó a magyar versenytársaiknak. Értem azt, hogy az Európai Unió persze versenyjogi kérdésekre hivatkozik, és kötelezi a magyar államot arra, hogy változtasson ezeken a szabályokon, de összességében azért kijelenthető, hogy multicégeknek kedvező döntéseket hoz meg a kormány. Arról sokat beszélni nem kell, hogy nem sok, néhány kisadót, kevésbé jelentős adót kivezet a törvényből a kormány. Ez nyilvánvalóan helyeselhető; az ebadóra és egy-két másik tételre gondolok.

De az igazi kérdés az, és ide akartam a mondandómat kifuttatni, hogy ha gazdasági kérdések kerülnek elénk, adózási kérdések, akkor mindig az a kérdés számomra, hogy a költségvetésben lévő jövedelemtulajdonosokat ezek a változtatások hogyan érintik. Én itt azt látom, hogy az egyik jövedelemtulajdonos a költségvetésben az állam ‑ sőt, talán a legnagyobb jövedelemtulajdonos ‑, átmenetileg ezekből a forrásokból gazdagodni fog, mert ezek azok az adóbevételek, és többlet-adóbevételekről van szó összességében, az állami költségvetésbe fognak befolyni. Ez nem tragikus, szükség is van ezekre a költségvetési forrásokra, de a kérdés az, hogy fognak majd ezek hasznosulni, hova kerülnek az állami költségvetésből ezek a források.

A másik, amit én látok és már utaltam erre, hogy elindul az a mozgás, és én a továbbiakban is számítok ilyenekre, hogy az eddig jobban terhelt nemzetközi vállalatok terhei csökkenni fognak ennek a kormánynak a működése alatt; most ez éppen a kiskereskedelmi ágazatban figyelhető meg. Ők is fontos jövedelemtulajdonosok, általában a vállalkozások, de a nemzetközi vállalkozások is.

(19.40)

Ha a kisember oldaláról, a magánember oldaláról, aki szintén jövedelemtulajdonos, a költségvetésben nézem át ezeket a kérdéseket, akkor én azt látom, hogy nyilvánvaló, hogy az ő terhei növekedni fognak, mert a levegőterhelési díj emeléséről beszélhetünk. Környezetvédelmi szempontokból akár indokolható ez a lépés, de ezeket a költségeket nyilvánvalóan ezek a cégek át fogják hárítani, és a végén a kisemberek fogják megfizetni őket. És egy tipikus, bagatellnek látszó kérdés, ezt szóba hozom, mert vénségemre már én is találkoztam a Temuval, és azt is tudom, hogy milyen őrületet tud kiváltani ez a vásárlási forma az emberekben, tömegesen használják a magyarok a Temun történő vásárlást, és persze vannak, gondolom, más ilyen szolgáltatók is. Eddig ezt adómentessé tették ezeken a bagatell tételeken, a jövőben ‑ megint az Európai Unió követelésének hatására ‑ ez adókötelessé válik. Tehát a kisember mint jövedelemtulajdonos ezen a területen is többet fog fizetni.

Az igazi kérdés az, miniszter úr, hogy ha ősszel idejön elénk a költségvetés módosítása vagy találkozni fogunk a jövő évi költségvetéssel, ott fog kiderülni, hogy mi miért történik. A dolog lényege, és ezt újra megismétlem, hogy a költségvetésben lévő jövedelemtulajdonosok közül a jövőben kik járnak jobban és kik járnak kevésbé jól; az Orbán-kormány gazdaságpolitikájával lehet akkor majd ezeket a kérdéseket összevetni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)