Hidvéghi Balázs (Fidesz)

HIDVÉGHI BALÁZS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy látom, hogy a törvényjavaslat készítői tanulmányúton jártak Romániában, és ott nem azt látták, hogy hogyan kell egy független bírósági rendszert, erős garanciákat és hatékony jogorvoslatot biztosítani, hanem azt, hogy hogyan lehet egyetlen intézményben összpontosítani a vizsgálatot, a nyomozást, a titkos megfigyelést, az ügyészi jogosítványokat, a vádemelést és a nyilvános megbélyegzés lehetőségét.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat szerint a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal előkészítő eljárást folytathat, nyomozhat, irányíthatja a vizsgálatot, felügyelheti más nyomozó szerv tevékenységét, majd közvádlóként vádat emelhet, és képviselheti a vádat a bíróság előtt ‑ mind együtt ‑, vagyis ugyanaz a szervezet meggyanúsíthat, összegyűjtheti a bizonyítékokat, felépítheti a vádat, majd bizonygathatja annak helyességét. Ez nem hatalommegosztás, ez maga az abszolút hatalomkoncentráció.

Tisztelt Ház! Érdemes felidézni, hogy mi történt a szomszédos Romániában, és néhány részletet is érdemes idehozni, a Laura Codruţa Kövesi által vezetett országos korrupcióellenes ügynökség vagy ügyészség, a hírhedt DNA időszakában. Kövesi 2013-2018 között vezette ezt a szervezetet, amely nemes célra, a korrupció elleni küzdelemre hivatkozott, de valójában gyakorlatilag politikai eszközzé vált, amely kiemelten diszkriminálta az erdélyi magyarságot is, de nem csak őket egyébként. Sokan emlegetik azt, hogy titkosszolgálati befolyás is megvalósult Románia esetében ezen ügynökségen keresztül. Nemcsak én mondom ezt, kedves TISZA-s képviselőtársaim, hanem Magyar Péter miniszterelnök is utalt erre néhány héttel ezelőtt, itt a Parlamentben.

A romániai gyakorlatban kialakult egy ismétlődő koreográfia: kora reggel vagy hajnal, házkutatás; álarcos, felfegyverzett egységek; kamerák előtt elvezetett polgármester vagy valamilyen politikai szereplő; kiszivárogtatott gyanúsítás; hónapokon vagy éveken át tartó kényszerintézkedések; aztán 5, 8 vagy 10 évvel később megszüntetik az eljárást, felmentik a vádlottat, vagy egy egészen más tartalmú ítélet születik, mint amit az első sajtóhírek sugalltak. De addigra a politikai ítéletet már régen végrehajtották, a mandátum elveszett, a jó hírnév megsemmisült, a család életét feldúlták, a közösség választott képviselőjét eltávolították. A büntetőeljárás ilyenkor már nem az igazság megállapításának eszköze; maga az eljárás válik büntetéssé, és ezt a romániai magyar közösség több alkalommal is a saját bőrén tapasztalta meg. Nem állítom, hogy valamennyi eljárást etnikai indítékból indították meg Romániában, nagyon sok ártatlan román közszereplőt is meghurcoltak ott, de jogállamban nem elég azt mondani, hogy a politikai visszaélés nincs bizonyítva; olyan szabályokat kell alkotni, amelyek eleve megnehezítik, sőt kizárják ennek lehetőségét.

Nézzünk néhány példát! Markó Attila ügye. Markó Attila kisebbségügyi államtitkár, parlamenti képviselő és a restitúciós bizottság tagja volt Romániában; az erdélyi magyarságot és egyházakat érintő restitúciós és kártérítési ügyekben indítottak ellene eljárásokat. 2018-ban öt év letöltendő börtönre ítélte a bukaresti táblabíróság, majd 2019. október 8-án a romániai legfelsőbb bíróság jogerősen felmentette a vádak alól. Az eljárások miatt nyolc évre Magyarországra kellett menekülnie. További öt eljárást indítottak ellene, amelyek végül felmentésekkel, illetve az eljárások lezárásával értek véget. Az utolsó jogerős felmentés 2023 áprilisában született meg. Nyolc év! Nyolc év egy ember életéből azért, hogy a végén a bíróság kimondja: a korábbi ügyekben nem áll fenn büntetőjogi felelőssége. Ki adja vissza ezt a nyolc évet? Melyik ügyészségi közlemény állítja helyre az ő jó hírnevét? Melyik utólagos felmentő ítélet kerül ugyanakkora betűkkel a címlapra, mint a gyanúsítás? A magyar törvényjavaslat készítői erre alighanem azt válaszolnák: majd az éves beszámolóban feltüntetjük az ügyet az „egyéb eredmények” rovatban.

Nézzünk egy másik példát: Ráduly Róbert ügye, Csíkszereda. 2015 áprilisában a DNA házkutatást tartott Csíkszereda polgármesteri hivatalában, Ráduly Róbert polgármester és Szőke Domokos alpolgármester otthonában.

(14.20)

A beszámolók szerint a műveletben álarcos, felfegyverzett csendőri egységek is részt vettek. Rádulyt őrizetbe vették, házi őrizetbe, majd hatósági felügyelet alá helyezték, és lemondott polgármesteri tisztségéről. Öt évvel később ‑ öt évvel később! ‑, 2020 októberében a marosvásárhelyi táblabíróság jogerősen felmentette őt és volt alpolgármesterét a DNA összes vádja alól. A politikai eredmény azonban már 2015-ben megszületett. A házkutatáshoz elég volt egy reggel, az őrizetbe vételhez elég volt egy nap, a tisztség elvesztéséhez elég volt néhány hét ‑ a felmentéshez kellett öt év. Ez a modern politikai büntetőeljárás képlete: a gyanú gyors, a kamera pontos és a helyszínen van, az igazság pedig ráér.

Nézzünk egy másik példát! Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere az egyik legkiválóbb határon túli magyar vezető. 2016. február 17-én hajnalban a DNA ügyészei házkutatást tartottak Antal Árpád otthonában és városházi irodájában. A polgármestert álarcos csendőrök kíséretében, elsötétített kisbusszal szállították Bukarestbe kihallgatásra. Másnap 60 napra hatósági felügyelet alá helyezték, nem gyakorolhatta polgármesteri tisztségét, engedély nélkül nem hagyhatta el Románia területét, rendszeresen jelentkeznie kellett a rendőrségen, és meghatározott személyekkel nem érintkezhetett.

A gyanú szerint egy, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banktól felvett önkormányzati hitel egy részét nem az eredetileg meghatározott célra használták fel a városban. A DNA közleménye több mint 4 millió euró rendeltetésének állítólagos megváltoztatásáról és mintegy 549 ezer eurós feltételezett önkormányzati kárról beszélt. A sajtóközlemény tehát készen volt már aznap reggel. A házkutatás megtörtént, ott is kamerák voltak persze, az álarcos egységek is megérkeztek, a sötétített kisbusz is elindult. A polgármestert pedig eltiltották attól, hogy ellássa azt a tisztséget, amelyre Sepsiszentgyörgy polgárai megválasztották.

Csak egyetlen apróság hiányzott: a bizonyított bűncselekmény. Antal Árpád két hónapig nem gyakorolhatta polgármesteri tisztségét, jogköreit, egy évig nem hagyhatta el Románia területét, másfél évig állt hatósági felügyelet alatt, és több mint száz alkalommal kellett jelentkeznie a rendőrségen. Mindezek után még évekig sem vádat nem emeltek ellene, sem az eljárást nem zárták le.

Végül 2019. július 2-án, több mint három év vizsgálódás után a DNA megszüntette az eljárást. A korrupcióellenes ügyészség saját közleménye szerint a feltételezett cselekmény nem valósult meg, és a bizonyítási eszközök kimerítése után sem állt rendelkezésre semmilyen olyan adat, amely biztos, hogy elegendő bizonyíték lett volna arra, hogy bármi szabályellenes történt volna. Csakhogy addigra a büntetést már nagyrészt végrehajtották: eltiltották a hivatalától, megalázták, korlátozták a mozgását, zárolták a vagyonát, rendszeresen a rendőrségre kellett járnia, a közvélemény előtt pedig éveken át a korrupciós gyanú alatt álló polgármesterként szerepelt.

Antal Árpád későbbi beszámolója szerint az eljárás során a környezetéből összesen 47 embert hallgattak le, a lehallgatási jegyzőkönyvek terjedelme pedig mintegy 11 ezer oldal volt. Állítása szerint megfigyelték a lakását, az autóját és az irodáját is, valamint követték a mozgását. Ezek az adatok Antal Árpád saját közléséből származnak, de pontosan érzékeltetik, hogy egy büntetőeljárás milyen kiterjedt beavatkozást jelenthet nemcsak a célszemély, hanem egész környezete életébe.

Horváth Anna ügye, ő Kolozsvár alpolgármestere. 2016 októberében a DNA kilenc helyszínen tartott házkutatást Kolozsváron, köztük a polgármesteri hivatalban. (Moraj a kormánypárt soraiból. ‑ Velkey György László: Ennek semmi köze…) Horváth Anna alpolgármester ügyében lehallgatások és megfigyelések során szerzett bizonyítékokat is felhasználtak. (Dr. Hantosi István közbeszól.) Hallgassák csak végig! Hallgassák csak végig! Ezek tények, tisztelt képviselőtársaim! A védelem ezek törvényességét vitatta, a bíróság azonban a kifogásokat elutasította. A kényszerintézkedés következtében Horváth Anna nem tudta ellátni alpolgármesteri feladatait, és ’17-ben lemondott tisztségéről. Végül nem sikerült bizonyítani a vádakat, a DNA a súlyos vádat, az adócsalást ejtette.

Egy jogállamban nem kizárólag az a kérdés, hogy az eljárás végén felmentés születik‑e vagy sem, az is kérdés, hogy milyen módon jut el az állam a döntésig meg az ítéletig. Arányos volt‑e a megfigyelés? Indokolt volt‑e a nemzetbiztonsági eszközök és a korrupciós nyomozás összekapcsolása? Megvédte‑e az ártatlanság vélelmét az eljárás nyilvánossága? Volt‑e olyan gyors és hatékony jogorvoslat, amely még a mandátum elvesztése előtt érdemi védelmet nyújtott volna? Mert öt év múlva egy jogorvoslat lehet ugyan jogilag létező, de politikailag már teljesen hatástalan.

Mezei János ügye az utolsó példa, még hallgassák meg, érdemes. 2016 januárjában házkutatást tartottak Gyergyószentmiklós polgármesteri hivatalában és Mezei János polgármester lakásán. Őrizetbe vették, eltiltották a polgármesteri feladatainak gyakorlásától, később házi őrizetbe került és előzetes letartóztatásba is. A DNA közleménye szerint az eljárásban a román hírszerző szolgálat, az SRI és a csendőrség különleges egysége is szakmai támogatást nyújtott.

Négy és fél év eljárás után első fokon felmentették, majd a másodfokú bíróság új eljárást rendelt el. A megismételt eljárás végén, 2023 januárjában a hivatali visszaélés és a sikkasztásért történő felbujtás alól a bíróság felmentette, és jogerősen három év, végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték azért, mert a polgármester a Monturist Kft. kisebbségi tulajdonosaként felszólította a cég ügyvezetőjét, aki ellene a feljelentést tette, arra, hogy mondjon le. Az ügy tehát közel nyolc évig tartott, eddig tartották bizonytalanságban, és már a jogerős ítélet előtt politikailag végrehajtották rajta a büntetést.

Tisztelt Ház! A most felállítani szándékozott új hivatal román elődjéhez hasonlóan rejtett megfigyelést alkalmazhat, titokban vizsgálhatja az elektronikus kommunikációt, megfigyelheti a fizetési műveleteket, színlelt megállapodást köthet, fedett nyomozót alkalmazhat, valamint bírói engedélyhez kötött leplezett eszközöket is igénybe vehet, a vádemelés előtt saját hatáskörbe vonhatja az ügyet, az erről szóló határozat ellen pedig nincs jogorvoslat, ha magához vonta a nyomozást, azt az ügyészség nem veheti vissza.

A hivatal eljárásához tehát még büntetőeljárás sem kell. Nem kell vádemelés, nincs bírósági ítélet, nem kell bűnösség, elég egy közvagyonvédelmi vizsgálat. Ez a vizsgálat fél évig tarthat, majd meghosszabbítható, majd különösen összetett ügyben újra meghosszabbítható, vagyis akár másfél évig lehet valakit vizsgálni, iratokat kérni, adatokat gyűjteni, pénzmozgásokat elemezni, szerződéses kapcsolatokat feltárni, gazdasági működést átvilágítani, miközben a büntetőeljárásban a sértettet megillető alapvető garanciális jogosítványok mindegyike hiányzik.

Ha pedig a hivatal szerint a feltételek fennállnak, elindulhat a felügyelet alá vonás. A felügyelő az állam nevében belép a cég működésébe, betekinthet az iratokba, a könyvekbe, a számviteli nyilvántartásokba, felvilágosítást kérhet a vezetőktől, a tulajdonosoktól, a munkavállalóktól, megvizsgálhatja a bankszámlákat, a pénztárakat, a pénzügyi eszközöket, az értékpapírokat, az árukészletet és a szerződéseket. A felügyelő ellenjegyezheti a cég vagyoni kötelezettségvállalásait, sőt, dönthet a gazdálkodó szervezet legfőbb döntéshozó szervének hatáskörébe tartozó ügyekben is. Magyarországon most törvénybe írják ugyanazt a gondolkodásmódot, mint Romániában, a lényeg, hogy minél kevesebb legyen az érdemi külső kontroll, és ne legyen jogorvoslati lehetőség.

Tisztelt Képviselőtársaim! A romániai példa azt bizonyítja, hogy minden korrupciós eljárás lehet politikai leszámolás is. Azt bizonyítja, hogy a túlzottan koncentrált büntetőhatalom, a titkos eszközök, a hírszerzési együttműködés, a látványos rendőri akciók és az elhúzódó eljárások együtt olyan rendszert hozhatnak létre, amelyben már a gyanúsítás is ítéletként működik, és megbélyegez ártatlan embereket.

A korrupció ellen természetesen fel kell lépni, de nem egy olyan hivatallal, amely egyszerre lehet adatgyűjtő, feljelentő, nyomozó, ügyész, vádló, felügyelő és kommunikációs központ, ez így abszurdum; nem egy olyan hivatallal, amely más hatóságokat utasíthat, de saját belépését az ügybe nem lehet megtámadni; nem egy olyan hivatallal, amely titokban megfigyelhet, miközben őt magát alig figyeli vagy ellenőrzi bárki.

A romániai magyar közösség története figyelmeztetés; Markó Attila elveszített évei figyelmeztetés; Ráduly Róbert öt év után kimondott felmentése figyelmeztetés; Antal Árpád alaptalan meggyanúsítása és meghurcolása figyelmeztetés; Horváth Anna megfigyelése és megbélyegzése figyelmeztetés; Mezei János nyolc évig húzódó eljárása figyelmeztetés. Figyelmeztetés nemcsak a TISZA-kormánynak, hanem minden magyar embernek. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

(14.30)