Császár Martin (TISZA)

CSÁSZÁR MARTIN (TISZA): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Arra kérem önöket, hogy egy pillanatra ne politikusként, ne párttagként, hanem magyar választópolgárként gondolkodjanak, és emlékezzenek vissza egy olyan esetre, egy történetre, amit személyesen is jól ismernek: egy barátra, egy párttársra, egy gázszerelőre vagy akár egy feltalálóra (Derültség a kormánypárti padsorokban.); egy olyan ismerősre, aki azt mondta, hogy „okosban elintéztem”; egy olyan közbeszerzésre, amiről mindenki előre tudta, hogy melyik jól ismert cég nyeri meg; egy olyan helyzetre, ahol nem a tudás, nem a tisztesség és a becsületes munka, hanem a kapcsolat számított. Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek eszébe jut nemcsak egy, hanem rengeteg ilyen történet; és pontosan ez az, aminek véget kell vetnünk, hiszen ezt nevezzük korrupciónak.

Nem elég beszélni a korrupcióról, nem elég elítélni; olyan intézkedéseket és intézményeket kell létrehozni, amelyek képesek megakadályozni, feltárni és következményekkel sújtani azt. Ezért van szükség a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és -védelmi Hivatalra. Ez a hivatal nem egy újabb bürokratikus szerv, nem egy politikai eszköz; ez a hivatal a kontrollról szól, kontrollról a jelen és a jövő politikai elitje felett. Arról a kontrollról szól, hogy ne lehessen következmények nélkül visszaélni a közvagyonnal; arról, hogy ne lehessen ellopni, elrejteni, átmenteni vagy eltüntetni azt, ami a magyar emberek közös tulajdona, és arról, hogy minden jelenlegi és jövőbeli politikus pontosan tudja, hogy amit tesz, annak súlya van, és annak bizony következménye is lesz. Ez a közvagyon ugyanis nem a pártoké, nem a kormányoké, nem egy szűk elité, és nem is az önöké, tisztelt képviselőtársaim. A közvagyon a magyar embereké, és aki ebből jogtalanul elvesz, az nem egy rendszert károsít meg, hanem a teljes magyar társadalmat.

Tisztelt Ház! Van még egy fontos dimenziója ennek a kérdésnek: a példamutatás. Sokszor halljuk, hogy az ország márpedig ilyen, hogy itt mindenki így csinálja, ez a módi ‑ és sajnos, a kiskapu jelentését már senkinek sem kell elmagyarázni ‑, de ez nem lehet örökké igaz, az ország nem lehet ilyen; az ország olyan lesz, amilyenné a vezetői teszik. Mi itt képviselőként nemcsak szavazunk, vitázunk és törvényeket alkotunk, hanem példát is mutatunk; példát annak az embernek, aki eldönti, hogy vesz‑e jegyet a buszra vagy inkább bliccel; példát annak a vállalkozónak, aki eldönti, hogy befizeti‑e az adót, vagy inkább a kiskapukat keresi; példát annak a köztisztviselőnek, aki eldönti, hogy a törvényt vagy a hatalmasok érdekeit szolgálja-e; és példát annak a fiatalnak, aki azt figyeli, hogy ebben az országban valóban a tudás, a munka és a becsület viszi előre, vagy csak az, hogy ki kit ismer.

A korrupció nem csak pénzügyi kérdés; a korrupció bizalom kérdése. Ha az emberek azt látják, hogy a politikusok következmények nélkül gazdagodnak meg, akkor milyen motivációjuk marad arra, hogy komolyan vegyék a szabályokat? Ezért a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és -védelmi Hivatal nem csupán egy intézmény, hanem egy üzenet; üzenet arról, hogy Magyarországon véget vetünk a következmények nélküli visszaélések korszakának; üzenet arról, hogy a közvagyon védelme nem politikai kérdés; egy olyan üzenet, amely a jelen és a jövő politikusainak tudtára adja, hogy egy másik rendszer lépett életbe; egy olyan rendszer, amelyben a tisztesség erény.

Tisztelt Képviselőtársaim! A közvagyon védelme nem arról szól, hogy ki melyik oldalon ül. Ez a vita arról szól, hogy milyen országban akarunk élni: egy olyan országban, ahol büntetlenül lehet lopni a közvagyonból; egy olyan országban, ahol a politikusoknak mindent szabad, a kisemberen pedig még a ki nem fizetett buszjegy árát is leverik, vagy egy olyan országban akarunk élni, ahol a törvény valóban mindenkire egyformán érvényes? Elég volt abból, hogy a közvagyon nem a nemzetet, hanem inkább bizonyos érdekcsoportokat gazdagít; elég volt abból, hogy a tisztességet gyengeségnek, a lopást pedig ügyeskedésnek nevezik.

Ma arról vitázunk, hogy a közvagyon a magyar embereké lesz, vagy a kiváltságos elitnél marad. Ma arról vitázunk, hogy a jövő Magyarországa épülhet‑e arra a bizalomra, amellyel a választópolgárok felruháztak minket. Ez a döntés a mi kezünkben van, és ennek a döntésnek felelőssége is. Ezért kérem, hogy támogassák a törvényjavaslatot, és vessünk véget a következmények nélküli korrupciónak. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)