Dr. Apáti István (Mi Hazánk)

DR. APÁTI ISTVÁN, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tény, hogy az elmúlt 16 évben Mészáros Lőrinc neve volt az egyik legjellemzőbb garancia arra, hogy a korrupció a nemzet Mészárosává vált a szónak nemcsak az átvitt, hanem sokszor a szó szerinti értelmében is. Bár az elmúlt 36 évet végigkísérte a rendszerszintű korrupció, amelyet ‑ vitán felül áll ‑ az elmúlt 16 évnek, mondjuk, a második felében, tehát szűkebb értelemben az elmúlt nyolc évben fejlesztettek szinte tökélyre, ehhez hasonló tökéletességet autógyártási hasonlattal élve, mondjuk, a szívóbenzines japán motorokban lehet csak felfedezni.

Tény, hogy itt óriási pénzek tűntek el, és ha egy szóban akarjuk röviden összefoglalni, hogy mi a korrupció lényege: túl azon, hogy megítélésem szerint az nem más, mint szellemi prostitúció, és pont azért nem lehet soha kiirtani, mert mint ahogy a prostitúciót, a hagyományos értelemben vett prostitúciót tartják a legősibb szakmának, így sajnos a szellemi prostitúció, a korrupció sem irtható ki teljesen, de törekedni kell a nagyon jelentős mértékű visszaszorítására. Ennek az a lényege, hogy valamilyen jogcímen ki kell szerződni a pénzt az állami vagy az önkormányzati kasszából, lehetőleg túlárazva, hiszen akkor képződik meg az a tartalék, amiből elindulhat a visszaosztás, és majd itt lesznek a legnagyobb problémák ezen hivatal működésének a gyakorlati részével.

(Az elnöki széket Kőszegi Krisztián, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni, a korrupció erről szól. Nyilván olyan tartalékot kell meghagyni a rendszerben ‑ tehát már az előkészítésnél elrontják a döntéshozók, a döntés-előkészítéstől eldől minden ‑, olyan tartalék kell maradjon, amiből az urambátyámrendszerben megindulhatnak a visszaosztások.

De még mielőtt részletesebben kitérnék a Mi Hazánk álláspontjának bemutatására, arra is felhívnám az önök szíves figyelmét, hogy nehogy azt higgyék, hogy ezzel bármi is el van rendezve! Hiszen ahhoz, hogy a korrupció korlátlan újratermelődését meg tudjuk akadályozni a jövőre nézve, ahhoz legelsősorban a közbeszerzési törvényt kell megreformálni, hiszen legszerényebb becslések szerint 4000-5000 milliárd forint közötti összeget költünk el éves szinten a közbeszerzési csatornákon. És ettől csak több lehet, mert ez körülbelül a minimum, amit említettem. És itt messze nemcsak az uniós pénzekről beszélek, hanem a központi vagy az önkormányzati költségvetésből közvetlenül megvalósuló árubeszerzésekre, szolgáltatásmegrendelésekre, építési beruházásokra és a különféle koncessziókra is gondolok. A túlárazás mindenhol lehetséges.

(13.50)

S ha nem fogjuk meg a költségvetés megállapításánál, ha nem fogjuk meg a legelején a folyamatot, akkor utána bottal üthetjük a közpénz nyomát. Tehát az a legegyszerűbb, ha olyan fajlagos költséghatárokat állítunk fel, olyan szabályozókat teszünk bele a közbeszerzési eljárásokba, olyan bírálati szempontrendszert alakítunk ki, különös tekintettel a tárgy szerinti szakértők munkájára hagyatkozva, amelyek egy tisztes vállalkozói hasznot engednek csak meg. Arról lehet beszélgetni, vitatkozni, hogy a tisztes vállalkozói haszon 10 százalék, 15 százalék, 20 vagy 25 százalék mértékű, ezt én innen nem tudom megítélni. De semmiképpen nem több száz százalékos mértékű az adott piaci árakhoz vagy kivitelezési költségekhez képest.

Ha a közbeszerzési törvény átalakításával és helyes alkalmazásával nem hagyjuk benne az előbb felsorolt beszerzési tárgyaknál a tartalékokat a rendszerben, akkor szinte okafogyottá válik egy ilyen hivatalnak a működése, mert nem lesz miből visszaosztani a szereplőknek. Őszintén kételkedem azzal kapcsolatban, hogy a gyarló emberi természetet bármilyen hivatallal, intézményi funkcióhalmozással, bármilyen törvénymódosítással lehet szabályozni, de elrettentő büntetésekkel és ezek bemutatásával szerintem lehet hatni a pszichére. Mert ha valaminek, akkor a súlyos börtönéveknek normális közegből kikerülő emberek esetében legalábbis van visszatartó ereje.

A közbizalom helyreállításához nyilvánvalóan fontos az ellopott, elorozott közvagyon visszaszerzése, a Mi Hazánk álláspontja szerint nemcsak 8, 16, hanem 36 évre visszamenőleg, már amennyire ez a bizonyítási nehézségek figyelembevételével egyáltalán lehetséges. Azonban nem vagyok arról meggyőződve, hogy önmagában ez a hivatal érdemi előrelépést fog hozni. Egyrészt nagyon nehézkesen fog mozgásba vagy működésbe lendülni. Rendkívül költséges lesz a létrehozatala és a működtetése is. Rendkívül sok párhuzamosság fog kialakulni, hiszen valószínűleg egy kakofónia fog keletkezni, hiszen adatokat fognak szerezni a hagyományos értelemben vett rendőri szervek akár a felderítő tevékenység, akár a folyamatban lévő eljárások során, fognak majd szerezni ilyen adatokat a Nemzeti Védelmi Szolgálat, a Nemzeti Nyomozó Iroda, a különféle polgári titkosszolgálatok, de akár a mentesítéssel érintett beszerzések esetében még, mondjuk, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat is, és ezek el fognak majd tűnni az eljárások útvesztőjében, vagy a szakmai féltékenység, a szakmai hiúság oltárán áldozzák majd fel őket. Tehát egyáltalán nem vagyok arról meggyőződve, hogy egy intézményhalmozás, egy funkcióhalmozás majd átütő erejű változásokat fog elhozni.

Ráadásul ‑ javítson ki, államtitkár úr ‑ én nem láttam például ‑ de lehet, hogy tévedek, mert gyorsan kellett átnézni a javaslatot ‑, hogy mondjuk, az elnök és elnökhelyettesek kinevezése, ha jól értem, akkor határozatlan időre szól, tehát nincs időkorlátja, vagy ha van, akkor mit terveznek. Nem tudom, miért vált az önök fétisévé a tiltások halmozása. Ha jól működik ez a hivatal ‑ nem tudjuk, hogy így lesz‑e, de ha jól működik ‑, akkor mondjuk, legalább egyszer miért ne lehetne újraválasztható az elnöke vagy az elnökhelyettesei? Úgy, hogy még ráadásul határozatlan időre szól a kinevezésük vagy a megbízásuk is. Tehát ha valakik jól végzik a munkájukat, akkor miért ne lehetne perspektíva abban ‑ és az is egy korlátozás ‑, hogy legfeljebb egyszer újraválaszthatóak? Ha nem, azt is tudomásul vesszük, de nem hiszem, hogy ez a hosszú távú, nyugodt munkavégzés feltételeinek a biztosítéka, hogy valakik állandóan fenyegetve érzik magukat, hogy nemcsak a kés, hanem a szamurájkard is ott van a hátukban, és bármikor átdöfheti őket és kettétörheti a pályafutásukat.

Milyen viszonyban lesz ez a hivatal az Integritás Hatósággal? Tehát most beintegrálják az Integritás Hatóságot valamilyen formában, akár egy külön ügyosztály keretében, vagy az Integritás Hatóság is külön fog működni? Ez kérdésként értelmezendő, és erre választ várnék.

A mentelmi jogtól itt sem tudnak elvonatkoztatni. Nem feltétlenül értjük, hogy miért van szükség itt is mentelmi jogra, ennek a hivatalnak a működésével kapcsolatban. És valóban, nemcsak az előbb felsorolt szervezetek hírszerző vagy információsadat-feldolgozó tevékenységével lesz egy párhuzamosság, hanem szerintem a „küllők közé a vasrúd” tipikus esete lesz majd az ügyészi szervezettel való, sokszor nemcsak súrlódása, ütközése is ennek a hivatalnak. Nem egyszerűbb lett volna a hagyományos értelemben vett ügyészi szervezeten belül egy korrupcióellenes ügyészi szervezetet létrehozni, amely vegytisztán jól képzett magyar ügyészekből áll? Ők is el tudták volna végezni ezt a munkát. Sokkal egyszerűbb lett volna, és sokkal jobban megfelelt volna a magyar jogalkotási hagyományoknak is. Minél jobban, minél görcsösebben akarnak majd valamit gyorsítani, annál inkább majd az ellenkezője fog megvalósulni.

Ha jól értjük a szöveget, akkor legkorábban a 2027. május 31. napjáig benyújtott beszámolóban hallhatunk valamit arról vagy tudhatunk valamit arról, hogy mi a hivatal működésének az egyenlege. Tehát a mérleg egyik serpenyőjében ott lesz, minden egyes tételt összeadva, hogy mennyibe kerül a működésük és a munkájuk, és mennyit hoz ez a konyhára. De nyilvánvalóan ez majd csak ennek a ciklusnak a második felében fordulhat pozitívra, már ha van értelmezhető visszaszerzett vagyon.

Mi a helyzet majd azokkal a cégekkel, azokkal a vállalatokkal, akik nem a 2010 és 2026 közötti időszakban jöttek létre, alakultak meg, hozták őket létre és váltak nyilvánvalóan viharos erejű politikai hátszéllel sikeressé, hanem akik adott esetben már a kilencvenes évek elején elkezdték a működésüket, semmi közük nem volt hosszú évekig a magyar politikához, és aztán akár kormányokon átívelően kaptak különböző munkákat és megrendeléseket, és a 2010 utáni időszakban kétségkívül sikeresebbek voltak az azt megelőző időszaktól, de messze nem igaz az, mondjuk, hogy csak és kizárólag az Orbán-éra futtatta fel őket?

És akkor felmerül egy újabb kérdés, hogy nem lehetett volna‑e ezt a korrupciós gordiuszi csomót egyszerűbben kettévágni. Például egy jól célzott, egy vagy több évig tartó különadóval, speciális különadó bevezetésével. Nyilvánvalóan jogász legyen a talpán az ‑ ezt most Melléthei képviselőtársamnak is mondom ‑, aki mondjuk, egy ilyen, ahogy én neveztem el, pofátlan, politikai alapú meggazdagodások különadóját jól körbe tudja írni, de lehet, hogy egy ilyen speciális különadó egyszerűbb lenne, mint a korrupció végtelen sötét dzsungelében elkezdeni kutakodni, és valóban részleteket kiragadva valamit vagy visszaszerezni, vagy nem.

Másrészt, gyakorlati szemszögből nézve, akár egy ügyész vagy az ügyészség egy hagyományos büntetőeljárásban folytat le korrupcióval kapcsolatos büntetőeljárást, akár a Vagyonvisszaszerzési Hivatal, maga a hagyományos értelemben vett korrupció ‑ mert az emberek többsége ezalatt a vesztegetés különböző törvényi alakzatait érti; azt tudjuk mi, jogászok, hogy ez jóval szélesebb körű, nagyon sokkal szélesebb körű, de az átlagember a visszaosztást érti ezalatt, amikor a túlárazott beruházásokból valamilyen rendező elv szerint különböző mértékű vagy létszámú személyi kör meghatározott összegeket százalékban vagy összegszerűen kifejezve visszakap bűnös módon, feketepénzeket megkeletkeztetve, hogy egy ilyen kevésbé szerencsés kifejezést használjak ‑, ez nagyon kevéssé lesz bizonyítható a már megvalósult beruházások esetében. A legkönnyebben talán a hűtlen kezelés törvényi tényállása állapítható meg, és szerintem ez lesz a leggyakoribb, amikor valaki a rábízott idegen vagyon kezeléséből folyó kötelezettségeit megszegi, és ennek a kötelezettségszegésnek a révén vagyoni hátrányt okoz, mert a feketepénz átadását és átvételét, jellegéből adódóan, ha a gyakorlati oldalát nézzük, nagyon nehéz lesz bizonyítani. Szinte a tettenérés esetkörét kivéve bizonyíthatatlanná válik magának a vesztegetésnek bizonyos tényállása.

Ez legfeljebb ott bukkanhat fel, ha politikai szereplők vagy vagyonnyilatkozat-tételre kötelezettek vagyonnyilatkozata gyanús, a legális jövedelemmel nem lefedhető vagyongyarapodást mutat, de abból következhet egy vagyonosodási vizsgálat, következhet egy vagyonnyilatkozati eljárás ‑ ha még hivatalban lévő képviselőről beszélünk ‑, de az nem a szó szoros, hétköznapi választópolgár értelmében vett vesztegetés megállapítására ad okot. Ugyanis a cselekmény jellegéből adódóan, miután feltételezzük azt, hogy nem nyeretlen kétévesek követik el ezeket a bűncselekményeket, valószínűleg nem fényes nappal adnak át táskányi pénzeket úgy, hogy könnyen lebukjanak, hanem ettől azért ennek sokkal rafináltabb meg dörzsöltebb formái is kialakulhattak az elmúlt időszakban. Képzeljék el, még olyat is hallani, hogy kaszinókban megnyeretik vagy adják át ezeket a feketepénzeket, és Fortuna istenasszonnyal jóban lenni semmilyen törvény szerint, semmilyen Btk. szerint nem minősül bűncselekménynek. De ez csak egy rafináltabb átadás-átvételi technika a sok közül.

Tehát ez a hivatal a múltban túlárazott beruházások kapcsán már valószínűleg nem fog tudni rajtaütéseket meg tettenéréseket elvégezni, mert ezek a bűncselekmények régen a befejezett stádiumban vannak, és ha tényleg nem teljesen idióták az elkövetői, akkor sajnos átkonvertálták olyan eszközökbe, amelyek a legalaposabb titkosszolgálati megfigyelés radarjai alatt maradnak, hiszen nagyon sok mindent nagyon egyszerű eldugni vagy elrejteni a hatóság elől.

(14.00)

Tehát én őszintén kételkedem, hogy a hűtlen kezelés esetkörét leszámítva itt különösebb érdemi hatékonyság felmutatható ezzel kapcsolatban.

És két speciális esetkörre hadd térjek rá! Én hiányolom, hogy ha nem is ebben a javaslatban, de ettől független, önálló javaslatban a devizaalapúhitel-károsultak javára a vagyonvisszaszerzés ‑ az a 8000-10 000 milliárd forint értékű ‑ mikor kezdődik meg. Nem azt követelem önökön, hogy szövegszerű meg összegszerű, pontos javaslattal álljanak elő két hónap után. Nagyon jó volt, hogy a parlament teljesen egybehangzó akarattal felfüggesztette az eljárásokat, ettől függetlenül nem minden kilakoltatás állt meg, mert úgy néz ki, hogy a végrehajtó-maffia állam az államban alapon kreatívan és kiterjesztően értelmezi a jogszabályokat, és most is végrehajtanak kilakoltatásokat vagy leánykori nevükön birtokbaadásokat, de azért most már lassan elő kellene hozakodni a devizás igazság legfőbb törvénycsomagjával, amely független a vizsgálóbizottságok működésétől, amely független az NVVH működésétől és minden egyébtől. A devizások számára mikor történik majd meg a vagyon visszaszerzése? Az egyébként sokkal-sokkal egyszerűbben körülírható és sokkal egyszerűbben visszafejthető, mint amit önök az NVVH-tól várnak.

És végül, de nem utolsósorban történtek vagy meghoztak olyan egyedi kormánydöntéseket, kormányhatározatokat az elmúlt években, évtizedekben, amelyekkel nemcsak magyar vállalkozásokat, hanem külföldi multicégeket támogattak. Egyedi kormánydöntéseken alapuló, több száz vagy több ezer milliárdos támogatást kaptak például a kínai akkumulátorgyárak, adott esetben német autóipari cégek és más egyéb, amúgy is óriási erőfölényben lévő, akár egyenként vizsgálva is Magyarország éves GDP-jét meghaladó gazdasági erővel rendelkező cégek. A részükre kifizetett, vissza nem térítendő támogatások felülvizsgálata is az NVVH hatáskörébe tartozhat-e? (Az elnök csenget.) Vagy az valamilyen érdekes oknál fogva nem lehetséges, mert a külföldi multik mégiscsak érinthetetlenek.

Ezekre várok majd érdemi válaszokat az államtitkár úrtól, és hogyha nem tudnám ezeket megvárni, akkor utóbb, megígérem önnek, elolvasom a jegyzőkönyvet, mert a korrektség kedvéért előre szeretném bejelenteni, hogy egyéb halaszthatatlan közfeladataim és médiaszereplésem miatt nem biztos, hogy végig itt tudok lenni a vita hátralévő szakaszában. A megértést és a figyelmet köszönöm szépen. (Taps a Mi Hazánk soraiban.)