Tuzson Bence (Fidesz)

TUZSON BENCE, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Megdöbbenve hallgattam Melléthei-Barna képviselőtársunk iménti hozzászólását, már csak azért is, mert az előző kormány gyalázása mellett, amit nyilván a miniszterelnöktől tanult, még a szavak is ugyanazok voltak, amelyeket a miniszterelnök használ. Nos, ezt azért csinálja, mert el akarja fedni ennek a hatóságnak a valódi természetét.

Önök, hölgyeim és uraim, tegnap egy gyalázatos döntést hoztak, egy gyalázatos döntést: a magyar alkotmányosságot és a magyar demokráciát csúfolták meg. Több olyan intézkedés történt, amely példátlan a magyar demokrácia történetében, de az európai demokrácia történetében is. Nem volt még olyan, hogy köztársasági elnököt megfosztottak volna a mandátumától, ilyen még soha nem történt. Nem volt olyan sem, hogy ellenzéki képviselőket tiltottak volna el attól, hogy választásokon induljanak, nem volt olyan, hogy korlátozták volna e tekintetben az emberek választási szabadságát. De olyan sem történt, hogy az Alkotmánybíróságot fejezték le, olyan sem volt még. És talán az egyik legsúlyosabb dolog az alkotmány és az alkotmánnyal kapcsolatos intézkedés. Mert milyen alapon fog dönteni az az alkotmánybíró, aki fenyegetve érzi magát? Aki fenyegetve érzi magát, vajon az alkotmányosságra fog koncentrálni, vagy arra, hogy esetleg holnap megszüntetik a mandátumát? A legcinikusabb dolog, hogy a nyugdíjazásra hivatkoznak, de amikor itt megszólalnak, akkor már Polt Péter személyéről van szó.

Tehát a valóság az, hogy önök azért alkotmányoznak, hogy eltüntessék ezeket az embereket, közben egyébként egész más elvekre hivatkoznak. Egész más elvekre hivatkoznak írásban, mint amit itt önök szóban előadnak. Ennek a folyamatnak a része az, hogy most önök egy ilyen hivatalt hoznak létre.

Ez a hivatal csak nevében vagyonvisszaszerzési hivatal, a valóságban azonban egészen más. Egy olyan hivatal, ami leginkább valóban történelmi párhuzamként az ÁVH-ra hasonlít. Az ÁVH-nak megfelelő hivatal, egy pártügyészség jön létre. Engedjék meg, hogy meg is indokoljam, hogy miért van ez így.

Önök létrehozták az önkény alapokmányát, és ahhoz az önkényhez hozzárendelnek egy hivatalt is, és ne csodálkozzunk, ez mindig így történik a történelem során. Higgyék el nekem, most egy történelmi fordulópontnál vagyunk! Egy olyan történelmi fordulópontnál, amely a demokrácia végét jelenti, és majd úgy fogunk erre visszaemlékezni, és önök és az önök gyerekei is úgy fognak erre visszaemlékezni, hogy ez volt az a pont, ahol meg lehetett volna állni ‑ ahol meg lehetett volna állni. Azonban önök tegnap hoztak egy döntést, és ezzel a döntéssel egy folyamatot indítottak el.

Ez nem egy vagyonvisszaszerzési hivatal. Ennek a hivatalnak a lényege az, hogy megtalálja a célszemélyt, a célszemélyhez hozzárendelje az ügyet, hogy megfélemlítést csináljon, s a megfélemlítés végén ott a vádemelés és ott van a büntetés is. Nem a hatalommegosztás elvére épül, hanem a hatalomkoncentrációra.

Engedjék meg, hogy ezt elmagyarázzam. Nincs olyan szervezet sehol, Európában sincs ilyen szervezet, ahol ilyen típusú hatalomkoncentráció lenne együtt, ahol a kockázatelemzéstől a vizsgálaton át a büntetőeljárás megindításáig, sőt a büntetőeljárás megindítását megelőzően a vagyon egyszerű lefoglalása… ‑ mert nyugodtan mondhatjuk így, hiszen egy határidő nélküli vagyonbiztosítási elemet integrálnak bele, egy vagyonfelügyeletet, amikor elveszik a vállalatoknak, cégeknek azt a jogát, hogy egyáltalán döntsenek a saját sorsukról.

(13.20)

Utána ugyanebbe a szervezetbe integrálódik bele a vádemelés és a vádképviselet is. Ilyen szervezet nincsen, ugyanis vannak biztonsági garanciák, amelyeket minden demokratikus államban biztosítani kell. A biztonsági garanciák pedig úgynevezett bizonyítási tűzfalak. Ezeket a bizonyítási tűzfalakat minden egyes esetben be szokták illeszteni a demokratikus állam működési keretei közé. Ezért van az, hogy ezeket a szervezeteket egymástól elválasztják. Nem arról van szó, hogy ne lenne jogos az, hogy az egyes elemekre különböző szervezetek jöjjenek létre.

A probléma az, hogy önök ezt egy szervezetbe ‑ egy szervezetbe! ‑ sűrítik. Erre egyébként nincsen történelmi példa, és azért nincsen, mert a biztonsági tűzfal, a bizonyítási tűzfal nincsen meg. Amikor van egy vizsgálat, a vizsgálat eredménye között pedig egy intézkedés, akkor közötte egy olyan falnak kell lennie, amely mindig vizsgálja azt, hogy vajon az a vizsgálat megalapozott volt‑e, és utána a következő eljárási lépést meg lehet‑e tenni. Ezért van az, hogy ezt mindig különálló szervezetek végzik. Az önök esetében ez pont nincsen így. Amit önök javasolnak, az pont az, amit nem lehetne jogállami keretek között megcsinálni.

Ez tehát nem egy Vagyonvisszaszerzési Hivatal, hanem bizony egy új hatalmi központként létezik majd. És igen, az ÁVH logikájára épül: információt szerez, nyomoz, kényszert alkalmaz, megfélemlítést is ‑ és erre szeretnénk majd külön kitérni ‑, gazdasági nyomásgyakorlást végez, és ennek megfelelően végzi az egész tevékenységét. Ez bizony egy új elnevezés, de a hatalmi logikája ugyanaz, mint amit a történelem során már láthattunk ‑ egy pártügyészség.

Azért mondom, hogy pártügyészség, mert a vezetői kiválasztás rendszere pont ezt támasztja alá: politikai emberek, politikusok által megválasztott emberek lesznek ennek a vezetői. Önök fogják kiválasztani ezeket a vezetőket, önök választják meg az elnökét és a négy alelnökét is. Lehet ilyen természetesen, az Országgyűlésnek lehet joga megválasztani az elnököt és az alelnököket, de amikor egy ilyen súlyú szervezet jön létre, ezt általában úgy szokták csinálni, hogy ezeket a vezetőket időben eltolva választják meg egymáshoz képest, pont azért, hogy elkerüljék azt, ami önök előtt most van, hogy egy pártügyészség jöjjön létre. Itt pedig erről van szó. A többség önmagában nem elegendő ahhoz, hogy önök eluralják ezt a terepet is, hogy elvegyék a büntetőhatalmat az ügyészségtől, és ne az ügyészségen belül hozzanak létre esetleg szakosított szervet, hanem egy különálló szervezetet hozzanak létre. A valóságban nincsen függetlenség. A függetlenséget nem állítani kell, nem leírni kell ezeket a mondatokat, hanem a függetlenséget a valóságban is biztosítani kell.

Ami különösen súlyos, az, hogy ez a szervezet minden más szervezetnél, amely a büntetőeljárásban részt vesz, sokkal nagyobb hatalommal rendelkezik, sokkal nagyobb hatalommal. Egy úgynevezett ügytérképet kell készítenie. Mindenki az ő számára jelent, az ő számára adja át, illetve ennek a szervnek a számára adja át az összes ügyet, az összes ügyről az információt, és ez a szervezet egyszerűen válogat az ügyek közül. Eldönti azt, hogy melyik ügy az, amit magához von, és melyik ügy az, amit hagy, mondjuk, az ügyészség hatáskörében.

És vajon mik azok a szempontok, amelyek alapján válogathat? Nos, ennek van egy különleges mércéje. Ha úgy dönt ez a hivatal, hogy valamit átvesz, akkor az bármilyen ügy lehet, mert a döntésével szemben semmilyen ‑ semmilyen! ‑ jogorvoslat nincsen. Miért probléma ez? Azért probléma, mert az ügyészség rendszerében a jogorvoslati rendszer egy kiforrott rendszer. Van döntés, a döntésnek van felülvizsgálata, van a panasz intézménye, és ez az intézmény egy belső függetlenített rendszeren keresztül működik.

De ebben a mostani rendszerben egy egész más rezsim jön létre, még akkor is, ha ugyanúgy nevezzük. De a rezsim lényege az, hogy politikusok, a politika által kinevezett személyek fognak dönteni az egyes panaszokról. Na, ez egy egészen más rezsim, és ennek ellenére joga van ennek a szervezetnek egyik ügyet kivenni az ügyészség hatásköréből, és áttenni a saját magáéba anélkül, hogy ehhez bármilyen garanciális elem ‑ bármilyen garanciális elem! ‑ tartozna.

Önkényes ez, önkényesen döntheti el ez a szervezet, hogy melyik ügyet veszi a saját hatáskörébe, és joga van ahhoz, hogy egy vagyonvédelmi vizsgálatot is folytasson. Na, ez az egyik legsúlyosabb része ennek a javaslatnak. Államtitkár úr el is mondta itt az előbb, hogy ez egy olyan vizsgálat, amely nem minősül közigazgatási eljárásnak. Talán a nem jogászok számára ez semmit nem mond. Ha nem minősül közigazgatási eljárásnak, hát, akkor nem minősül, hanem egyszerűen csak kér, adatokat kér, információkat kér, és mindenki köteles együttműködni. Odamennek önhöz, és ön köteles átadni ‑ önökhöz is ‑ minden iratot, az adathordozókat. Belenézhet bármibe anélkül, hogy egyébként jogorvoslat lenne. Tehát ennek nincsen jogorvoslata, nem hoz döntést, ő csak elvesz.

Egyetlenegy döntés van, amit e tekintetben meg lehet támadni, egyetlenegy: a bírság. Ugyanis bírságolni lehet, ha valaki nem működik együtt, nagyon komoly bírságokkal, magánszemély esetében 50 millió forintig terjedő bírsággal, gazdasági társaság esetében pedig 5 milliárd forintig terjedő bírsággal. De a bírság alapját, hogy mi a bírság, na, azt ez a szervezet nem vizsgálhatja, csak azt, hogy a bírság van, vagy nincsen. Nem is tudom, hogy a bíróság milyen alapon tud ebben a kérdésben döntést hozni. Tehát mondom még egyszer önöknek, hogy itt egy olyan eljárásról beszélünk, ami nem közigazgatási eljárás, nincsen mögötte semmilyen olyan garancia, amit a közigazgatási eljárásokban láthatunk a modern jogrendszerekben.

A másik ilyen eljárás, ami, azt gondolom, igen súlyos, a magánvagyon feletti felügyelet átvétele. Hatósági határozattal történik mindez, de teljesen ködös az, hogy mikor lehet ilyet elrendelni. A jogszabály megfogalmazása valóban nem konkrét, nem egy ügykört sorol fel, hogy mikor lehet ezt megtenni, hanem ködös fogalmakat használ. Ebből adódóan a hatósági határozat alapja sem támadható meg, mert nincs az a jogi alap, az a jogi forma, az a konkrét, tételes felsorolás, amely alapján meg lehetne támadni az ilyen típusú határozatot.

És mit tehet meg ilyenkor a hivatal? A hivatal ebben az esetben mindent megtehet gyakorlatilag azzal a céggel. Mindent megtehet, amellett természetesen, hogy az iratait átnézheti, minden titkot megismerhet egy bármilyen céggel kapcsolatban, hangsúlyozom önöknek, hogy bármilyen céggel kapcsolatban, mert ez a jogszabály úgy van megfogalmazva, hogy gyakorlatilag nincs olyan cég Magyarországon, amit előbb-utóbb ne lehetne ez alá a hivatal alá berendelni, mert nemcsak azt mondja, hogy azokat a cégeket lehet megvizsgálni, amelyek esetleg bármilyen állami támogatást kaptak, hanem a taotörvény, tehát a társasági adóról szóló törvény kapcsolt vállalkozási fogalma alá eső bármilyen másik társaságot, amelyek öt évvel korábban egyébként bármilyen állami forrásban részesültek, a legkisebb állami támogatásban, 3 százalékos hitelben, és a kapcsolt vállalkozásaik, amelyek lehet, hogy soha az életben, soha az életben nem voltak állami pénzzel kapcsolatban, mondjuk, egyetlenegy közös van benne, hogy volt olyan időszak, amikor az ügyvezetője azonos volt, tehát akkor kapcsolt vállalkozási viszony jött létre.

Ennek a hivatalnak egyébként a legnagyobb problémája, hogy amikor vizsgálja ezt a hivatal, vizsgálja ezt a kérdést, akkor a végén olyan döntéseket hozhat, amelyek kárt okozhatnak ennek a gazdasági társaságnak. Kárt is fog okozni, hiszen el fogja veszíteni az ügyfeleit, el fogja veszíteni a hitelét is ez a gazdasági társaság, tehát a hitelképességét is el fogja veszíteni a gazdasági társaság, de ‑ és ez a legsúlyosabb ‑ a kártérítés, amit esetleg majd utóbb fizetnie kell, nos, az is korlátozott.

(13.30)

A nem jogászok kedvéért mondom el, hogy kétféle kár van ebben az esetben: van a tényleges kár, amely bekövetkező kár, és van a jövőre nézve bekövetkező kár. Tehát az az összeg, amit a jövőben keresne ez a gazdasági társaság, tehát a jövőben várható haszon, nos, ezt eltiltja ez a törvény. Tehát azt nem kell megfizetni, csak az úgynevezett tényleges kárt, amely a valóságban sokkal korlátozottabb, mint ami a valóságban bekövetkezhet. Ez egy gazdasági ÁVH, a szabályozás is arra vonatkozik, hogy ez egy gazdasági ÁVH, ítélet nélkül, előzetes bírósági döntés nélkül tönkre lehet tenni gazdasági társaságokat.

Végezetül, tisztelt képviselőtársaim, az önök politikai felelőssége, hogy ezt a döntést meghozzák-e. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Az önök politikai felelőssége, hogy ez az intézmény működni fog‑e Magyarországon, és zaklatni fogja‑e a magyar embereket (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: A bűnözőket!), mert ez mindenkit elérhet. De előbb-utóbb azoknak is felelnie kell, akik ennek a szervezetében, ennek a szervezetnek a működtetésében részt fognak venni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van! ‑ Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)