Dr. Simicskó István (KDNP)
2026-07-14 · 17. ülésnap · vezérszónoki felszólalás · 5:02 · jegyzőSzöveg4 887 karakter · 9 bekezdés · JSON
DR. SIMICSKÓ ISTVÁN, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Bár a hölgyeké az elsőbbség, de most elnök asszony szava mérvadó, és nyilván nem szabad kritizálnunk az elnök asszony levezetését.
Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Egyetértek Szűcs Dóra képviselő asszonnyal abban, hogy én mindig azt az elvet vallottam, hogy a pedagógusokra a szülőknek szövetségesként kell tekinteni. Tehát mégiscsak egy közös felelősségünk van. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a feleségem pedagógus, én meg egyetemi oktató vagyok, tehát mégiscsak a jövő nemzedékét neveljük, formáljuk, alakítjuk, és ez egy óriási felelősség mind a pedagógusok részéről, mind a szülők részéről, és ez jó, ha szövetségben történik, és egy irányba haladnak a nevelési szempontok alapján.
Bár hozzáteszem, hogy ez a felgyorsult, rendkívül pragmatikus világ, eredménycentrikus világ, amiről ön is beszélt, nekem nem feltétlenül tetszik. Beszélt ön is róla, én is múltkor említettem az érzelmi intelligencia fontosságát, és mindig a klasszikus Pestalozzi jut eszembe, a svájci pedagógus, aki azt mondta annak idején, hogy a nevelés nem áll másból, mint példaadásból, példamutatásból és szeretetből. Tehát a gyermekeinket ennek szellemében kell nevelnünk.
Nekem minden tiszteletem a pedagógusoké, hiszen valóban nagyon sokat tesznek azért, hogy milyen nemzedékek nőnek fel. Nálam ez elvi kérdés volt mindig is, hogy három hivatásrendet meg kell becsülni maximálisan, és akkor működik jól egy állam, ha ezt megteszi. Nyilván erre meg kell teremteni a forrásokat is, de egy biztos, ha ezt a három hivatást gyakorló közösséget megbecsüli, akkor jól működik egy állam. Ez a három hivatásrend nem más, mint akik a biztonságunkra felügyelnek és ügyelnek, hogy békében és biztonságban élhessünk ‑ rendvédelmi dolgozók, katonák és a többi ‑, az egészségügyben dolgozók, tehát az orvosok, az ápolók, akik, ha mi magunk vagy szeretteink betegek lesznek, akkor tisztességes gyógyító munkát fognak elvégezni, és azt a tudást, amivel rendelkeznek, alkalmazzák is. Hozzáteszem, hogy a nagylányom orvos, és az ő könyvében olvastam egy kiváló mondást, amely arról szólt, hogy csak jó ember lehet jó orvos. Tehát ez az emberközpontúság, hozzáteszem zárójelben, majdnem minden szakmára egyébként áll. Tehát alapvető kívánalom és szempont, hogy jó embereket neveljünk és ne gátlástalanokat. A harmadik pedig a pedagógustársadalom, tehát ezt a hivatásrendet is meg kell becsülni.
Lehet, hogy követtünk el ‑ mármint az előző kormányzat ‑ ebben hibákat, lehet, hogy nem értettük meg a pedagógusok nyelvét és elvárásait. Egy biztos, hogy ez a törvényjavaslat valóban, ahogyan Czirbus Gábor képviselőtársam említette, mutat pozitív irányokat is. Én egyetértek azzal, hogy az iskolaigazgatóknak a jogkörét bővíteni kell, vissza kell adni a hatáskörüket, hiszen azért mégiscsak azért az iskoláért ők felelnek elsősorban, és nem szerencsés, ha nem tudnak személyügyi kérdésekben sem dönteni, vagy adott esetben minden forrás kívülről érkezik. Tehát az igazgatói jogkör szélesítésével egyet tudok érteni.
Azzal is egyetértek, amit Czirbus Gábor említett. Azért én értem ezt a sztrájkjogkérdést, és persze lehet így dönteni, ne vonjuk meg a lehetőséget, ha a pedagógusok valamilyen oknál fogva tiltakozni akarnak. Ez egy alapvetően szabad ország, bár nekem a régi tanáraim azt tanították még a szocializmusban, hogy szabad ember szabad országban azt csinál, amit szabad, de ettől függetlenül szerintem fontos, hogy kapjanak ilyen lehetőséget. De reméljük, hogy annyira jól fognak kormányozni, hogy nem lesz sztrájk, tehát a pedagógusok támogatni fogják önöket. Legyünk optimisták! De egy biztos, hogy a gyermekek felügyelete egy sztrájk esetében szerintem is valóban kételyeket mutat.
Tehát aggasztó, hogy ez az időtartam, tehát a 7-től 17 óráig lecsökken 15 órára, tehát 3 óráig biztosítja az iskola a gyermekfelügyeletet. Szerintem ezt gondolják végig. Akár módosítót is be lehet még nyújtani, azt hiszem, csütörtök reggelig vagy délig. Tehát ezt mi is aggályosnak látjuk.
Összességében vannak pozitív elemek, nyilván nem látjuk még a végét, nem látjuk, hogy ez mit fog szülni a pedagógustársadalomban. Mondom, vannak előremutató jelek, ezért vannak biztató részei a javaslatnak, ehhez gratulálok. Egyébként pedig szerintem érdemes még egyszer átfésülni, a részletszabályozásokat áttekinteni, szerintem akkor érdemes lesz erről újból beszélni.
Nyilván a pedagógusvilágról és a nevelésről hosszasan lehetne értekezni, de mivel most már háromnegyed nyolc is elmúlt, kilenc órakor kezdődik az a fontos mérkőzés. (Szórványos derültség és taps.) Természetesen hajrá Magyarország, de most, ebben az esetben hajrá Spanyolország! De nyugodtan lehet ellenszurkolni francia vonalon is. Úgyhogy én jó szurkolást kívánok mindenkinek, és kérek engedélyt távozni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos derültség és taps.)
HivatkozásJSON
karzat: Dr. Simicskó István — 2026-07-14, vezérszónoki felszólalás. Az Országgyűlés Web API-jának adataiból, frissítve 2026-08-19 12:40. https://ogykarzat.hu/ckl43/felszolalas/17-181.html
BibTeX
@misc{karzat-43-felszolalas-17-181,
title = {Dr. Simicskó István — 2026-07-14, vezérszónoki felszólalás},
howpublished = {\url{https://ogykarzat.hu/ckl43/felszolalas/17-181.html}},
note = {karzat — az Országgyűlés szavazásai; az Országgyűlés Web API-jának adataiból, frissítve 2026-08-19 12:40},
year = {2026}
}