Kapitány István (TISZA)

KAPITÁNY ISTVÁN gazdasági és energetikai miniszter: Köszönöm szépen. Igen, szeretnék. Köszönöm, elnök asszony. Köszönöm, képviselőtársaim. Köszönöm azt is, hogy szakmai volt a vita, a hozzászólások főleg szakmai jellegűek voltak. Nyilvánvalóan voltak politikai részei is, hiszen az Országházban vagyunk, tehát ez természetes, én azt gondolom, de nagyon jó, hogy tudunk ezekről a dolgokról beszélni. Azt is látjuk, hogy hol értünk egyet, és hol vannak a különbözőségek, ami teljesen rendben van, én azt gondolom.

Nem próbálok minden kérdést megválaszolni, de voltak hasonló kérdések, úgyhogy végigmegyek rajtuk. Ha nem válaszolok meg minden kérdést, akkor elnézést kérek. Nyilván majd tudunk róluk beszélni a későbbiek során itt, az Országházban, ha valami fontos kimaradt volna.

Amit én hallottam, az az, hogy támogatást hallottam a Háztól arra, hogy ezeket a forrásokat felelősségteljesen, jól, professzionálisan, a magyar emberek érdekében felhasználják, és megígérhetem, mi mindent meg fogunk tenni, hogy ez így legyen. Nem lesz hibátlan ‑ hiszen senki nem hibátlan ‑, de egészen biztos, hogy ezt a magyar emberek érdekében fogjuk tenni, és semmilyen más csoport érdekében nem. De erre még visszatérek.

537 milliárd forintról beszéltünk, és hallottam azt, hogy ennél több kell. Egyetértünk. Tehát az 537 milliárd forint nem fogja megoldani a magyar elektromos hálózat összes problémáját, hiszen tudjuk azt, hogy a hálózatok, legyen az víz, távhő, áram, bármi más, nincsenek jó állapotban. Itt az egyik felszólalásomban a közútról beszéltem, és lehet, hogy naiv vagyok, de számomra meglepő volt, hogy 51 százaléka kritikus állapotban van a másod-, harmadrendű utaknak. Úgyhogy így van ezen a területen is, és az elektromosáram-hálózat azért jobb karban van, mint a közúthálózat, de ennek ellenére nyilvánvalóan azért, hogy olcsóbb legyen, azért, hogy ez működjön, többet kell tennünk.

Lesznek magyar költségvetési források nyilvánvalóan a hálózat karbantartására, fejlesztésére, és a jó hír az, hogy lesznek még európai uniós források is, mert mi aktív tagjai vagyunk az Európai Uniónak. Én ezért céloztam arra, hogy a visegrádi négyekkel létrehoztam újra, vagy kezdeményeztem, hogy újra dolgozzunk együtt, ami egyébként mindenki számára nagy öröm volt. Azért azt lássuk be mint magyarok, az nem jó, amikor bármilyen oknál fogva a Visegrád-4 nem úgy működik, ahogy kellene. Ez mindannyiunknak egy jó tanulság. Lehet bármilyen idealisztikus ellentét, azért a szomszédainkkal együtt sokkal erősebbek vagyunk, és sokkal jobban tudjuk az érdekeinket képviselni.

Sokat beszélünk a szuverenitásról, hát, tenni is kell érte. A szuverenitáshoz az is hozzátartozik, hogy az embernek a saját klubjában örüljenek, amikor odamegy. És ez nem azt jelenti, hogy egyetértünk. Én az első felszólalásomban nem értettem egyet két dologgal, és el is mondtam.

(18.00)

De azt is elmondtam, hogy jó, most egyelőre még megelőlegezzük a bizalmat, de majd a következő lépcsőben visszatérünk rá. Tehát nem is arról van szó, hogy egyet kell érteni, csak fontos, hogy bent legyünk egy klubban, és én azt hiszem, hogy ezt a kultúrát kell meghonosítanunk.

A hibrid politikáról beszélt Szabadi képviselő úr, és ebben a nukleáris energiáról beszélt. Én azt gondolom, hogy ebben teljes mértékben egyetértünk, és úgy tűnik nekem, hogy mindenki egyetért, akik felszólaltak. Számunkra a nukleáris energia nagyon fontos, tehát ez egy alaprésze a magyar energiaellátásnak. Tagjai vagyunk a Nukleáris Szövetségnek az Európai Unión belül, én egyből csatlakoztam, ahogy odamentünk. Ez egy olyan szövetség az európai uniós országok tagállamainak energetikai miniszterei között, akik úgy gondolják, hogy a nukleáris energiának igenis szerepe van az energiamixben, és egy nagyon fontos része az energiamixnek, hiszen ez CO2-kibocsátással nem rendelkezik, és ha ez jól, professzionálisan van menedzselve, akkor ennek a biztonsági része is sokkal jobban kezelhető, mint ahogy azt néhány országban esetleg gondolták.

Az országok száma itt a Nukleáris Szövetségen belül nő, és egyre nagyobb az a hatás, amivel mi együtt tudunk dolgozni. Az államtitkárunk, Tóth András elment a szlovákiai atomerőműbe, ahol az üzemanyag-átállást csinálták, és én is nagy örömmel konstatáltam Pakson, nyilvánvalóan egy kritikus helyzetben, de nagyon-nagyon jól működik a Paksi Atomerőmű. Ezért egyetértek azzal is, amit, azt hiszem, Bencsik képviselő úr mondott a tartós üzemidő-hosszabbításról, ez számunkra prioritás. Tehát a TISZA-kormány számára a tartós üzemidő-hosszabbítás Paks I.-en egy nagyon nagy prioritást élvező része annak, amit a csapat most csinál, hiszen számunkra nagyon fontos, hogy ennek a megvalósítását egész alaposan át tudjuk tanulmányozni. Mi azt gondoljuk, hogy ha ezt meg lehet jól valósítani, akkor ez egy nagyon fontos része lenne a magyar energiamixnek.

Tovább haladva: én megelőlegezném azt, hogy nyilvánvalóan ezt vizsgáljuk, és ezen a csapatok dolgoznak, de beszéltünk nyilvánvalóan a paksiakkal, a hivatallal is, láttunk már eredményeket. Én optimista vagyok ezen a területen. Ez az atomerőmű, én azt gondolom, jól működik, és van rá reális esély, hogy ezt az üzemidőt meg lehet hosszabbítani. Ez fontos lenne, én azt gondolom, a magyar energiaellátás számára. Tehát én azt gondolom, ebben egyetértünk.

A földgázról meg a fosszilis energiáról. Én azért mondtam, a fosszilis energia általában nyilvánvalóan környezetszennyezőbb, mint a megújuló energiák. Erről is majd akkor beszélgetünk, vitatkozunk szakmailag, de a lényeg az, hogy van realitás is. Tehát a realitás az, hogy Magyarország kőolajkészletei limitáltak, bár jó volt látni, hogy az elmúlt néhány évben a kitermelés nőtt, az hasznos volt, mert ez is adott valamifajta védettséget. Itt a makói földgázról volt szó, két különféle vélemény volt ezzel kapcsolatban. Én is inkább Bencsik képviselő úrral lennék, hogy ennek a kitermelését azért, én megint csak azt mondom, hogy bízzuk a szakemberekre, és abban is, hogy ezt lehet‑e nyereségesen kitermelni.

Én ezen a területen, olaj- és gázterületen dolgoztam. Az egy dolog, hogy vannak készletek, a nagy kérdés az, hogy ki lehet‑e termelni őket nyereségesen és környezetkímélően. Mert amikor Bencsik képviselő úr azt mondta, hogy ezt hagyományos technológiával, amikor ők nézték, nem lehetett volna megfelelő módon kitermelni, itt a repesztéses rétegtechnológiát említette. Hát, én sem tanácsolnám, hogy környezetvédelmileg ezt megpróbáljuk a magyar tanyavilágban. De ha ennek van üzleti haszna, akkor az egészen biztos, hogy lesznek olyan cégek, amelyek ennek a kitermelésével foglalkoznának környezetbarát módon; ez idáig nem történt meg.

Én egyébként is azt gondolom, hogy hosszú távon kell gondolkodni egy ország életében. A magyar energiamixben, a nukleáris részben megegyeztünk, és a megújuló rész az, ami nagyon fontos. Az összes többit viszont importáljuk, és ezzel tisztában kell lennünk.

Egy másik visszatérő elem volt, én azt gondolom, a külföld, tehát a NER után a KER, ez volt Szabadi úrnak a szójátéka. Én Bujdosó frakcióvezető asszonnyal értek egyet. A mi célunk az, hogy mi magyar vállalkozásokat hozunk, amennyire csak lehet, helyzetbe, és én azt gondolom, hogy a Házban ezzel ‑ mint megközelítéssel ‑ mindenki egyetért. Ez is egy jó dolog. De ez azt jelenti, ez ugyanolyan, mint a sport, tehát akkor játszatni kell, lehetőséget kell teremteni, és ezért volt egy picit a kritika, hogy mivel itt a szélenergiában Magyarország nem nagyon játszott, nem alakultak ki erre megfelelő kapacitások, ezeken kell változtatnunk.

A másik, hogy ezeken a területeken is célszerű lenne, és a frakcióvezető asszony a MOL-t említette mint regionális vállalatot, és én mint korábban versenytárs most viszont nagy örömmel konstatálom, hogy tényleg ez nemcsak egy jó versenytárs volt, hanem egy jól működő vállalat. Büszkék vagyunk rá, hogy jó néhány országban működik, ez egy regionális nemzetközi vállalat magyarországi központtal. Célszerű ezeken a területeken és az áram területén is megpróbálni azt, hogy magyar vállalatok adott esetben külföldi területen is képesek legyenek helyzetbe kerülni. Ehhez viszont az kell, hogy aktívan részt vegyünk ezekben a tevékenységekben.

És itt jön az, hogy amikor beszéltünk július 15-éről is, és itt volt egy pici kis konfúzió, és ez biztos az én hibám, elnézést kérek érte, ami 15-én lejár, azok a hálózati tenderek, tehát azok nem a napelemes tenderek, és DSO-k és TSO-k vesznek részt ‑ tehát magyarországi vállalatok, olyanok, mint az MVM, az E.ON és a többiek ‑ ennek a hálózatnak a fejlesztésében. Én azt gondolom, hogy az jó, hogy ott látunk egy versenyt, főleg magyar szereplőkkel, de van köztük külföldi szereplő is.

Én azt szeretném kérni mindenkitől, hogy ne féljen a külföldi szereplőktől, az extrém helyzet mindig a rossz. Az a rossz, ha csak külföldi cégek dominálnak egy országot, vagy ha csak magyar cégek dominálnak egy országot, mert akkor nem látunk semmiféle jó versenyt.

Én azt is szeretném mondani, hogy önmagában az, hogy egy vállalkozás magyar, nem elegendő az üzleti életben, magyarnak kell lennie és versenyképesnek. Úgy kell tevékenykednie, hogy a versenyben mutassa meg, hogy őneki ott helye van, és nekünk segítenünk kell mindenféle módszerrel, amivel az állam tud segíteni. Ezért fontos az is, amiről itt nem beszéltünk, hogy a hazahozott pénzekből mintegy 1,6 milliárd eurót tudunk fordítani a kkv-k fejlesztésére, a kkv-k helyzetbe hozására az MFB-n belül, és ez lesz az, ahol mi célzottan próbálunk magyar vállalatokat helyzetbe hozni.

Itt a kampány során, és elnézést kérek ezért, én nagyon sokat beszéltem arról, hogy én szeretnék magyar unikornisokat látni, magyar vállalkozásokat látni, amelyek megállják a helyüket Magyarországon, de külföldön is. És ebből nem láttunk nagyon sokat az elmúlt 30 évben. Ez nem azért van, mert nincs Magyarországon tehetség, hiszen rengeteg óriási tehetség van, én tudom, hiszen az üzleti életben jártas vagyok. Helyzetbe kell hozni őket, segíteni kell őket, nemcsak az energetika területén, hanem a gazdaság területén is, azért, hogy legyenek magyar vállalkozások, olyanok, mint a Bolt, vagy a Skype, vagy a Kifli, amelyek gyakorlatilag nemzetközi sikereket érnek el, és ez mindannyiunk feladata, ennek a kormánynak is feladata, itt nemcsak az energetikáról beszélek, hanem a gazdaságról úgy en bloc.

Uniós megrendelés, ennek a teljesítése, volt egy-két ilyen kérdés is. Ha valaki elolvassa a programunkat meg hallgatta, amit mondtunk, mi azt gondoltuk és azt gondoljuk, hogy ez az energiamix a rendes megoldás a magyar energiaipar számára. Az egy jó dolog, mert egyébként nyilvánvalóan nincs új a nap alatt, hogy az Európai Unióban is úgy gondolják, hogy egy megfelelően egyensúlyba helyezett energiamix az, ami hasznos lehet. Ezért beszéltem például a Nukleáris Szövetségről, mert sokan nem tudják az Európai Unión belül, hogy milyen szerepet kezd játszani, de kombinálva a megújuló energiákkal, ez egy megfelelő energiamix nagyon sok európai ország számára.

(18.10)

Ez nem egy EU-piacszerzési lehetőség, ez egy európai támogatás, amelyet mi nyilvánvalóan felhasználunk a magyar emberek érdekében úgy, hogy az megfelelő versenykörülmények között legyen.

A DSO-król, TSO-król, a hálózatról beszéltem, ott nyilvánvalóan magyarországi vállalatok fogják a prímet vinni. Én kérnék szépen egy kis türelmet augusztus 31-éig, és látni fogjuk, hogy itt is egy kiegyensúlyozott mix lesz abban, hogy kik vesznek részt ennek a tevékenységnek a lebonyolításában, hiszen a magyar vállalkozásoknak is meg kell tanulniuk, hogy ezt hogyan kell csinálni. Mi mindenféleképpen megpróbálunk erre lehetőséget biztosítani.

Volt egy-két dolog még, ami fontos volt. Volt Bencsik képviselő úrtól egy fontos dolog, a szél- és a napenergia, hogy egy kicsit óvatosabban haladjunk a napenergiával. Óvatosan haladunk, nyilvánvalóan ez egy jó szakmai tanács, megfelelő arányt kell kialakítani; gondolom, erről itt fogunk még beszélgetni. De ez már egy jó dolog, hogy a különféle opciókról beszélgetünk szakmai szempontból.

A geotermről annyit, hogy volt egy olyan kritika, hogy megszüntetjük a Geotermikus Energia Bizottságot. Gyakorlatilag ők hosszabb időt vettek igénybe egy állásfoglalás elkészítéséhez, mint amennyire a bányahatóságnak szüksége volt az érdemi vizsgálat elvégzéséhez. Tehát mi nem nagyon láttuk ennek a tevékenységnek a hasznát, ezért ez egy gyorsítás volt a részünkről, és remélem, ebben az esetben nekünk van igazunk.

A dinamikus árazás és az itt megbújó gyanakvás, okosmérő, rezsicsökkentés kapcsán meg tudom erősíteni, hogy a dinamikus árazás a rezsicsökkentett ársáv fölött valósul meg. Tehát minden magyar választópolgár eldöntheti, hogy óhajt‑e a rezsicsökkentett ársáv fölött, ami már nyilvánvalóan a rezsicsökkentett mennyiség fölött van, dinamikus árazást, próbál‑e valamit változtatni a fogyasztói szokásain, vagy nem. Ez egy lehetőség, ez egy opció, semmi más. Én azt gondolom, hogy ez egy jó lehetőség, és majd eldöntik a vásárlók, a lakosság, hogy élnek‑e ezzel. Ezt meglátjuk majd a valós életben.

Volt szó a 6-8 százalékos veszteségről az elektromos hálózatban. Ez így van, ezért van szükség arra, hogy ezt az elektromos hálózatot rendben tartsuk. Ez ugyanolyan, mint a vízhálózatunk, rengeteg energiát pazarolunk Magyarországon. Az első utam Kazincbarcikára vezetett, éppen Csabával, ahol a távhőszolgáltatás omlott össze. Ötven-hatvan év alatt nem sikerült ezeket a csöveket felújítani, pedig ezekre pénzt kell fordítani. Nekem az lenne a tanácsom, megint csak politikától függetlenül, hogy az jó lenne, ha beállnánk egy olyan európai működésre a következő húsz-harminc évben, attól függetlenül, hogy épp ki van kormányon, hogy ezekre a dolgokra költsünk. Higgyék el nekem, a munkám során én majdnem 50 ezer ilyen egységnek voltam a vezetője. Ha pár évig nem költ az ember erre, az teljesen rendben van, de 10-15 év múlva, amikor már ő nincs is az állásban, jön valaki, és akkor neki kell azzal foglalkozni. Tudom, hogy nehezebb ez, de mi szeretnénk több pénzt költeni a fenntartásra. Ezért fontosak az európai uniós források, hogy ne csak magyar forrásból, a magyar adófizetők pénzéből, hanem az európai uniós forrásokból is, ami jár nekünk, tudjunk ezekre költeni.

Végezetül annyit mondanék, hogy a környezetvédelmi szabályokat be fogjuk tartani, a helyi hatóságoknak lesz lehetőségük nemet mondani. Igen, beszélhetünk arról, hogy a 12 kilométer vagy a 700 méter a jó távolság. Azt hiszem, abban meg tudunk egyezni, hogy a 12 kilométer környezetvédelmi, zajvédelmi szempontból jó, csak akkor nincs szélerőmű. A 700 méter, azt gondolom, nemzetközileg elfogadott távolság, de itt is szeretném hangsúlyozni, hogy a helyi hatóságoknak lehetőségük lesz ebben állást foglalni.

Végezetül azt tudom mondani, hogy mindenkinek köszönöm szépen a véleményét, és mindenkitől azt kérném, hogy a magyar energiaellátás érdekében, azért, hogy elinduljunk egy úton, megfelelő szintre tudjunk eljutni a következő négy-öt évben közösen, támogassák ezt a javaslatot. Mi mindent meg fogunk tenni a minisztériumban, hogy ezt megfelelően használjuk föl. Köszönöm szépen a figyelmet. Köszönöm a szót, elnök asszony. (Taps a kormánypárt padsoraiból.)