Magyar Péter (TISZA)

MAGYAR PÉTER miniszterelnök: Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Ex-frakcióvezető Úr! Tudja, kétféle ember van: van az az ember, aki elmegy anélkül, hogy elköszönne, és van itt ön, aki pedig elköszön és itt marad. Úgy látszik (Gulyás Gergely: Nem tudtam elköszönni!), hogy még ilyen exlex, átmeneti állapotban van, de nem baj ez, örülünk, ha itt van; látjuk, hogy levetkőzték a gyász színét mára.

Hadd mondjak el önöknek valamit, amivel szeretném kezdeni. Tegnap, ugye, nem voltak itt, próbáltak megúszni dolgokat, próbálták elkerülni a szembenézést. Önök, ön személyesen és az összes képviselőjük elfelejtettek még mindig bocsánatot kérni (Pócs János: Tőled?) ‑ nem tőlem, hanem Kátai-Németh Vilmos miniszter úrtól (Pócs János: Szégyelld magad!), akit a vaksága miatt, a látássérültsége miatt megaláztak (Pócs János: Nem hoztad…) az önök által fizetett propagandisták, és nemhogy bocsánatot nem kértek, hanem még meg is erősítették. Olvassa el, hogy Takács Péter mit reagált!

Kedves Fideszes Képviselő Hölgyek és Urak! Miközben önök a Sándor-palota előtt a saját üldöztetésüket próbálták eljátszani, valamint tegnap itt a Parlament előtt 100-120 emberrel, köztük képviselőkkel, eközben az önök propagandistája, Ábrahám Róbert egy nyilvános rendezvényen a vaksága miatt kigúnyolta Kátai-Németh Vilmost, Magyarország szociális és családügyi miniszterét. Elmondom… (Takács Péter: Hogy van a fia?) Lehet most is gúnyolódni, kedves Takács Péter, de inkább szégyellje magát!

Hadd mondjak el önöknek valamit ‑ mert tegnap nem voltak itt bent, és próbálták elkerülni ‑ Kátai-Németh Vilmosról. 16 évesen veszítette el a látását. Később ügyvéddé vált, ugyanúgy, mint ön, ex-frakcióvezető úr, és én is. Harcművészként fekete övet szerzett, ellentétben velünk, ex-frakcióvezető úr, önvédelmi kurzusokat tartott gyermekeknek, fiataloknak, gyengébbeknek. Családot alapított, és ma ‑ akár tetszik ez önöknek, akár nem ‑ a magyar embereket szolgálja. És újra elmondom, mert tegnap nem voltak itt, és nem voltak hajlandók ezzel szembenézni: egy teljes élet évtizedes munkája, tudása, küzdelme és teljesítménye áll mögötte. Önök pedig mindebből egyetlen dolgot fogtak fel, az önök propagandistái és ön is, önök is, azt, hogy ő vak, majd ebből próbáltak, próbálnak politikai sértést gyártani. (Gulyás Gergely: Ez hazugság.)

Minden fideszes és KDNP-s képviselő tekintse kivételes ‑ aligha kiérdemelt ‑ megtiszteltetésnek azt, hogy ebben a Házban Kátai-Németh Vilmossal együtt szolgálhatja Magyarországot. (Taps a kormánypárt soraiban.) Hadd mondjam el itt is az önök jelenlétében: miniszter úr, Vilmos, köszönjük, hogy itt vagy velünk; köszönjük, hogy a hazádat szolgálod, és köszönjük, hogy élesebben látod az emberség és az embertelenség, az igazság és a hazugság vagy a becsület és a becstelenség közötti különbséget, mint a teljes bukott orbáni hatalom. Kátai-Németh Vilmos miniszter úr, köszönjük, hogy példát mutatsz hazaszeretetből, köszönjük, hogy példát mutatsz az itt jelen lévő fideszes képviselőknek is emberségből, és köszönjük, hogy példát mutatsz minden fogyatékossággal élő honfitársunknak, fiataloknak és idősebbeknek. Köszönjük. Még egyszer: köszönjük, köszönjük. (Taps a kormánypárt soraiban.)

Tisztelt Fideszes, KDNP-s Képviselő Hölgyek és Urak! Talán önök nem tudják, ahogy Orbán Viktor sem tudta, hogy hány szegény sorsú gyermek él Magyarországon; talán nem tudják, hogy a legutolsó népszámlálás szerint legalább 82 ezer vak vagy gyengén látó ember él Magyarországon. Vajon mit üzen nekik, kedves Hegedűs Barbara, a Fidesz, amikor egy vak embert azért tesz gúny tárgyává, mert nem az önök oldalán áll? (Dr. Hegedűs Barbara: Sosem…) Vajon, kedves Pócs János, mit hall meg ebből egy látássérült gyermek, aki most tanulja, hogy lehet‑e helye a magyar társadalomban, és mit hall meg az a szülő, aki egész életében azért küzdött, hogy a gyermekét ne csak sajnálják, ne nézzék le és ne a fogyatékosságával azonosítsák? (Pócs János: Az anyázásért mikor kérsz bocsánatot?)

Azt tudom önöknek mondani, akár elfogadják, akár nem, hogy mi soha nem fogjuk egyetlenegy fideszes képviselő, ember testét, betegségét (Pócs János: Csak az anyját!), fogyatékosságát, származását vagy életkorát politikai fegyverként használni. (Németh Balázs Lajos: Mondjon le!) Vitázni fogunk a döntéseikkel, számonkérjük a felelősségüket, és feltárjuk, mit tettek az országgal. Az emberi méltóságuk még akkor is sérthetetlen marad, amikor ők a miniszterünktől ezt megtagadják. Éppen ezért mondom a Fidesz szavazóinak is: az új Magyarországon senkinek sem kell félnie attól, hogy a politikai véleménye miatt kevesebb embernek tekinti majd őt a saját hazája.

És tudják, mi a különbség önök között és Kulcsár Krisztián között azon kívül, hogy ő letett valamit az asztalra? (Németh Balázs Lajos: Mi nem anyázunk!) Ellentétben önökkel ő világbajnok, olimpiai ezüstérmes. Az a különbség közte és önök között, hogy ő elnézést kért; önök még egyetlenegyszer sem kértek elnézést. Szégyelljék magukat! (Taps a kormánypárt soraiban. ‑ Pócs János: Arnóth Sándor is bocsánatot kért!) Kedves…