Magyar Péter (TISZA)

MAGYAR PÉTER miniszterelnök: (Fellép a szónoki emelvényre.) Honfitársaim! Tisztelt Házelnök Asszony! Képviselőtársaim! Jó újra itt, a hangulat is más, talán még jobb. (Derültség a kormánypárt soraiban.)

Mielőtt elkezdeném a beszédemet, most jutott el hozzám az információ, hogy Gulyás Gergely, a Fidesz frakcióvezetője, javasolta a megfogyatkozott számú Fidesz-frakciónak, hogy tiltakozásul kollektíve adják vissza az országgyűlési képviselői mandátumukat, de ezt a javaslatot leszavazták. (Taps a kormánypárt soraiban.) De ezt a javaslatot a Fideszben szinte egyhangúlag leszavazták, hiszen a sarzsi és a mentelmi jog fontosabb.

Tisztelt Honfitársaim! Jelentős nap a mai Magyarország és a rendszerváltás történetében: ma az Országgyűlés az Alaptörvény 17. módosításáról dönt, és ezzel arról is, hogy lezárjuk‑e azt a korszakot, amely során a bukott állampárt a saját működési szabályzatává tette az ország legfontosabb törvényét, az Alaptörvényt. Arról döntünk, hogy a magyar állam továbbra is a bukott Orbán-rendszer embereit, kinevezéseit és előre beépített biztosítékait védi‑e, vagy visszatér‑e végre ahhoz a feladatához, amelyre létrejött, a magyar emberek szolgálatához.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Magyar Honfitársaim, üléstermen belül és kívül! Meggyőződésem, hogy ezen a napon ebben a vitában helye lett volna Sulyok Tamás részvételének is. Az Országgyűlés az ő megbízatásáról, illetőleg annak végéről is vitázik, ő mégsem jött el, hogy a magyar emberek képviselői előtt megvédje a döntéseit, elmondja az érveit, és számot adjon arról, miként szolgálta vagy nem szolgálta a rövid elnöksége a magyar nemzetet. Ma, amikor a megbízatásáról kellene számot adnia, ugyanazt teszi, amit az elnöksége legfontosabb pillanataiban tett: távol marad, és hallgat.

Ugyanezt tette, hallgatott korábban Sulyok Tamás alkotmánybíróként is. Még nem volt köztársasági elnök, viszont az Alkotmánybíróság elnöke volt akkor, amikor 2020-ban Varga Zs. András kedvéért a magyar bíróságok függetlenségének alkotmányos garanciáit leépítette az Orbán-kormány. Mindezt tette azért, hogy a saját emberét ültethesse a Kúria élére a maffiafőnök, az azóta már meccsnézésre Amerikába távozott maffiafőnök.

Egy év alatt Varga Zs. András kedvéért több jogszabályt is módosítottak. Előbb lehetővé tették, hogy alkotmánybíróként pályázati eljárás nélkül kaphasson bírói kinevezést. Ezt követően úgy módosították a szabályokat, hogy a Kúria elnöki tisztségéhez szükséges szolgálati idő számításakor az alkotmánybíróként eltöltött éveket is figyelembe lehessen venni. Végül úgy választották meg Varga Zs. Andrást a rendes bírósági rendszer legfőbb vezetőjének, hogy korábban egyetlenegy napot sem dolgozott ítélkező bíróként, és bíróként természetesen tárgyalást sem vezetett.

Sulyok Tamás, aki akkor az Alkotmánybíróság elnöke volt, nem emelt szót a személyre szabott jogalkotás, a bírói függetlenség garanciáinak lebontása ellen. Sulyok Tamás már akkor a Fideszt választotta a magyar alkotmányosság védelme helyett.

És hallgatott persze köztársasági elnökként is. Nem volt itt az elnök úr 2025. március 18-án, a gyülekezési jog korlátozásakor. Ez volt az a nap, amikor az előző napon benyújtott törvényjavaslatot 24 óra alatt fogadta el a fideszes többség, tette ezt csak azért, hogy a magyar állampolgárok ellen uszíthasson. A törvény lehetővé tette rendezvények betiltását, pénzbírságot helyezett kilátásba a felvonuláson részt vevőkkel szemben. Nem volt itt Sulyok Tamás, hogy megkérdezze, hogy miért fél annyira a saját polgáraitól a hatalom, hogy egy alapvető szabadságjogot egy nap alatt átírnak.

De ha már ezért nem jött be aznap a parlamentbe az elnök úr, még mindig megszólalhatott volna amiatt, hogy három nappal korábban, március 15-én Orbán Viktor a magyar szabadság ünnepét arra használta föl, hogy eltaposandó kártevőknek nevezze politikai ellenfeleit, valamint bírókat, újságírókat, civileket, művészeket, mindazokat, akik nem értettek vele egyet. Az állami ünnepségen húsvéti nagytakarítást ígért, árnyékhadseregről beszélt, szégyent, megvetést és poklot helyezett kilátásba azoknak, akiket a haza ellenségévé nyilvánított. Sulyok Tamás nem ért rá, akkor is Orbán Viktort választotta a magyar nemzet helyett.

Kár, hogy nem volt itt 2025. május 20-án sem az elnök úr, amikor az Országgyűlés döntött Magyarország kilépéséről a Nemzetközi Büntetőbíróság rendszeréből, abból a nemzetközi igazságszolgáltatási rendszerből, amelyet a népirtás, az emberiesség elleni bűncselekmények, a háborús bűnök és az agresszió elkövetőinek felelősségre vonására hoztak létre.

(13.10)

Ha itt lenne, elmondhatná az elnök úr, hogy miért hallgatott; miben szolgálta volna ez a kilépés Magyarország, a magyar emberek érdekét, hogyan lett volna ettől biztonságosabb, erősebb vagy éppen tekintélyesebb a hazánk; melyik magyar ember életét tette volna jobbá, melyik magyar családot védte volna meg, és milyen nemzeti érdeket mozdított volna elő az, hogy Magyarország hátat fordít a háborús és emberiesség elleni bűncselekmények üldözésének. Orbán Viktor napi politikai érdekén kívül senkit nem szolgált. És persze, Sulyok Tamás akkor is a bukott miniszterelnököt választotta a hazája érdeke helyett.

Kár, hogy Sulyok Tamás nem volt itt az Országgyűlésben 2025. december 9-én sem, amikor napvilágra kerültek a Szőlő utcai javítóintézet biztonsági kameráinak felvételei. Az egész ország megdöbbenve nézte, ahogy a felvételeken az intézet megbízott igazgatója egy rábízott fiút az asztalra ránt, a földre lök, megrúg, majd egy másik gyermeket több ember szeme láttára agyba-főbe ver. Vajon Sulyok Tamás megkérdezte a magyar kormánytól: hány vezető tudott korábban ezekről a felvételekről; miért nem távolították el azonnal a bántalmazót; és miként történhetett meg, hogy az állam ismét a saját intézményét védte a rábízott gyerekek, fiatalok helyett?

Sulyok Tamás később azt mondta, hogy az alkotmányos jogkörei nem adtak lehetőséget a gyermekvédelmi rendszer aktív befolyásolására, miközben, elnök úr, senki nem közigazgatási intézkedést várt el öntől. De egy köztársasági elnöktől erkölcsi kiállást, világos mondatokat és a védtelenek melletti bátorságot joggal várja el a szeretett hazánk. De sajnos Sulyok Tamás a Fidesszel való lojalitást választotta a gyermekek védelme helyett.

Kár, kedves képviselőtársaim, hogy Sulyok Tamás nem volt itt 2026. március 24-én sem, amikor a magyar nyilvánosság megismerte a Gundalf-ügy részleteit: amikor napvilágra került, hogy a TISZA informatikusai ellen titkosszolgálati nyomásra, koholt vádakkal indult rendőrségi eljárás és titkosszolgálati megfigyelés. Vajon megkérdezte‑e Sulyok Tamás Orbán Viktortól vagy Rogán Antaltól, hogy kinek is dolgozott a magyar szolgálat? A magyar nemzet biztonságát védte, vagy az állampárt politikai ellenfeleit figyelte; külföldi befolyást hárított el, vagy belföldi, pártpolitikai megrendeléseket teljesített; a törvényes rendet szolgálta, vagy koholt gyanúkkal lehallgató eszközökkel próbált beleavatkozni a választási küzdelembe?

Sulyok Tamás nem szólalt meg akkor sem, amikor a napnál világosabbá vált, hogy az állam legtitkosabb és legerősebb szervezeteit a Fidesz egy demokratikus ellenzéki közösség ellen fordította. Akkor kellett volna megvédenie az alkotmányosságot, amikor annak egyik legfontosabb alapja került veszélybe. Az a szabály, hogy a titkosszolgálat a magyar államot védi, és soha nem válhat a kormányzó párt pribékseregévé.

Tisztelt Ház! A sort a végtelenségig tudnám folytatni, megannyi példával, amikor Sulyok Tamás nem jött el ide a parlamentbe, nem élt a felszólalás jogával, üresen maradt a széke, ahogy most is; az a szék, amelyhez most annyira ragaszkodik, és amelyet egyetlenegyszer sem foglalt el annak érdekében, hogy a magyar emberekért kiálljon. Valójában mindenki tudja, Sulyok Tamás is tudja, én is tudom, minden magyar ember tudja, hogy valahányszor az alkotmányosság és a Fidesz érdekei között kellett választani, Sulyok Tamás újra meg újra a Fidesz érdekeit választotta. És választja a mai napig, mindenki tudja, hogy most sem tesz másképp, semmi mást nem véd, csak a saját, Fidesztől kapott pozícióját.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd tegyek világossá valamit: az Alaptörvény biztosítja a köztársasági elnöknek azt a jogot, hogy amennyiben közjogi érvénytelenséget tapasztal az Alaptörvény módosítása kapcsán, akkor az Alkotmánybírósághoz forduljon. Itt azonban, mindannyian tudjuk, ilyen bizonyosan nem áll fenn. Azt is tudjuk, hogy hála a Fidesz maffiahatalmának, tartalmi alkotmányossági kontrollra nincs lehetősége, nincs lehetősége ilyet kérni a köztársasági elnöknek. Ebből következően, amennyiben az Alaptörvény hatályos rendelkezései szerint jár el Sulyok Tamás, úgy a ma elfogadásra kerülő alaptörvény-módosítást haladéktalanul, de legkésőbb öt napon belül alá kell írnia.

Ugyanakkor tudjuk, hogy Sulyok Tamás megrendelést vagy utasítást kapott a bukott miniszterelnöktől, hogy időt vásároljon az Orbán-rendszer közjogi utóvédharcaihoz. Ezért innen is nagyon határozottan felszólítom, hogy ne játsszon, ne játsszanak a magyar jogállammal, ne szolgáltassa ki a magyar alkotmányos rendszert Orbán Viktor semmilyen szabotázsakciójának. Tudjuk ugyanis, hogy mire készül a bukott állampárt: minden jel arra mutat, hogy a Fidesz kézi irányításra próbál áttérni a Sándor-palotában. Mert a parlamenti vitát elveszítette, a választást elveszítette, és most alkotmányellenes menekülőutakat keres. De az Alaptörvény szabálya világos: a köztársasági elnöknek a kézhezvételtől számítva öt napja maradt az elfogadott jogszabály aláírására. Az Alaptörvény módosítását tartalmilag nem vizsgálhatja a köztársasági elnök, kizárólag közjogi érvénytelenség esetén küldhetné meg az Alkotmánybírósághoz előzetes normakontrollra. Ilyen helyzet nem áll fenn.

A múlt hét közepéig úgy tűnt, hogy Sulyok Tamás ezt maga is érti; úgy tűnt, hogy kénytelen-kelletlen ugyan, de eleget tesz az alkotmányos kötelezettségének, és aláírja a módosítást, és tudomásul veszi a saját megbízatásának lezárultát. Aztán a városban egészen másfajta történetek kezdtek el terjedni; azt beszélik, hogy az itt jelen nem lévő Gulyás Gergely frakcióvezető úr fontos szerepet tölt be az alkotmányos szabotázs előkészítésében, és a Fidesz jogászai már előre megírták azt az alkotmánybírósági beadványt, amelyet később a köztársasági elnöknek saját indítványaként kellene benyújtania az Orbán-báb, Polt Péter vezette Alkotmánybírósághoz.

Gulyás Gergely frakcióvezető úr elvileg itt kellene hogy üljön a tisztelt Házban, de ma nem érzett magában elég bátorságot, hogy bejöjjön.

(13.20)

Pedig ha megtalálta volna ezt a bátorságot, akkor szívesen megkérdeztem volna itt, ország-világ nyilvánossága előtt, hogy részt vett‑e olyan egyeztetésen, amelynek célja az Alaptörvény módosítása hatálybalépésének a késleltetése volt. Vajon közreműködött‑e Gulyás Gergely a köztársasági elnök nevében benyújtandó indítvány előkészítésében, továbbított‑e beadványtervezetet a Sándor-palotának, adott‑e politikai utasítást annak tartalmára vonatkozóan? Mondanám, hogy nyugodtan lehet őszinte és bátor Gulyás Gergely frakcióvezető úr, hiszen a maffiafőnök jelenleg nincs itthon, útban van meccset nézni a szabad világ felé. Ha egyébként itt lenne a frakcióvezető úr ‑ nem véletlenül nem jött be ‑, akkor megkérdezném, tudja‑e tájékoztatni a magyar nyilvánosságot, hogy visszajön‑e még Hatvanpuszta ura, Don Hatvanpuszta, vagy marad kint a lengyel politikusbűnözők társaságában.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd húzzam alá még egyszer, legyen mindenki számára teljesen világos: aki ebben a sötét, alkotmányellenes akcióban részt vesz, amit a Fidesz boszorkánykonyhájában főznek, és meg akarja akadályozni az Alaptörvény módosításának hatálybalépését, nos, szeretném nekik elmondani, hogy egyetlen közjogi tisztségviselő sem írhatja felül a demokratikus népakaratot. Senki! Egy bukott pártelnök még kevésbé, a bukott pártelnök gyáva sameszai meg a legkevésbé. Legyen az is világos mindenki számára, hogy aki ilyen akcióban részt vesz, annak ezért később vállalnia kell a felelősséget.

Amennyiben Sulyok Tamás a maradék integritását is elveszítve meghajol Orbán Viktor maffiafőnök parancsának, és nem írja alá öt napon belül a ma elfogadásra kerülő alaptörvény-módosítást, akkor az Országgyűlés kénytelen lesz elindítani ellene a megfosztási eljárást. Ezt követően az Alaptörvény szerint a köztársasági elnök már nem gyakorolhatja a jogköreit, és helyette az Országgyűlés elnöke tudja aláírni a jogszabályt. Tudjuk természetesen, hogy a bukott állampárt a következő napokban minden alkotmányellenes lépésre kész lesz, de innen is üzenem nekik a folyosókra, a mosdóba, bárhol is vannak, hogy nem fognak sikerrel járni, a végső hatalom forrása ugyanis mindig a magyar nép. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ugyanezért a köztársasági elnöki intézmény iránti legmélyebb tisztelettel és megbecsüléssel, de határozottan felkérem Sulyok Tamást, hogy ne oktassa ki a magyar embereket alkotmányosságból, és különösen ne oktassa ki jogállamról. A Fidesz bukott politikusain és bábjain kívül minden magyar ember, kivétel nélkül minden magyar ember, fideszes és TISZA-s, szavazó és nem szavazó, idős és fiatal érti és tudja, hogy mire is vannak a magyar törvények, a magyar jogszabályok. Nem kell ahhoz, elnök úr, jogtudósnak vagy zugügyvédnek lenni, mert generációról generációra tanuljuk és a gyermekeinknek továbbadjuk, hogy arra vannak a törvények, hogy megvédjék és megteremtsék az erős, szabad, független Magyarországot, és benne megvédjék a szabad magyar polgárokat, megvédjék a külső fenyegetésektől, és megvédjék attól, hogy belső önös érdekek támadjanak a hazára vagy az állampolgárokra.

Honfitársaim! Amikor Szent István törvényeket adott az országnak, Magyarország a megmaradásáért küzdött, és volt bátorsága olyan rendet teremteni, amely helyet biztosított számára Európában, megvédte és megteremtette az erős magyar államot. Amikor az Aranybulla megszületett 1222-ben, az állam ereje abban mutatkozott meg, hogy képes volt korlátot állítani a hatalomnak, és szabályok közé terelni az országot feszítő konfliktusokat, megvédte Magyarországot attól, hogy a hatalom korlátlan akarata maga alá gyűrje a jogot. Amikor a Werbőczy-féle Tripartitum egy korszak szabályait foglalta össze, a magyar közösség rendet keresett egy széthúzó világban, később pedig volt ereje meghaladni mindazt, ami abból a rendből igazságtalanná és tarthatatlanná vált. A Tripartitum a maga korában megvédte az állami rend folytonosságát a széthúzástól. Amikor a Pragmatica Sanctio a folytonosság kérdésére válaszolt, az ország a bizonytalanság közepette is törvényes megoldást keresett, mert tudta, hogy az állam jövőjét nem lehet rendezetlenül hagyni, s megvédte a magyar állam folytonosságát az öröklési válság veszélyétől.

Amikor 1848-ban megszülettek az áprilisi törvények, a nemzet már nem elégedett meg a túléléssel, mert szabadságot, felelős kormányt és polgári Magyarországot akart. Az áprilisi törvények megteremtették és megvédték a szabad polgári és alkotmányos Magyarország alapjait. Amikor pedig létrejött a kiegyezés 1867-ben, egy levert szabadságharc és hosszú elnyomás után, ekkor kellett visszaszerezni az ország cselekvőképességét, újjáépíteni alkotmányos intézményeit, és ismét lehetőséget teremteni a nemzet fejlődésére. A kiegyezés visszaszerezte és megvédte Magyarország alkotmányos cselekvőképességét.

Ezek a törvények más korban, más célokkal és egymástól nagyon eltérő elvek alapján születtek, a közös üzenetük mégis világos: a magyar állam minden nagy történelmi próbatétel idején képes volt felismerni, mi fenyegeti az országot, képes volt törvénybe foglalni a maga válaszát, és képes volt megvédeni közösen Magyarország jövőjét. Ez a magyar alkotmányos hagyomány lényege. Amikor veszélybe kerül az állam, az ország megmaradása, a törvény feladata megvédeni azt. Amikor veszélybe kerül a szabadság, a törvény védi meg a polgárt. Amikor veszélybe került a szuverén magyar nemzet jövője, akkor a törvény adta vissza Magyarországnak a cselekvés lehetőségét.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez ma is az alkotmányos feladat, megvédeni az országot a külső fenyegetésektől, megvédeni a magyar polgárokat a hatalmi önkénytől, megvédeni a közös vagyont a kifosztástól, megvédeni a választások szabadságát az állami és titkosszolgálati beavatkozásoktól, megvédeni az állam gondjaira bízott gyermekeket a bántalmazóiktól, és megvédeni az állam intézményeit attól, hogy egy választáson megbukott párt a saját hatalmának átmentésére használja őket. Az Orbán-rendszer 16 éven keresztül ennek az ellenkezőjét tette. Úgy tekintett az Alaptörvényre, mint a Fidesz működési szabályzatára vagy határidőnaplójára, és ennek megfelelően írta bele, hogy kit kell éppen gyűlölni, kit kell pozícióba tenni, hogy kell a közvagyont átjátszani és lenyúlni.

A magyar nemzet elárulása lenne, ha nem nyúlnánk ehhez az Alaptörvényhez, hiszen ez a Fidesz-KDNP által felépített magyar Cosa Nostra alapdokumentuma. Az, hogy ők kezdetektől fogva tudatosan, elszántan rendszert építettek Orbán Viktor uralkodása köré, mögé, alá, ez nem egy utólagos fantázia. 2010. június 14-én a kiiszkolt képviselők elfogadták a nemzeti együttműködés – együtt bűnözés ‑ nyilatkozatát, ők beszéltek új társadalmi rendszerről, szerződésről, szavazófülkében végrehajtott forradalomról, és ők adtak nevet az új politikai berendezkedésnek. Ők maguk mondták ki, hogy Magyarországon új rendszer kezdődik, mi pedig 16 év után végre komolyan vesszük ezt a beismerést tőlük.

(13.30)

Az Orbán-rendszer lényege mindenki számára világossá vált: egyetlen ember akarata alá akarták rendelni a parlamentet, az ügyészséget, az Alkotmánybíróságot, a Köztársasági Elnöki Hivatalt, a közmédiát, az állami vagyont, a gazdasági lehetőségeket és magát az Alaptörvényt is. Olyan országot rendeztek be, amelyben egyetlen ember akarata lett a törvényhozás eredője; egyetlen ember baráti köre és családja lett az új gazdasági elit; és egyetlen ember politikai túlélése lett az állam legfontosabb feladata.

Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország április 12-én erre a rendszerre mondott nemet, és a TISZA ennek a rendszernek a lebontására kapott világos, soha nem látott kétharmados felhatalmazást. (Taps a kormánypárt soraiban.) Ennek a rendszernek nemcsak alkotmányos ára volt, súlyos emberi ára is lett. Csak 2024-ben 41 300 magyar állampolgár hagyta el a hazánkat, és minden magyar családban vannak testvérek, gyermekek, barátok vagy éppen unokák, akik Londonban, Bécsben, Berlinben vagy még távolabb próbálnak új életet kezdeni. Közülük sokan nem Magyarországtól akartak elszakadni, egyáltalán nem. Attól az országtól akartak távol kerülni, amelyet a Fidesz-KDNP megpróbált Magyarországból csinálni. Hány embert tettek vajon tönkre állami eszközökkel azért, mert mást gondolt, másképp mert kérdezni, érezni, tüntetni mert, vagy nemet mondott az orbáni hatalomnak? Hány embert neveztek hazaárulónak a most kint sunnyogó képviselők pusztán azért, mert érdekelte őket, hogy mire költik a közös pénzünket? Hány tanárt, tisztviselőt, vállalkozót, újságírót, művészt, rendőrt, egyszerű magyar polgárt kényszerítettek választás elé a megélhetése és a lelkiismerete között? Közben persze Matolcsy György, Orbán Viktor egykori minisztere és 12 éven át jegybankelnöke alatt százmilliárdok sorsa vált átláthatatlanná a Nemzeti Bank alapítványi rendszerében. Súlyos vagyonvesztést és olyan gazdálkodást tártak fel utána, amelyben a közel 300 milliárd forint közpénzzel gazdálkodó alapítványnak éveken át még könyvvizsgáló által hitelesített beszámolója sem volt. A nyomozás csak 2025-ben indult meg, addig Polt Péter ügyészsége érdemi vizsgálat nélkül nézte végig a közpénzszázmilliárdok ellopását; ugyanaz a Polt Péter, akinek ma az Alkotmánybíróság elnökeként az alkotmány felett kellene őrködnie. Pontosan annyira aggasztja ezt a Polt Pétert az alkotmányosság sorsa, amennyire aggasztotta az előző Polt Pétert a Magyar Nemzeti Bankból ellopott százmilliárdok sorsa. Semennyire.

És hadd mondjam el világosan azoknak is, akik abban bíznak, hogy a választási vereséggel minden korábbi ügy egyszerűen eltűnik. Szeretném innen is üzenni a folyosókra, a büfébe, a mosdóba: semmi ‑ semmi! ‑ sem lesz elfelejtve, minden fel lesz jegyezve, minden el lesz rendezve. (Taps a kormánypárt soraiban.) Minden szerződés, minden döntés, minden közpénzmozgás és minden elhallgatott ügy, minden el lesz rendezve, törvényes bizonyítékok alapján, tisztességes eljárásban, bíróság előtt. Ez nem fenyegetés, ez a jogállam ígérete. Ugyanis a jogállam az ártatlant védi, megvédi, a felelőst megnevezi, a jogellenesen elvett vagyont pedig visszaszerzi. Ilyen egyszerű ez.

Az Alaptörvény tizenhetedik módosítása körül kialakult vita, kedves képviselőtársaim, számos komoly és jelentős tanulsággal szolgál számomra is, ahogyan megvoltak a megmosolyogtató pillanatai is. Köszönjük, szívből köszönjük a magyar embereknek és a szakmai szervezeteknek a javaslatokat, a tanulságokat, és persze köszönjük a most kinn sunnyogó Fidesznek a megmosolyogtató pillanatokat is. Szemben önökkel, kedves fideszes, KDNP-s képviselőtársaim, akik előszeretettel vertek szét és tiltottak be tüntetéseket, én arra kérem önöket, hogy még sok olyan tüntetést, sikeres demonstrációt szervezzenek, mint a múlt csütörtöki „Stop Önkény!” vagy „Örkény” nevű demonstráció. A magyar embereknek igazán szükségük van a derűre az ilyen történelmi időszakokban. (Derültség, taps a kormánypárt soraiban.)

De egy kérdés nem hagy nyugodni, kedves kint sunnyogó fideszes képviselők: önök mégis mit hittek? Tényleg azt gondolták, hogy Sulyok Tamás az április 12-ei rendszerváltás után majd üldögél még három évet a Sándor-palotában, mintha mi sem történt volna? Mintha nem hagyta volna cserben a nemzetet a legnehezebb időszakban? Azt gondolták, hogy ezt el fogják a magyar emberek felejteni? Kedves fideszes, KDNP-s képviselők, önök komolyan azt gondolták, hogy a magyar emberek soha nem látott választási részvétel mellett azért küldték el Orbán Viktort és a kormányát nagyon messzire, hogy aztán minden maradjon úgy, ahogy ő elrendezte? Tényleg azt gondolták, hogy a kormány ugyan leváltható, de érinthetetlen marad minden ember, minden kinevezés, minden akna, amelyet a vereségük esetére beépítettek az állami működésbe? Tényleg azt gondolták, hogy a Fidesz kormányozhat, amikor nyer, és tovább uralkodhat a körülbástyázott intézményeiben, amikor veszít? Azt gondolták talán, hogy ugyan a választók kimondhatják, hogy elég volt, de a Fidesz emberei meg majd eldöntik, hogy ez a mondat mit is jelent? Hogy majd Sulyok Tamás eldönti, mit jelent a magyar emberek akarata? Hogy majd Orbán Viktor eldönti, mit jelent a magyar emberek akarata?

És ha már szóba hoztam a csütörtöki nagy sikerű tüntetést: lehet ‑ és lehet, hogy kell is ‑ a Sándor-palota előtt bohóckodni, lehet itt a parlamentben velem vitatkozni, ez nem nagy bátorság. Én arra kérem a kint tartózkodó frakcióvezető urat, talán figyel és hall minket, hogy jöjjön el velem… (Közbeszólások a kormánypárt soraiból: Lemondott!) Lemondott a frakcióvezető úr. Akkor is jöjjön el velem így a lemondása után… (Taps a kormánypárt soraiban.) Frakcióvezető úr, nagy nap ez a mai, ön mától szabad ember! Akkor főleg jöjjön el velem, látogassuk meg azt a cigány honfitársunkat, aki elvesztette a közmunkáját és minden egzisztenciáját pusztán azért, mert nem a Fidesznek gyűjtött ajánlásokat! Jöjjön el velem ‑ már szabad ember ‑, beszélgessünk ezzel a honfitársunkkal az önkényről! Látogassuk meg közösen, mint két szabad ember, azt a matematikatanárt, akinek két évtizedes pályafutása, hivatása tört ketté, kerékbe, mert polgári engedetlenségből nem tartott meg néhány tanórát! Kedves ex-frakcióvezető úr, beszélgessünk vele arról, hogy mit tanultak az ő diákjai az Orbán-rendszer alatt az önkényről! Látogassuk meg, kedves civil Gulyás Gergely (Derültség a kormánypárt soraiban.), esetleg annak a rendőrkapitánynak a hozzátartozóit, akik a hódmezővásárhelyi Lázár-újság, a Promenad24 lejáratása miatt veszítették el a hozzátartozójukat. Nézzen az ő szemükbe, és beszélgessen el velük az önkényről! Nézzen annak az édesanyának a szemébe, akinek a 17 éves gyermekét önök könnygázzal fújták le pusztán azért, mert önök ellen tüntetett! És utána, ha még van kedve, jöjjön vissza ebbe a Házba, álljon ki, és nyugodtan mondja el, hogy önök az önkény ellen tüntetnek. De legalább azok előtt ne játsszák el az üldözöttet, akiknek az életét valóban tönkretette az önök hatalma!

(13.40)

Miközben önök a Sándor-palota előtt saját üldöztetésüket próbálták meg eljátszani, az önök fizetett propagandistája ‑ az önök fizetett propagandistája, Ábrahám Róbert! ‑ egy nyilvános rendezvényen a vaksága miatt kigúnyolta Kátai-Németh Vilmost, Magyarország szociális és családügyi miniszterét.

Hadd mondjam el önöknek, hadd mondjak el önöknek valamit, kedves volt frakcióvezető úr, kedves fideszes, KDNP-s képviselő hölgyek és urak! Kátai-Németh Vilmos 16 évesen veszítette el a látását. Később ügyvéd lett. Harcművészként fekete övet szerzett, önvédelmi kurzusokat tartott a gyengébbeknek, családot alapított, és ma miniszterként a magyar embereket szolgálja. Egy teljes élet, évtizedek munkája, tudása, küzdelme és teljesítménye áll mögötte. Önök pedig mindebből egyetlen dolgot fogtak fel, azt, hogy vak, majd ebből próbáltak politikai sértést, lejáratást, gúnyt gyártani. Minden fideszes képviselő, minden KDNP-s képviselő tekintse kivételes, aligha megérdemelt, kiérdemelt megtiszteltetésnek, hogy ebben a Házban Kátai-Németh Vilmossal együtt szolgálhatja Magyarországot! (Hosszan tartóan, felállva tapsolnak a kormánypárt képviselői.)

Miniszter úr, megengeded, hogy elmondjam, amit a fiadról meséltél? (Dr. Kátai-Németh Vilmos: Igen.) Amikor bejöttem a terembe (Dr. Kátai-Németh Vilmos: A lányomról.) ‑ bocsánat, akkor a lányod ‑, megkérdeztem miniszter urat, hogy hogy van, és elérzékenyülve azt mondta, hogy megvan. Elmesélte, hogy amikor a lánya hatéves volt, és kigúnyolták őt a társai, mert az édesapja vak, akkor ő csak annyit mondott, hogy apa, én bot nélkül látlak téged. Kedves miniszter úr, Vilmos, köszönjük, hogy itt vagy velünk. Köszönjük, hogy a hazádat szolgálod, és köszönjük, hogy élesebben látod az emberség és az embertelenség, az igazság és a hazugság, a becsület és a becstelenség közötti különbséget, mint a teljes orbáni bukott hatalom. Kátai-Németh Vilmos miniszter úr, köszönjük, hogy példát mutatsz hazaszeretetből, köszönjük, hogy példát mutatsz emberségből, és köszönjük, hogy követendő példaként szolgálsz minden sérült honfitársunknak. Köszönjük, köszönjük, köszönjük! (A kormánypárt képviselői felállva tapsolnak. ‑ Magyar Péter elhagyja a pulpitust, és a patkóban helyet foglaló dr. Kátai-Németh Vilmossal kezet fog, majd visszamegy a pulpitusra.)

Honfitársaim! A 2022-es népszámlálás szerint több mint 82 ezer vak, gyengénlátó vagy alig látó ember él Magyarországon. Vajon mit üzen nekik a Fidesz vagy a KDNP, amikor egy vak embert azért tesz gúny tárgyává, mert nem az ő oldalukon áll? Vajon mit hall meg ebből egy látássérült gyermek, aki most tanulja, hogy lehet‑e helye, vagy milyen helye lehet a magyar társadalomban? És vajon mit hall meg ebből az a szülő, aki egész életében azért küzd, hogy a gyermekét ne sajnálják, ne nézzék le, és ne a fogyatékosságával azonosítsák?

Mi, tisztelt honfitársaink, soha nem fogjuk egy fideszes ember testét, betegségét, fogyatékosságát, származását vagy életkorát politikai fegyverként használni. Vitázni fogunk a döntéseikkel, számon fogjuk kérni a felelősségüket, és feltárjuk, amit tettek az országgal, de az emberi méltóságuk még akkor is sérthetetlen lesz, akkor is, amikor ők ezt a mi társunktól, a magyar emberek miniszterétől megtagadják. Éppen ezért mondom a Fidesz szavazóinak is: az új Magyarországon senkinek nem kell attól félnie, hogy a politikai véleménye miatt kevesebbnek tekinti más embernek a tekintélyét az állam.

Tisztelt Ház! A TISZA támogatottsága az elmúlt hónapokban történelmi rekordokat döntött. Természetesen továbbra is vannak sokan, még ha jelentős kisebbségben is, akik nem ránk szavaznának ma. Ez természetes, és jól is van ez így. Szemben az Orbán-rendszer hagyományával, mi nem fogjuk gúnyolni, fenyegetni, ellenségnek tekinteni őket pusztán azért, mert nem értenek velünk egyet. Most hozzájuk, elsősorban a Fidesz szavazóihoz szeretnék szólni. Nem kell, hogy szeressenek bennünket, nem kell, hogy egyetértsenek velünk, a döntéseinkkel. Meg is értjük a szomorúságukat, amit egy elvesztett választás jelent számukra. De, kedves fideszes honfitársaink, én ígérem önöknek: vállalom, hogy a döntéseink minden magyar ember érdekét fogják szolgálni.

A mai alaptörvény-módosítás is azt szolgálja, hogy visszaadjuk mindazt a magyar embereknek, amit elvettek tőlük, a döntés következményét, a törvény előtti egyenlőséget és a közös állam fölötti közös ellenőrzést, minden magyar embernek. Mert az is, aki nem ránk szavazott, joggal várja el, hogy az állam minden magyar polgárt egyenlő méltósággal szolgáljon. A tizenhetedik alaptörvény-módosítás ezt a helyzetet rendezi. Nem embereket akar megalázni, éppen ellenkezőleg, egy megalázott nemzet becsületét akarja és fogja visszaadni.

Ezért ki kell mondanunk azt is, mire nem ad felhatalmazást a mai döntés. Nem ad felhatalmazást arra, hogy minden új parlamenti többség kedve szerint eltávolítsa a neki nem tetsző vezetőket. Nem ad felhatalmazást arra, hogy a köztársasági elnöki tisztséget a mindenkori kormány alárendelt hivatalává tegye. Nem ad felhatalmazást arra, hogy saját emberünket ültessük a régi pártkatonák helyére, és más színű zászló alatt folytassuk ugyanezt. A mai döntés arra ad felhatalmazást, hogy egyszer és világosan lezárjunk egy egyszeri, súlyos és tarthatatlan helyzetet. Mert mi nem azért kaptunk kétharmadot, hogy új urakat adjunk Magyarországnak. Azért kaptunk kétharmadot, hogy a magyar emberek többé ne szoruljanak urakra.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az alaptörvény-módosítás lezárja a fideszes rombolás korszakát, és egyben ősztől egy hatalmas közös munka kezdődik, az új magyar alkotmány közös kidolgozása. Magyarország történetében először valódi lehetőségünk nyílik arra, hogy olyan alkotmányt alkossunk együtt, amelynek megírásában minden magyar ember részt vehet, és amelyet minden magyar a sajátjának érezhet, alkotmányt ‑ nem alaptörvényt! ‑, olyan alkotmányt, amely közös szabálya lesz mindannyiunk életének; olyan alkotmányt, amelyet tisztelet övez, mert a magyar emberek közös akaratából születik meg. Ez a rendszerváltás egyik legfontosabb, máig beteljesületlen ígérete, hogy legyen végre egy közös törvényünk, amelyben egy egész nemzet magára ismer, és amely kijelöli, hogyan akarunk együtt élni ebben a csodálatos hazában. Hiszem, hogy különleges időszakot élünk, és ahogy elmondtam korábban, egy nemzet tanulja újra, mit jelent a saját kezébe venni a sorsát.

Ismételten ‑ ismételten! ‑ arra kérek minden magyar embert, hogy ezt a lehetőséget soha, soha többé ne engedjék, ne engedjük ki a kezünkből. Soha ne higgyék el senkinek, hogy a közügyek nem az önök ügyei, vagy hogy az alkotmányról csak politikusok és jogászok beszélgethetnek!

(13.50)

Kedves Magyar Honfitársaim, határon innen és túl! Ez az ország az önöké, minden magyar emberé. A hatalom is az önöké, és ez az alkotmány is az önöké lesz, amelyet a következő napokban, hónapokban együtt kezdünk el megalkotni. Éljen a szabad és független Magyarország! Éljen a haza! (Taps a TISZA soraiban.)