Dr. Simicskó István (KDNP)

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Sok minden elhangzott már itt a vita kapcsán. Szerintem fontos, hogy ha az Alaptörvényről vitatkozunk ‑ meg egyébként is ‑, akkor őrizzük meg a nyugalmunkat. Tehát csatlakoznék Hargitai János képviselőtársomhoz, barátomhoz, hiszen majdnem hasonló élethelyzetben vagyunk, de nem azért jöttünk, hogy erről most beszéljek, de nyilván abból a szempontból, hogy 1998 óta lehetek a magyar Országgyűlésnek tagja. Több ízben megválasztottak egyéni körzetben is, több ízben listáról kerültem be. Igazából a különbség a választókerületi munka, amit most önök kezdenek megtapasztalni, hogy milyen: fogadóórákat kell tartani, a helyi rendezvényeken ott kell lenni. De alapvetően a jogállása egyforma, akár listán, akár egyéniben jutott be valaki a parlamentbe.

Tehát én érzem és értem a vita kapcsán az indulati elemeket, értem a szemrehányást, a számonkérési szándékot, értem a bosszúvágyat, én csak azt szeretném mondani önöknek nagy tisztelettel, hogy higgyék el nekem, hogy a bosszúból vagy indulatból elkövetett jogalkotás nem helyes irány. És én nem akarok semmiféle erkölcsi mércét tartani önöknek, majd megítéli a Jóisten az önök tevékenységét, meg a választópolgárok, egy biztos: nyilvánvalóan én sem törekszem már további parlamenti képviselői mandátumra, hiszen ez a nyolcadik mandátumom, és nagy megtiszteltetés, hogy e ház falai között szolgálhattam. Több száz törvényjavaslatot nyújtottam be, alkotmánymódosító javaslatot nyújtottam be, és miniszterként pont akkor voltam és lehettem honvédelmi miniszter ‑ nemcsak a migrációs válsághelyzet időszakára utalnék, hanem arra, hogy nem volt kétharmadunk. Tehát én voltam az a miniszter, aki úgy tudtam az Alaptörvényt módosítani vagy az alkotmányt terrorveszélyhelyzet kapcsán, hogy bizony-bizony rengeteg társadalmi és politikai egyeztetést kellett lefolytatnom, mert komolyan vettük az alkotmánynak a szabályozását. És bizony hatpárti tanácskozások voltak a Honvédelmi Minisztériumban, és eljöttek, még a független képviselőket is meghívtam. Így ment át; úgy, hogy nem volt kétharmadunk, így is tudtunk Alaptörvényt és alkotmányt módosítani.

Tehát én azt szeretném önöknek javasolni vagy tanácsolni, én értem a kommunikációs paneleket, volt ebben részem nekem is; értem, hogy ezt mindig el kell mondani, hogy volt önöknek 16 évük, és loptak, csaltak, hazudtak, meg korruptak voltak ‑ egyrészt több esetben elhangzott már az, hogy nem szerencsés általánosítani, nincsen kollektív bűnösség, tagadjuk ezt az elvet ‑, hogy ha sokáig benne maradnak ebben a kommunikációs vonalban, akkor a társadalmat fogják megfertőzni. Már így is nagy a gyűlölet magyar és magyar között, a társadalom tagjai között.

Sosem voltam híve a személyeskedésnek, talán, aki ismeri a politikai pályámat, az pontosan tudja, e ház falain belül és kívül sem mondtam el semmilyen személyeskedő megjegyzést és észrevételt, mindig mindenkinek igyekeztem megadni a tiszteletet. Csak arra szeretném kérni önöket, hogy egy picit higgadjanak önök is le. Én értem az elszántságot, meg hogy ezt elvárják önöktől a radikális emberek, és itt most mindenkit börtönbe kell csukni, és létre kell hozni a vagyonvisszaszerzési hivatalt és nem tudom, micsodát. Egyetértek, legyen a lopott pénzek visszaszerzésére valami, de erre vannak meglévő állami szervek. (Moraj a kormánypárti padsorokban.) Ezek jól működnek. NAV, rendőrség, sok-sok minden más. Az ő munkájukat, az ő felelősségüket csökkentik ezen keresztül, ha egy új, ilyen, ÁVH-jellegű szervezetet létrehoznak. Tehát kellő önmérséklet, én azt mondom.

Lao-ce egy kiváló bölcs ember volt az ókori Kínában, aki egy bivaly hátán járta be az ókori Kínát, és beszélgetett ‑ meg-megállt ‑ a helyi emberekkel, és rengeteg élettapasztalatra tett szert. Azt mondta, hogy a nyugalom a mozgás irányítója. Tehát nem kell itt indulatoskodni, fenyegetőzni, szépen mindenki higgadjon le, és végezzék ‑ mindenki ‑ tisztességesen a munkájukat. Ezt várják önöktől a választópolgárok is.

Én egyébként ‑ most kiment a frakcióvezető asszony ‑ nem hinném, hogy a mandátumkorlátozás egy jó gondolat. Pilisvörösváron nyert magasan a TISZA frakcióvezető asszonya. Három ciklus után ott fognak zokogni a pilisvörösváriak, hogy miért hagyja abba a politikát, és egy olyan szabályt hozott a TISZA, márpedig ők szeretnék negyedszer is megválasztani! Miért fosztják meg magukat ettől a lehetőségtől? Nem bíznak önmagukban?

És egyébként pedig, ha már ez a kérdés így felmerül: hát kérem, sehol ilyen nincsen Európában ‑ ez elhangzott több ízben ‑, hogy korlátoznák a mandátumok számát. De akkor miért három mandátum legyen? Miért ne legyen négy? Vagy miért ne legyen kettő? Vagy egy? Legyen egy! És akkor önök is érintve lesznek négy év múlva (Dr. Apáti István: Így van!), és majd jöjjenek az újak! Akkor mindig legyen egy ilyen forgás, és akkor majd meglátjuk, hogy ez milyen politikai elitet nevel ki. És egyáltalán, ahhoz, hogy megtanulják, hogy a házban hol van a büfé, merre kell menni, kell legalább négy év, vagy nyolc év. Én még sokszor három-négy ciklus után is eltévedtem a házban, de hát nyilván önök jobb képességekkel rendelkeznek, mint én.

Én csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy ne csökkentsék a lehetőségüket időkorlátozással! Szerintem helytelen ez az irány.

Amit még itt felírtam, egy-két idézetet is felírtam magamnak. Ugye, a jogalkotásnál ‑ főleg egy Alaptörvény vagy alkotmány módosításánál -szerintem nem csak a társadalmi egyeztetés a fontos, az is fontos persze, de legalább legyenek körültekintők, hogy a nemzetközi környezetben mi zajlik és mi történik.

(13.40)

Tehát ha tudnak felhozni nemzetközi példákat, azok jók, és persze nem Bolíviát meg nem tudom, miket kell felhozni, hanem valami európai uniós példát. Önök rendszeresen jártak Brüsszelben, látják, meg akarnak felelni a brüsszeli elvárásoknak, hát akkor miért nem felelnek meg ebben? Nem hinném, hogy Ursula von der Leyen ezt kérte önöktől, hogy a parlamenti képviselők mandátumát csökkentsék le háromra. Nem hallottunk ilyet. (Dr. Apáti István: Másként kérte!) Másként kérte, igen. Apáti képviselő úr elmondta. (Derültség az ellenzéki padsorokban.)

Szóval, én csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy vannak általános jogelvek, amiket egyébként jó, hogyha betartunk mindannyian, többek között a jogbiztonság szempontjából is. Ugye, a visszamenőleges hatály tilalma az általános jogelv. Ez szerintem fontos lenne.

És hogy van ez értelmezve, miniszter asszony? Ne haragudjon, hogy személyesen megszólítom, de hogy van ez értelmezve? Az alkotmánybíráknál a jövőre nézve történik ‑ legyen 9 év, és mostantól kezdődően, vagy majd ’30-tól számítva, a következő választásoktól ‑, és miért van visszamenőleges hatály a parlamenti képviselőkre? Tehát miért van az, hogy aki már három ciklust letöltött, az nem lehet többet? Engem nem érint a dolog, csak önöket sajnálom. (Moraj és derültség a kormánypárt padsoraiban.) Tehát higgyék el, hogy „érted jöttem, nem ellened”. Tehát én ezért hívom fel a figyelmet. Amikor majd a nagy fekete autók jönnek, persze az egy másik helyzet lesz.

Nem tudom, ismerik‑e, bizonyára sokan látták, egy klasszikus film, Garas Dezső kiváló színész és rendező filmje: A legényanya. Tudják, amikor Kállai Ferenc a tanácselnök. Először gödröt ásnak a békának, a víznek s a többi, és odajutnak a falu szélén a kocsmához, és ott van a falu lakossága, apraja-nagyja, és mindenki tolja a kocsmát, mert el kellene tolni, arrébb kellene tolni, hogy elférjen a sok föld, amit kitettek a gödörből. S aztán visszarohan kétségbeesetten a tanácselnök, Kállai Ferenc, és azt mondja: „Béláim! Túltoltuk!” Szerintem nem kell túltolni.

Higgyék el, mindent megnyertek, önök a királyok, most minden, a hősök, dolgozzanak tisztességesen, nem kell bosszútól vezérelten jogalkotást vinni és alkotni. Szerintem térjünk vissza a normalitáshoz és a jogállami keretek közé. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)